Karok és lábak nélkül él, de nem kifogásokat keres, hanem másokat bátorít

2018. június 20. szerda 19:59

Massimiliano Sechi, a karok és lábak nélkül született férfi előadásait rengetegen hallgatják Olaszországban. „Nincs kifogás” néven alapított mozgalma bátorítja az embereket, hogy bízzanak magukban, bátran induljanak el céljaik felé.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„Hogyan fogadták a születésemet? Mint derült égből a villámcsapást” – mondja. Massimiliano Sechi 31 évvel ezelőtt született Szardínia szigetén, karok és lábak nélkül. Az ultrahangos vizsgálatokon sokáig semmit nem vettek észre, végül nem sokkal a szülés előtt a negyedik nőgyógyász észlelte a végtagok hiányát, elmondta az édesapának, aki azonban titokban tartotta. Édesanyja csak a szülés után tudta meg, hogy fokoméliás, azaz kezek és lábak nélkül született.

Volt, aki Csernobillal magyarázta, mások a méhlepényt ért vírusfertőzéssel, Massimiliano azonban másként vélekedik: „Semmi nem történik véletlenül, a megfelelő testet választottam ahhoz, hogy megéljem küldetésemet.” Kezdetben nem volt könnyű: sok képességet nagy kitartással kellett megszereznie, voltak depressziós évei; félt attól, hogy ennyire végletesen különbözik másoktól – mára azonban mindez megváltozott. Sechi különleges élettörténetétével másoknak segít – a súlyos fogyatékosságból erőforrást varázsolt. 2015-től életvezetési és üzleti tanácsadással foglalkozik magánszemélyek és cégek részére. Abban segít, hogy az emberek megtalálják magukban az erőt az élethez, az önbecsüléshez, képességeik kibontakoztatásához. „A motivációs tréner kifejezést nem szeretem, mert adhatok energiát ahhoz, hogy elkezdj valamit, de a motivációt neked kell magadban megtalálnod. Különben függőségi viszony alakul ki, pedig mindenki képes a maga életét irányítani, feltéve, ha nem keres kifogásokat” – vallja.

Massimilianónak ezer kifogása lehetett volna, mégis születésétől kezdve gyorsabban fejlődött a többi kisbabánál, szülei az első pillanattól fogva arra nevelték, hogy a lehető legnagyobb mértékben önálló legyen. Hathónapos korától egyedül evett, néhány éves volt csak, amikor egyedül mosakodott, és tudta már kezelni a számítógépet is, kezek nélkül. Még távolt volt a felnőttkorban megszerzett derűs nyugalom állapotától, haragudott a világra, lázadóként nőtt fel. Szülei művégtagokat vettek neki, hogy járjon, ne kelljen elektromos kerekesszékkel közlekednie, de gyűlölte a protézist, mert segítségre volt szüksége a használatához. Nem értette, hogy ha önállóságra nevelték, miért raknak rá olyan dolgokat, amelyek korlátozzák. 

Amikor 14 éves korában szülei elváltak, eldobta a művégtagokat. Mély depresszióba esett, de a gyengeségből idővel erő lett: „rájöttem, hogy nem keresek alibit, átalakíthatom az életemet. Eldobtam hát az antidepresszánsokat is, és elhatároztam, hogy dolgozom magamon.”

A videójátékokban olyan ügyes lett, hogy 2013-ban világbajnoki címet szerzett. Azóta a „Nincs kifogás” nemcsak a mottója, hanem az életstílusa, és névadója annak a mozgalomnak, amelynek a Facebookon 221 ezer követője van. A közösségi hálón posztolt videókon fogat mos, uszodában úszik, gólt rúg a homokos pályán, keményen dolgozik az edzőteremben, számítógépen ír, előadásokat tart, és ezt lelkes tapssal köszönik meg. Autót is vezet, jobb vállával ad gázt és fékez, bal vállával vált sebességet, és a bal lába helyén lévő csonk éppen elég ahhoz, hogy indexeljen, bekapcsolja az ablaktörlőt… Hogy ha neki sikerült, akkor minden lehetséges – gondolják az emberek az előadásain, és ő éppen ezt szeretné: „Segíteni az embereknek, hogy megértsék, ha nem keresnek kifogásokat, a velük történtektől függetlenül mindig van okuk arra, hogy boldogok legyenek. Bonyolítjuk az életünket, de a legnagyobb változások az egyszerűségből indulnak ki. Fontos megérteni, hogy mindennek, ami történik, megvan a maga célja, annak is, ami látszólag szerencsétlenség. Egy veszteségből is fakadhat erő, ha képes vagy átalakítani a fájdalmat.”

Massimiliano és felesége, Erika jól tudják ezt, mert márciusban elvesztették első gyermeküket: „a kilencedik hónapban halva született; nem tudjuk, miért… De a fiunk lelke örökre él, nem a halál a rossz dolog, hanem az, ahogyan mi látjuk a halált” – vallja. Erika harmincéves, a Facebookon ismerkedtek meg, a lány megköszönte egy videófelvételét, majd egy éven át leveleztek, végül találkoztak, és attól kezdve együtt maradtak. Vele van a találkozókon, a turnéin (július–augusztusban Olaszország tereit járják be a „Nincs kifogás” mozgalommal – www.massimilianosechi.com). Meg akarják mutatni az életükkel elégedetlen embereknek, hogy az élet szép csonka testtel is, és a boldogság ezer dologtól függ, de semmiképpen sem a külső megjelenéstől.

„Mesélek magamról, és ezzel eszközöket adok az emberek kezébe, hogy másként lássák a dolgokat… Még ma is sokan gondolják, hogy számít, hány kezünk, hány lábunk van. Oly nagy felszínesség uralkodik, hogy az emberek nem bírják tovább, keresik, ami igaz…”

Szülei azt mondják, akkor is megtartották volna, ha a nőgyógyász időben észreveszi a rendellenességet: „Nem tudom, így van-e, utólag könnyebb ezt mondani. Amit azonban tudok, hogy az életet mindig tisztelni kell, el kell fogadni, értéknek tekinteni – a külső megjelenéstől függetlenül. Nézzetek rám, én vagyok erre az élő példa!”

Forrás: Avvenire

Fotó: Avvenire; Facebook

Magyar Kurír
(tzs)

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kitekintő
Vezető híreink - olvasta már?
papnovendekek-titkos-elete-hat-csapat-300-perc-tomeny-futball
A papnövendékek titkos élete: Hat csapat, 300 perc tömény futball

Az elmúlt hétvégén egy különleges focikupától volt hangos az esztergomi Pézsma Tibor Sportcsarnok. Hat szeminárium kispályás focicsapata mérte össze tudását a Magyar Sion „futballarénájában”. Müller Márk papnövendék írását adjuk közre.

09:45
hogyan-lesz-egy-benzinkutasbol-diakonus-nyary-krisztiannal-beszelgetett-bela-atya
Hogyan lesz egy benzinkutasból diakónus? – Nyáry Krisztiánnal beszélgetett „Béla atya”

November 19-én, hétfőn este a budapesti Magvető Caféban Nyáry Krisztián, a Magvető Könyvkiadó igazgatója kérdezte Molnár-Gál Béla állandó diakónust, iskolaigazgatót, Röhrig Géza Kossuth-díjas színészt, írót, költőt és Nagy Szabolcs fotóriportert a szociális területen szerzett tapasztalataikról.

2018. november 20. kedd