Jól szeretni tanultak – Családnapot tartott a Pannonhalmi Területi Apátság

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Pannonhalmi Területi Főapátsághoz tartozó Tápszentmiklós, Tarjánpuszta érintésével a Sokorói-dombság lankáin értük el Győrasszonyfát. A 2015-ben felújított Szűz Mária Neve-templom mellett a kultúrházban gyülekeztek a családok. Papp Miklós morálteológus, görögkatolikus parókus és Hutvágner Kamilla családterapeuta-pszichológus előadásaival intenzív programot állítottak össze a szervezők a szülők részére, a gyerekek számára pedig tápi és győrasszonyfai hitoktatók szerveztek játékot, kézműveskedést. 

A Pannonhalmi Területi Apátság tizenöt falu lelkipásztori szolgálatát látja el. A bencések mindig is végeztek szolgálat azokon a területeken, ahol monostoraik álltak. A Pannonhalmához tartozó településeket 1951-től elcsatolták tőlük, a terület a Győri Egyházmegye esperesi kerületeként létezett tovább. A rendszerváltást követően visszakapták: 1993-ban, az egyházmegyei határok rendezésekor alakult ki, mely települések tartoznak hozzájuk – tudtuk meg Várszegi Asztrik főapáttól. „Komoly kihívást jelentett, hogy visszakaptuk a falvakat. Újra kellett gondolnunk, ki, hogyan végzi a lelkipásztori szolgálatot. Lassan 26 éve vagyok a terület elöljárója. Arra törekszem, hogy az egyházközségek népével személyes kapcsolatot építsek ki. Olyan programokat kínáltunk és kínálunk az apátságban, melyek vonzerővel bírnak a falvakban élők számára is.” Ezek közül az egyik a családnap, melyet most 15. alkalommal tartottak meg.

Idén mintegy 100 felnőtt és 50 gyerek vett rész a programon. Papp Miklós először a Házas életstílus – a házasság jó vezetésének sarokkövei címmel tartott szemléletformáló előadást. Két alaptételt hangsúlyozott: a házasságot szakszerűen vezetni kell és ez tanulható. Mint lelkipásztor és morálteológus feladatának a tanítást tartja: a kiforrott elméletet parókusi és tanári gyakorlata, saját családi élete példáival alátámasztva hozta közel. Előadása hallgatóságát munkára szólította fel: a házaspárok felelőssége, hogy az elhangzottakat életre váltsák. Ebben segítettek azok a konkrét ötletek, feladatok, melyek útmutatást adnak, hogyan kell elindulni a házasság jó vezetésének útján.

Az előadó ikonokat mutatott be a házas életstílus ismérveit szemléltetve. „Fejben dől el a jó élet” – mutatott rá a gondolatvilág ápolásának fontosságára. Ez jelenti a visszatérő rossz gondolatok „kigyomlálását” és a jókkal való feltöltést. Jó gondolatok forrása lehet a Szentírás, a teológiai irodalom. A morálteológus évente tervezetten három könyv olvasására buzdított: egy hitéleti, egy szakmai és egy családi témájú könyvet ajánl. Értékes forrásnak nevezte az emlékeket, hangsúlyozta a tervezés fontosságát, mely figyelembe veszi a házasság szakaszai szerinti feladatokat. Felhívta az imádságos gondolkodás fontosságára a figyelmet: a Lélek megadja, amit tudnotok kell – fogalmazta meg. A morálteológus szerint fontos jó példákat – az elitet – keresni és követni, és buzdított az elit szerepének vállalására.

A Szentháromság-ikon alapján a családi kommunikáció fontosságát fejtette ki. Tartani kell a csevegés szintjét, ahonnan könnyebb elindulni a mélyebb beszélgetést igénylő témák felé – biztatta a nőket, hogy beszéltessék a családtagokat. Beszélt a szexuális kommunikáció jelentőségéről és a társadalommal fenntartott párbeszéd és a csend szükségességéről.

Az előadó, aki három gyereket nevel feleségével, saját élete példájával megerősítve az élmények fontosságáról beszélt. Mi volt az utolsó közös élményetek és minek örül a párod – ennek átgondolására hívott. Papp Miklós szerint a házasélet folyamán más és más örömforrásokat kell keresni, mert a házasság különböző szakaszaiban változó, kinek mi ad élményt. Rámutatott még a házaspár körüli közösség fontosságára, mely barátokat jelent külön-külön a feleknek, de a házasságnak is.

Végül a teológus szólalt meg: Arisztotelész javaival – egészség, család, közösség, hatalom, tudás, jólét, siker – szemben jézusi boldogságfogalmat határozott meg. Ha ezek a javak jelentenék a boldogságot, Krisztus nem lehetett volna boldog a kereszten. „Az Atyától akart helyemen szeretek” – ez a krisztusi boldogság alapja, mely minden helyzetben kitart.

A morálteológus a Vita tanulható címmel a konfliktuskezelés testi, lelki és teológiai dimenzióiról tartotta második előadását. Elkülönítve a vita és a veszekedés fogalmát a viták, mint nézetek ütköztetésének fontosságára hívta fel a figyelmet. A vita, a konfliktus a fejlődés lehetősége, a vitázás tanulható hangsúlyozta. A három dimenzió mentén azt mutatta meg, hogyan kell jól vitázni. „Ha a vitát jól csináljuk, egyre több vitánk lesz” – hívta fel a figyelmet.

