Húsvét vigíliája egyházmegyéinkben

2016. március 28. hétfő 15:46

Krisztus feltámadásának ünnepéről egyházmegyéink beszámolóit tesszük közzé.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A debreceni Szent Anna-székesegyházban a húsvéti vigília szertartását Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi püspök vezette este 8 órától, amely a tűzszenteléssel kezdődött. Erről az új tűzről gyújtják meg a húsvéti gyertyát, ez szimbolikusan a föltámadás pillanatára utal. Ezután a megszentelt tűzről gyújtott gyertyák Krisztus világosságának elterjedését érzékeltetik, amely kiterjed az egész emberiségre.

Palánki Ferenc megyéspüspök a szentmise homíliájában kifejtette, a húsvéti fény nem kívülről ragyog, hanem belülről, hiszen a szívünket gyújtotta lángra Jézus Krisztus szeretete, jósága, irgalma. Mindazokban, akikben ez a fény kigyullad, képesek felismerni a feltámadt Krisztust, de a közömbös ember nem tudja ezt megtenni. Még az apostolok is üres fecsegésnek tartották a jó hírt, amikor az asszonyok elmondták, hogy „üres a sír”. Péter apostol kiment a sírhoz, elcsodálkozott azon, amit látott és hazament.

„Lehet csodálkozni, elgondolkodni a történteken, vagy azt is mondhatjuk, hogy mi közünk hozzá” – fogalmazott a főpásztor. „Sokszor Isten nélkül, bűnben éljük az életünket, amely nemcsak egy cselekedet, hanem az Isten nélküli élet állapota. Amikor az ember – akit az Isten végtelen jóságában az örök isteni életre teremtett –, visszautasítja ezt a kegyelmet, nem az Isten szándékát keresi, hanem a maga boldogulását, ami tudjuk, hogy nem azonos a boldogsággal. Ha boldogok akarunk lenni, akkor nem a boldogulásunkat kell keresni, hanem az Isten akaratát. Akkor belül ragyog fel a fény, átragyog a szívükön, az életünkön, az emberségünkön, a viselkedésünkön Jézus Krisztus szeretete. Jézus ezért tanította azt, hogy az Isten országa bennetek van, közöttetek van. Az Isten országa két ember találkozásában van, amikor lángra lobbantják egymást, felszítják ezt a belső fényt, segítik, vigasztalják egymást, tudnak egymásnak megbocsátani.”

Ezen a szertartáson felnőttek részesültek a keresztség szentségben, akik – mint ahogy a főpásztor hangsúlyozta – az örökkévalóság részesei szeretnének lenni, hitükkel, lelkesedésükkel gazdagítják a mi életünket, közösségünket. A felnőtt ember hite, életet alakító valóság. Átalakítja az életet, mert megtapasztalta az Isten jóságát, irgalmát. Aki megtér, hasonlít a nagy szentekhez. Szent Pál a damaszkuszi úton keresztényüldözés közben tért meg, rájött, hogy rossz úton jár. Megtérése után Isten mellett tett tanúságot, sokat szenvedett csak azért, hogy az örömhír minél több emberhez eljusson. Bejárta az akkor ismert világot, és amerre járt, lángra lobbantotta a hitén keresztül a többi ember szívét. Míg Péter apostol a szikla, őrá épült az egyház, Pál a szikra, aki lángra lobbantotta a többi embert.

Ezután a püspök felhívta a figyelmet arra, hogy a keresztény embereknek az a feladatuk, hogy továbbadják ezt a fényt, lángra lobbantsák, megerősítsék egymásban. Mert aki odaadja az életét, sokkal többet kap cserébe. Odaadjuk földi életünket Isten és embertársaink szolgálatára és megkapjuk az örök életet, az örök szeretetet, az örök közösség ajándékát, amelyben Istennel leszünk egy örökkévalóságon át. Ezért érdemes erőfeszítést tenni.

