Isten miért engedi a rosszat? – Filozófiai kerekasztal-beszélgetés a Saul fia című film kapcsán

Nézőpont – 2016. november 24., csütörtök | 19:05

A filozófia világnapja alkalmából „Mi a rossz?” címmel kerekasztal-beszélgetést szerveztek a „Saul fia” rendezője, Nemes Jeles László, valamint Schmal Dániel filozófus, Szalai Miklós történész és Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes részvételével a Párbeszéd Házában november 23-án.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem kezdeményezésére létrejött program során pap, történész, filozófus és Oscar-díjas filmrendező beszélgetett arról, vajon miért van a világban a rossz. A történelem során számos filozófus – hívő és nem hívő egyaránt – kereste erre a választ. Az ateisták számára a rossz létezése Isten tagadásának jogosságát igazolta, a hívők pedig keresték a választ, hogy a jóságos és mindenható Isten vajon miért engedi ezt meg.

Miért van a rossz? Ha van Isten, miért engedi a világban a rosszat? Mit mondanak a rosszról az ateisták? Miként magyarázzák, s mit gondolnak minderről az Istenben hívők? A kerekasztal-beszélgetés résztvevői ezekre a kérdésekre keresték a választ az emberiség egyik legsötétebb korszakát, a holokausztot különleges módon bemutató film elemzése kapcsán.


Nemes Jeles László, az Oscar-díjas film rendezője elmondta, szakítani próbáltak a nácizmus korszakát, a holokauszttal végződő embertelenséget bemutató filmek évtizedek óta tapasztalható sematikus ábrázolásaival. Kiemelte, igyekeztek a lágerben történt eseményeket intuitív módon nem a jó és a rossz küzdelmeként bemutatni. A film főhőse nem azon gondolkodik, miért történhetett meg vele ez a tragédia, hanem azon, hogy miként követheti az embertelenségben is a vallási, erkölcsi előírásokat, hogy ilyen helyzetben is ember tudjon maradni.


Szalai Miklós történész kiemelte, a film rámutat: a koncentrációs táborok poklában sokakat a hit segített az embertelenség – a rossz elviselésében.

A Párbeszéd Háza estjének vendégei a film mellett Isten léte, mindenhatósága és jósága, illetve a világban tapasztalható rossz filozófiai megközelítéseiről beszéltek. Mint megfogalmazták, évszázadok óta foglalkoztatja az embereket Isten létének ténye, illetve a rossz jelenléte miatti tagadása. Már a régi korok filozófusai is felvetették, amit az ateisták állítanak: ha Isten létezne, mindenható, mindentudó és jóságos volna, meg kellene szüntetnie a világban lévő rosszat. Ha mindezt nem teszi, akkor nem létezik, vagy nem jóságos, vagy nem mindenható.

Voltak filozófusok, akik a mindenhatóságot és a rosszat valóban összeegyeztethetetlennek tartották, ám az ő megítélésük szerint még Isten mindenhatósága sem lépheti át a logika törvényeit. Mások azzal magyarázták, hogy Isten engedi létezni a rosszat, hogy azzal egy nagyobb jó felé irányítja vagy egy még nagyobb rossztól menti meg a világot. Azt gondolták, mindez azt jelenti, a világnak van egy mindenható, mindentudó, jóságos kormányzója, aki nem szünteti meg a rosszat akkor, ha az logikailag szükségszerű előfeltétele valami nagyobb jónak, vagy annak, hogy egy nagyobb rosszat elhárítsunk. Az ateista filozófia szerint lehetséges ugyan, hogy minden rossz, ami a világban történik, valami nagyobb jónak a szükségszerű előfeltétele vagy a nagyobb rossz megakadályozásának eszköze, de ez rendkívül valószínűtlen.

Az istenhívő filozófusok ezekkel a nézetekkel szemben több szempontot szoktak kiemelni. Az egyik az ember szabad akarata, melyet Isten korlátozna, ha nem választhatnánk jó és rossz között. A másik, hogy amikor az emberek megtapasztalják a rosszat, olyan pozitív érzelmek ébrednek bennük, mint például a részvét, a hősiesség, a bátorság. Egy harmadik nézet szerint az ember a maga világában nem láthatja, nem tudja felismerni Istennek minden szándékát, így azt sem, hogy miért engedi a rosszat létezni.


A kerekasztal-beszélgetést vezető Sajgó Szabolcs, a Párbeszéd Háza igazgatója Isten megismerésének hármas útjáról beszélt. Mint mondta, minden jót Istennek tulajdonítunk, ám ő isteni, és nem emberi módon vezeti a világot, mi viszont csak véges, emberi módon tudunk róla gondolkodni. Éppen ezért csak a magunk módján tudjuk Isten jóságát, mindenhatóságát is felfogni, tehát létének bizonyságát vagy tagadását is csak emberi gondolkodással tudjuk megközelíteni. Kiemelte, ezért fontos a Tóra, a Biblia olvasása, mely Isten kinyilatkoztatása.

A beszélgetés résztvevői – a Nemes Jeles László filmjében bemutatott rossz kapcsán – azt a sok embert foglalkoztató kérdést is felvetették: a holokauszt idején miért távolodott el Isten a világtól? Miért engedte a történelemnek ezt a sötét korszakát? A lehetséges válaszok egyike az est végén hangzott el: Isten mindenből tud jót teremteni, az ember pedig Isten képmása. Nem feltétlenül azt a szemléletet kell elfogadnunk, hogy a szenvedés elviselése valami jó felé vezet bennünket, inkább arra figyelmeztet, arra világít rá – mint a Saul fia is –, hogy emberként miként válaszolunk a rosszra…

Fotó: Merényi Zita

Bókay László/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria