Húsvéti nyuszik vásárlásával lehet támogatni Böjte Csaba székesfehérvári iskolaházát

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Szent Imre Iskolaház kisebb és nagyobb neveltjei és munkatársai 2016 őszén nyúltartásba fogtak: ketreceket készítettek, felosztották maguk között a munkákat, a vállalásokat dokumentálták. Az ősszel érkezett nyulak a közelmúltban megfialtak, így most a fiatal nyulakat kínálják húsvét közeledtével az érdeklődőknek – elsősorban a kisgyermekes családoknak.

Az iskolaház Böjte Csaba ferences szerzetes alapítványának egyik magyarországi gyermekvédelmi központja, amely Székesfehérváron működik, és nehéz sorsú fiatalok útját hivatott egyengetni 3–18 éves korig. Nem hobbiállattartásról van szó: a nyulakért remélt adomány a létesítmény fennmaradásához járul hozzá. A Szent Imre Iskolaház ugyanis nem állami, normatív fenntartású intézmény; teljes egészében támogatásokból tartja fenn a dévai Szent Ferenc alapítvány.

A gyerekek, a munkatársak és az önkéntesek is jól tudják, hogy Csaba testvér a több mint nyolcvan házban élő, összesen 2300-nál is több neveltnek nap mint nap a legtöbbet adja: minden idejét, tettét, gondolatát és imáját – az életét. Érzik, hogy nemcsak Csaba testvértől kell várni a gyermekek boldogulását, hanem szükséges az is, hogy az intézmények fennmaradásához hozzátegyék, ami tőlük telik; képességeiket és vállalásaikat.

„E gondolat mentén elindulva hamar beláttuk, hogy erre az attitűdre akarjuk nevelni a gyerekeinket is. Nekünk fontos, hogy majdan felnőve azt mondják, hogy »van már tapasztalatom a felelősségvállalásban, voltak már sikereim az alkotó tevékenységben«, és legfőképpen: »már több oldalról megerősítettek, hogy képes vagyok kreatívan és kitartóan dolgozni«. Azt reméljük, hogy ennek a szemléletnek köszönhetően azt mondják majd maguknak: »nem akarok segélyért sorban állni, hiszen tudok magamért és az enyéimért dolgozni, és ha kell, a jég hátán is megélek«” – mondja Németh Ádám intézményvezető.

A dolog nyitja szerintük az, hogy a gyermek belekerüljön a folyamatba: ötletelhessen, elvethessen, megtanuljon csapatban játszani, a csapat viszonylatában is megismerhesse magát, alkothasson, érjék sikerek – és tanulságot kínáló helyzetek, kudarcok és krízisek is.

Csaba testvér ezt úgy fejezi ki: „Az ember azzá válik, amit tesz. A tetteink visszahatnak ránk. A jótettek, az erények egyre jobbá tesznek bennünket, a rossz tettek, a bűnök lehúznak, beszennyeznek bennünket. Tetteink beépülnek a személyiségünkbe. Nem tudunk úgy jók lenni, hogy ezáltal jóvá ne váljunk.”

A húsvéti készülődés azonban nem csak a kisnyulak gazdáinak kereséséről szól a Szent Imre Iskolaházban: megemlékeznek Jézus szenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról. A keresztút fakultatív program, melyre a gyermekek így nem küldő nyomásra, hanem belülről fakadó motivációval érkeztek.

Az iskolaházbéli hitoktatást önkéntesen vezető Smohay Tamás által kért „beugró” az volt a keresztútra, hogy minden gyermek válasszon ki egy hozzá közel álló állomást Krisztus szenvedéstörténetéből, és ossza meg a gondolatait a többiekkel – olyan mélységben és terjedelemben, ahogyan azt ő szeretné. A tapasztalat az volt, hogy a kirándulással egybekötött keresztutat megrendítően komolyan vették a gyerekek, s méltó készület volt húsvétra – gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

Forrás és fotó: Szent Imre Iskolaház

Magyar Kurír