Majd Shahbaz Bhatti pakisztáni politikus megindító vallomását idézte, akit 2011-ben a hitéért végeztek ki. „Fölkínáltak számos magas beosztást és kértek, hagyjak fel a küzdelemmel, hogy terjesszem a hitemet. Mindig visszautasítottam, én Jézust akarom szolgálni, hétköznapi emberként, nem akarok népszerű lenni, nem akarok hatalmi pozíciót, pusztán egy helyet szeretnék Jézus lábainál. Azt akarom, hogy életem, személyiségem, tetteim beszéljenek rólam és mondják, én Jézus Krisztust követem. Krisztusért akarok élni és érte akarok meghalni.”

2000 és 2012 között egymillió keresztényt öltek meg a hitéért az egész világon, míg itt Nyugat-Európában arról beszélünk, hogyan lehetne az evangélium követelményeit könnyíteni. Az evangéliumnak van egy radikalitása, a mindenadás. Ezt a hitet kérjük és újítjuk meg a keresztelési fogadalomban – fejezte be homíliáját Palánki Ferenc püspök.

A prédikáció után következett a keresztelés ünnepélyes szertartása, majd folytatódott a szentmise. Húsvét vigíliája szentségimádással zárult.

Győri Egyházmegye

Március 26-án, nagyszombaton Pápai Lajos megyéspüspök vezetésével tartották húsvét vigíliáját a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.

 

A szertartás 22 órakor kezdődött, elején tűzszentelésre került sor, majd a fényliturgia után a megyésfőpásztor megszentelte, majd meggyújtotta a húsvéti gyertyát. A Gloria, az olvasmányok, a húsvéti alleluja és az evangélium elhangzása után a keresztségi fogadalom megújítása, majd a liturgia áldozati része következett.

A szertartás végén a főpapság, az asszisztencia, a hívek és a zenei szolgálatot végző Palestrina-kórus közös körmenetben fejezték ki Krisztus feltámadása felett érzett örömüket a Káptalandombon.

Pécsi Egyházmegye

A székesegyházban március 26-án, szombaton este 8 órakor kezdődött a szertartás. Udvardy György megyéspüspök elhangzott gondolataiból tesszünk közzé részleteket.

„Az út, amelyet üdvösségtörténetnek nevezünk, az Isten és az ember útja. Isten útja, mert Isten életével akarja megajándékozni az embert. S az ember útja is, önmaga megismerésében és a világ megismerésében: szeretnénk jól látni, jól ismerni és jól dönteni. Ez az út nem más, mint az alapvető emberi tapasztalatnak a Krisztus lelke szerinti megismerése. Mi Krisztusban akarunk megismerni, és Krisztusban akarunk önmagunkra is reflektálni. Krisztusban akarjuk felismerni a kapcsolatot Isten és a világ között, megismerni a világban zajló eseményeket és azok igazi értelmét. Ezért nyugodtan mondhatjuk: az éjszaka, amelyet most átélünk, az önmagunkra ismerés éjszakája.”

„Szeretnénk hinni – és Krisztus feltámadása megerősít minket ebben –, hogy a jónak győzedelmeskednie kell mind az emberiség életében, mind pedig a saját életünkben. Nem lehet az utolsó szó a gonoszé. Mi az új lélek erejében, az új értelem fényében bizonyságot teszünk az emberi méltóság mellett. Az ember méltóságot hordoz: de nem azért, mert bármit meg tud tenni, mert kapcsolatokkal rendelkezik, vagy mert olyasmit tud alkotni, ami az emberiség számára értékes. Hanem azért, mert Isten teremtménye. Mi ebben bízunk. Nem abban, amikor az ember lemond önmagáról, amikor semmi haszon fejében úgy gondolja, nincs szüksége a méltóságra, hiszen elegendő napról napra élni. Mi éppen Jézus Krisztus feltámadásának erejében bízva hisszük, hogy nem lehet kapcsolatot megélni, nem lehet közösségben, társadalomban, kultúrában élni, ha lemondunk az alapvető bizalomról: ha nem bízhatunk egymásban, az igazságban, vagy abban, hogy a másik valóban az, aminek látszik.”

„Krisztus győzött a halálon. Mi is hiszünk abban, hogy úrrá tudunk lenni a bizalmatlanságon, a kétségbeesésen, és úrrá tudunk lenni az egymáson vagy a velünk szemben elkövetett terroron – mert Isten békét akar adni nekünk. A mai éjszaka az önmagunkra ismerésnek a pillanata: amikor az Isten az ő lelke által új értelmet ad, és új bátorságot önt a szívünkbe. A mai éjszaka egyúttal a döntés éjszakája is. Ha a halált választom, akkor nem kell sok mindent tenni, mehetek a magam útján, és az életem történik, ahogyan történik. De Jézus feltámadása nem a halálra hív bennünket. Választhatom az életet is: azt az életet, amelyet Krisztus tár fel előttünk. Ez az élet küzdelmes és méltó élet, amelyet Isten kezdettől fogva nekünk teremtett. Krisztus feltámadása új erőt, új életet ad mindannyiunknak.”

Székesfehérvári Egyházmegye

Urunk feltámadásának előestéje, az éjszaka misztériuma, mely a sötétséget világosságra fordítja, a gyászt öröménekre. Nagyszombat a pihenőnap beteljesedése, az Úr megpihen – az egyház is csöndben időzik Urunk sírjánál, szenvedéséről és haláláról elmélkedik. Nagyszombat estéje azonban már a győzelem előestéje. 

A tűzszentelés után a megáldott húsvéti gyertyával a sötét templomba vonulva énekelték: „Krisztus világossága!”. A gyertya lángjáról a hívek meggyújtották saját gyertyáikat és a sötét templomban egyre nagyobb teret hódított a fény.

A húsvéti öröméneket az egyik papnövendék énekelte, az olvasmányok fölolvasását zsoltár és könyörgés követte. Az ószövetségi olvasmányok után meggyújtották az oltárgyertyákat, a „Dicsőség” eléneklése közben fölzúgtak a templom harangjai és csengői. A szentlecke fölolvasása után ünnepélyesen fölvezették és meghirdették az evangéliumot.

Spányi Antal főpásztor homíliájában elmondta, hogy amikor az ember mélyponton van és megéli a lét törékenységét, akkor megsejti a bűn erejét. Ádám és Évától kezdve a nemzedékeken keresztül végigvonul a bűn pusztítása – és rá kell döbbennünk: egyikünk sem képes önmagát megváltani, egyikünk sem képes a maga erejéből a bűnből szabadulni. Krisztus azonban megtette értünk. Egyszerű emberként élt közöttünk, majd nyilvános működése során tanítása és tettei minden embert elértek. Mégis keresztre juttatták.

Nagypéntek délutánján sötétség borult földre, a templom kárpitja kettéhasadt és ő ezekkel a szavakkal visszaadta Atyjának lelkét: beteljesedett. Meghalt, aki a szeretetet hozta, akiben bíztunk – a csönd, a bánat és a szomorúság ideje ez. Harmadnapon azonban a súlyos kő elhengerítve és az angyal megkérdezi: miért keresitek az élőt a holtak között?

Ezen a napon valami teljesen megváltozott és új értelmet nyert: már nem a bűné és a gonoszé a végső szó, hanem Krisztus feltámadásának fénye ragyogja be a sötétet. Krisztus legyőzte a halált és a bűnt. Beteljesedett. Ez a hit tapasztalata, a döntés pedig a mienk: a fényt vagy a sötétséget választjuk-e. 

Éljünk a hit örömében, legyen életünk a Krisztus szabadságában való élet. Ne csak a láthatót, hanem a hit szemével a világ számára láthatatlant is vegyük észre. A hit tanítása és ereje irányítsa életünket, hiszen a Föltámadott itt van, velünk van. Ennek örömére hív ez az éjszaka, és ennek tanúságtételére küld minket az egyház.

A beszéd után következett a Mindenszentek litániájának elimádkozása, a víz megáldása és a hívő közösség keresztségi fogadalmának megújítása. A főpásztor körbejárva meghintette szenteltvízzel az egybegyűlteket. Az áldozás után a hívek a papsággal együtt körmenetben haladtak végig az éjszakai belvároson, majd visszatérve a templomba, rövid imádság után szentségi áldásban részesültek.

Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Halleluja!