Az ütközés, a munka és a konstruktív kompromisszum – ezekre a szakaszokra bontotta le a vita folyamatát. A munka során az egyik feladat egymás meghallgatása, melyet úgy kell megtennem, hogy a másik „kinyissa a lelkébe egyre beljebb vezető ajtókat”. A kompromisszumban pedig a nyer-nyer állapot testesül meg.

A lelkipásztor szólalt meg, amikor a teológiai dimenzió került terítékre. „Megváltottságunknál fogva nincs kegyelem nélküli élethelyzet” – figyelmeztetett a Lélek útmutatására való figyelés fontosságára. Kifejtette: a vitában mindenkinek részigazsága van. A felek akkor jutnak el nagyobb, teljesebb igazságra, ha beszélgetve megismerik egymás tapasztalatát, szempontjait. A morálteológus szerint bűnös életvitellel nem lehet megtalálni az igazságot.

Végül ezzel zárta gondolatmenetét: „Akkor megyek haza nyugodtan, ha mindenki elvisz valamit, beépít, változtat valamit a hallottak szellemében.”

Hutvágner Kamilla családterapeuta-pszichológus a családi élet alakulásnak szakaszai, feladatai és a Gary Chapman-féle szeretetnyelvek bemutatásával foglalkozott előadásában, melynek célja arra szolgáló útmutatás volt, hogyan tudunk jól szeretni. A családi tűzhely melege előadáscím egy eszményi képet idézett a hallgatóság elé – az otthon védett melegében békésen játszadozó gyerekek, dudorászva vacsorát készítő édesanya és a munkából boldogan hazatárő apa képét. Vajon hányszor éljük meg ezt a helyzetet – állította szembe az eszménnyel a valóságot, mely veszekedő gyerekekről, odakozmált vacsoráról, lestrapált anyáról és holtfáradt apáról szól. Ez a helyzet is ígérhet boldogságot, a mi hozzáállásunk függvényében – vélte a pszichológus. Ugyanakkor óva intett attól, hogy azt reméljük, hozzáállásunk segít abban, hogy elkerüljük az élet nehéz, válságos helyzeteit. „Ha mindig boldogságra vágyunk, nyomorultak leszünk” – mutatott rá, hogy az élet a nehéz és boldog időszakok természetes váltakozását ígéri és adja. „A lényeg, hogy ezt elfogadjuk, a nehézségben tudjuk, van remény és mindezt együtt vészeljük át, megerősítve ezzel összetartozásunkat” – mondta Papp Miklóssal összhangban.

Előadása végighaladt a párkapcsolat és a házasság életciklusain, – udvarlás, házasságkötés, gyermek érkezése és nevelése, üres fészek, nyugdíjas évek – melyek leírásában mind személyes példák – Kamilla háromgyerekes anyuka – mind jegyesoktatási gyakorlata segítették. A pszichológus figyelmeztetett: minden életszakasz sajátos feladatokat hoz. A megoldás elmulasztása azt eredményezi, az ember továbbviszi magával a problémát, ami egy idő után kumulálódik és robban. Csapdákra hívta fel a figyelmet – ha a gyermeket nevelők szülők nem ápolják házastársi kapcsolatukat, elveszíthetik egymást, mint házastársat.

A szeretnyelvek bemutatása azt célozta, hogy a pszichológus arra vezessen rá, hogyan lehet jól szeretni. Előadása Erich Fromm, Michel Quoist és Gary Chapman írásai alapján hitvallás volt a szeretet mibenlétéről, jelentőségéről az ember életében. Hatékony működésünk feltétele a szeretettank töltöttsége – figyelmeztetett, és annak kiismerésére és gyakorlására biztatott, hogy párunk milyen módon éli át a szeretetet. Ezeket a módozatokat Gary Chapman amerikai párkapcsolati szakértő szeretenyelvekként határozta meg: elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek és testi érintés öt útjaként. A Hutvágner Kamilla ezek intenzív gyakorlására biztatott.

A találkozót záró szentmisét Várszegi Asztrik mutatta be. A főapát Sao Paolót, Salzburgot, Tihanyt, Zalaapátit megjárva érkezett Győrasszonyfára. Szentbeszédében egy friss élményét mesélte el: Salzburg felé a vonatfülkében ülő utasok egy szó nélkül utazták végig az utat. Okostelefonba, tabletbe, laptopba mélyedve, fülhallgatóval elzárva a külvilág hangjaitól, hallgattak. „Gyerekeink ebbe nőnek bele, minket pedig az foglalkoztat, mit lehet tenni. Egyetlen recept van: A személyes és a szent. Isten végtelen szeretetében megtalálva a forrást mi is forduljunk személyes szeretettel, lenyűgöző figyelemmel egymáshoz. Isten is ezzel a szeretettel szeret minket. Gyakoroljuk mi is, és megélhetjük a szeretet csodáit!”

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír