A kanadai Quebecben 2008-ban vezették be az etika és vallásoktatást, külön órarendi óraként, mi a quebeci közoktatás 1997-ben megkezdett szekularizációjának utolsó lépése volt. A változás ellen tüntetések voltak, 1700-an kérték, hogy gyermeküknek ne legyen kötelező látogatni az órákat.
Két drumondvilli szülő panaszt adott be a tartományi legfelsőbb bírósághoz, mondván: az óra tananyaga nem tükrözi a család katolikus hitét. Érvelésük szerint az tananyag a relativizmust terjeszti, mivel minden vallást egyenlőként mutat be. Egy 2009-es legfelsőbb bírósági tárgyaláson a szülők kifejtették: nem értik, miért kellene gyermeküknek már hét évesen az iszlámról tanulnia, amikor még a katolikus hite sem fejlődött ki teljesen.
Marie Deschamps bíró a kanadai legfelsőbb bírósági döntés indoklásaként azt írta: a szülők természetesen olyan hitben nevelhetik a gyermeket, amilyenben szeretnék, ám a társadalomban lévő és a vallások közti különbségek léte tény, és nem árt, ha a gyermekek minél hamarabb találkoznak a realitásokkal. Hozzátette: az állam vallási semlegessége fontos vívmány.
A kanadai legfelsőbb bíróság többségi döntését két bíró ellenezte: Louis LeBel és Morris Fish, akik indoklásukban azt írták: mivel még csak most került be az új óra a tanrendbe, nincs elég bizonyíték, ami alapján érdemben vizsgálhatnák, csak az óra hivatalos tananyaga. A kérdés az, hogy az etika és vallásoktatás valóban a társadalmi sokszínűség jobb megértését segíti és a különbségekre való nyitottságot, vagy az a célja, hogy a diákokat elfordítsa a vallástól, és agnosztikus vagy ateista álláspont elfogadására sarkallja – írja a National Post.
Magyar Kurír (szg)