Szombathelyi Egyházmegye

Hitünk legnagyobb eseményének, Jézus Krisztus feltámadásának ünneplését már húsvét szent éjszakáján, az éj beállta után kezdi az egyház. A Szent Ágoston által minden vigíliák anyjának nevezett szertartás kezdete idén – a székesegyház előtti tér felújítási munkái miatt – a templomon belül zajlott: Veres András megyéspüspök megáldotta a tüzet és a húsvéti gyertyát, majd körmenetben vitték a lángot a templomba. 

Szentbeszédében Veres András utalt rá: Krisztus azért jött, hogy világosságot, értelmet adjon az emberi életnek. Kérjük, hogy Krisztus feltámadása hozza el számunkra az új reményt, amelyet a bűntől való szabadulás útján nyerhetünk el. A keresztény remény új távlatokat ad az emberi életnek. Ez a remény átformálja egész gondolkodásunkat, érzésvilágunkat ha engedjük. A feltámadásban Isten irgalmassága nyilvánul meg. És ezért egész életünk más, több értelmet nyer mint előtte bármikor. Ha megismerjük Krisztust és az Ő evangéliumát, akkor mindenről más lesz a felfogásunk, észre fogjuk venni benne Isten eligazítását. Akkor újra tudunk majd remélni abban, hogy a dolgok nem végzetszerűen következnek be, hanem hinni tudunk majd a dolog változtathatóságában és abban, hogy minden jobbra fordulhat Krisztus által, mondta Veres András.  

A húsvéti gyertyával bevonuló pap háromszor énekeli: Krisztus világossága! amire a liturgián résztvevők azt felelik: Istennek legyen hála! – idézte a húsvéti liturgiát a megyéspüspök. Igen, ez az az alkalom amikor megköszönjük Krisztus világosságát, az abban való részesedést, az istengyermekséget. Ebből következik, hogy meggyújtják a magukkal hozott gyertyákat a liturgia résztvevői. Ezzel a mozzanattal a keresztségünkre emlékezünk. Mindnyájunknak feladatunk őrizni hitünk fényét, a krisztusi hitet. De nem csak a magunkét, hanem a ránk bízottakét, mondta a főpásztor. 

A vigília szertartásának részeként felhangzik a húsvéti örömének is. Mert örömmel kell hálát adnunk azért, hogy részesülhetünk a krisztusi hitben és hogy részesülhetünk az ő feltámadásában, emelte ki Veres András. 

Húsvét éjjelén történik a keresztvíz megáldása is, benne a Mindenszentek litániájával és keresztségi fogadalmunk megújításával. 

A szokásos húsvéti körmenet idén elmaradt, de annál nagyobb lelkesedéssel hangzottak fel a feltámadási énekek, és a „Mennynek Királyné asszonya” Mária-antifóna. A szentmise végén Veres András megáldotta a húsvéti ételeket is. 

Veszprémi Főegyházmegye

Veszprémben a Szent Mihály-bazilikában Márfi Gyula érsek vezetésével kezdődött a húsvéti vigília szertartása.A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. A szertartás során az érsek három fiatalt keresztelt meg. A körmenet után pedig megáldotta az ételeket.

Forrás és fotó: Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye; Pécsi Egyházmegye; Székesfehérvári Egyházmegye; Szombathelyi Egyházmegye; Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Hazai
Vezető híreink - olvasta már?
ferenc-papa-az-egyhaz-nemcsak-joknak-van-hanem-fokepp-rosszaknak
Ferenc pápa: Az egyház nemcsak a jóknak van, hanem főképp a rosszaknak!

A Szentatya szeptember 28-án arról a jelenetről elmélkedett katekézisében, amelyben a kereszten függő Jézus megbocsát az őt gyalázóknak és keresztre feszítőknek, és minden embernek felkínálja Isten végtelen irgalmát.

2016. szeptember 28. szerda
veres-andrassal-unnepeltek-gyori-katolikus-egyetemi-lelkeszseg-tanevnyito-szentmisejet
Veres Andrással ünnepelték a győri katolikus egyetemi lelkészség tanévnyitó szentmiséjét

A győr-révfalui Szentháromság-templomban tartották idén a Győri Római Katolikus Egyetemi Lelkészség és a Szent László Katolikus Szakkollégium hagyományos Veni Sancte szentmiséjét szeptember 13-án.

2016. szeptember 28. szerda