Isten 98 ezer évig tétlenül nézte a szenvedést? Párbeszéd az új ateistákkal 3.

Michael Novak (balra) 1933-ban született. Többek közt teológiát tanult a Pápai Gergely Egyetemen, a Harvard Egyetemen pedig történelmet és vallásfilozófiát. A II. Vatikáni Zsinatról tudósított a National Catholic Registernek. Jelenleg az American Enterprise Institute munkatársa, ahol vallástudománnyal, filozófiával és a közjó mibenlétével foglalkozik. 1994-ben elnyerte a Templeton-díjat. Számos könyv szerzője, kedvenc témája a kereszténység, a kapitalizmus és a demokrácia kapcsolata, egymást erősítő vonásai.

Christopher Hitchens (jobbra) (1949) egy, az Egyesült Államokban élő angol baloldali publicista. Magát antiteistának tartja, az új ateisták mozgalmának egyik jeles alakja. Filozófiát, politikát és közgazdaságtant tanult az Oxfordi Egyetem Balliol College-ában. Küzdött alkoholproblémákkal, jelenleg gégerákban szenved.

Hitchens számos helyen publikált felvetéseit dőlt betűvel szedtük, alattuk olvasható a Novak által adott válasz.

Az, hogy imával és áldozattal felül lehet írni a természet törvényeit, hazugság.

Amit az ima és áldozat által remélünk, az az, hogy készek leszünk elfogadni Isten akaratát, ami kifürkészhetetlen, és a rosszat jóra tudja fordítani. A természet törvénye valószínűség és kontingencia alapján működik. Számos csatát vesztett el az erősebb fél, ha valamit rosszul ítélt meg a vezetője vagy aznap gyengébb formában volt. Nem feltétlenül az erősebb győz és a gyengébb veszt. Ahol játszik az emberi szabadság, a természetes logika ugyanolyan lyukas, mint a svájci sajt, és tele van meglepetésekkel. A legtöbb nagy hadvezér tudatában volt ennek. Sokuk talán még imádkozott is Isten segítségéért.

Az Ószövetség alapján nincs pokol. A poklot öreg, gonosz nők és férfiak találták ki, hogy azzal ijesztgessék a kisgyerekeket.

Elég régen volt, amikor utoljára a pokolról prédikáltak nekünk. Amikor megpróbáljuk elképzelni azon lelkek állapotát, akik elzárkóztak Teremtőjük és barátjuk elől, arra jutunk, hogy az ő örök elzártságuk minden szeretet forrásától és széptől, ami ellen semmit nem tudnak tenni, szörnyű lehet a számukra. Viszont mindez saját tudatos döntésük eredménye. Sokan gondolják azt, hogy ezt a végső döntést, amivel tudatosan, teljesen elzárkóznak a Teremtőtől, igen kevesen hozták meg, esetleg egyenesen senki. Saját szempontjukból a nem hívők a jó erkölcsöt védik, nem pedig Istent utasítják el véglegesen. Talán Ő csodálja némelyik ilyen hitetlen bátorságát, és megérti, hogy milyen kifacsart istenképpel rendelkeznek. De ha bárki is az örök elzártságot, Isten végleges elutasítását választja, Isten tiszteletben tartja azt a szabad döntést, amit az illető tőle kapott szabadságával élve hozott meg.

Ha azt mondjuk, hogy az erkölcs a természetfelettitől származik, nevezzünk meg legalább egy olyan erkölcsi tettet, amit meg tud tenni egy hívő, de nem tud megtenni egy hitetlen.

Válasz: Elég nehéz elképzelni, mit érhetnek az ateisták a természetfelettin. A zsidók és keresztények mindenesetre mindig is azt állították, hogy az erkölcs forrása a természet törvénye. Ez pedig egy hitetlen számára is teljesen érhető dolog. Még az Isten lététől való tudás és az ő tulajdonságainak ismerete is belül esik a természetes ész határain. A természetes ész, természettörvény után van az, amit Mózestől és a prófétáktól, valamint Jézustól, tehát a Biblia által tudhatunk Istenről. Ez az, amit egy hitetlen elutasít – vagy legalábbis az a kevés, amit minderről tud.

Százezer éve él a földön a homo sapiens, és ebből 98 ezer évig Isten tétlenül nézte, ahogy szenved, pusztítanak az éhínségek, a természeti csapások és a halál. Csak ekkor döntött úgy, hogy beavatkozik. És amit a beavatkozás legjobb eszközének vélt, az egy mocskos emberáldozat volt, Palesztina egy félreeső részén.

A bibliai Isten céljait, preferenciáit kifürkészni emberi szemmel nehéz ügy, tettei indítékait nem igazán tudjuk elgondolni, ehhez kevesek vagyunk. „Jöhet bármi jó Názáretből?” „Boldogok az alázatosak és a lelki szegények.” A római tábornokok nem rajongtak érte, ha Palesztinába küldték őket, annyira távoli és jelentéktelen helynek számított. Mégsem a dicsőséges Róma volt az, hanem a kis Palesztina, ahol Isten kétszer is kinyilatkoztatta önmagát.

Isten nem „nézte tétlenül” 98 ezer évig, hogy mi folyik a földön, mivel kívül áll az időn. Talán úgy lehetne ezt megfogalmazni, kissé esetlenül, hogy amit mi múltként, jelenként, jövőként érzékelünk, azt ő egyszerre érzékeli. Az ősidőktől kezdve élő összes ember ugyanúgy részese annak a nagy eseménynek, amely ketté osztja az emberi időt: Isten Fia keresztáldozatának és feltámadásának, akár ezelőtt élt vagy utána. És hát, igen, ez egy „mocskos” áldozat volt. Tanult muzulmánok blaszfémiának tartják ma is azt a gondolatot, hogy esetleg Allah lealacsonyíthatja és határok közé zárhatja magát azáltal, hogy megtestesül és belép a térbe és az időbe, majd bűnözőként kivégzik. A kereszténység szerint Isten szeretete erre is képes.

Első rész: Diktatórikus egyház? Párbeszéd az új ateistákkal 1.
Második rész: Az istenfélelem és a megbocsátás erkölcstelen? Párbeszéd az új ateistákkal 2.
A sorozat negyedik, befejező részét hamarosan közöljük.

Magyar Kurír