Kocsis Fülöp érsek a Keleti Egyházak Kongregációjának római plenáris üléséről

– Kezdésként érdemes talán azt tisztázni, hogy milyen szervezet a Keleti Egyházak Kongregációja?

– A Keleti Egyházak Kongregációja a római kúria szerve, 1862. január 6-án alapította IX. Piusz pápa a Propaganda Fide kongregáció, vagyis a Népek Evangelizációjának Kongregációja keretében. XV. Benedek pápa 1917. május 1-jén önállósította. Hatáskörét XI. Piusz pápa 1938. március 25-én jelentősen növelte. A dikasztérium szervezeti sajátossága, hogy tagja az összes keleti katolikus pátriárka és nagyérsek, valamint a Keresztény Egység Előmozdítása Pápai Tanácsának elnöke és más bíborosok is. Illetékessége a keleti egyházakkal kapcsolatos minden területi, jogi, anyagi és személyi ügyre vonatkozik.

IX. Piusz pápa azt a tényt ismerte fel, hogy az Egyházon belül a keleti egyházak egészen sajátos világot képeznek, és ezekre a sajátosságokra a szentszéki döntéseknél mindig figyelemmel akarnak lenni. Ez a kongregáció valójában magában foglalja az összes kongregáció tevékenységét. Ha a különféle tevékenységet végző kongregációknak a keleti egyházakkal kapcsolatban kell lépéseket tenniük, azt mindig a Keleti Egyházak Kongregációján keresztül, vagy legalábbis annak bevonásával teszik.

A Görögkatolikus Metropólia 2015-ös megalapításával, illetve személyem metropolitai kinevezésével magam is a Kongregáció tagjává válhattam. Többnyire 2-3 évente tartunk plenáris ülést, most másodjára vettem ezen részt.

– Mi volt a mostani plenáris ülés témaköre? A szinódusi útra kitért-e esetleg a tanácskozás?

– A témakörök akkor válnak publikussá, ha azokat Ferenc pápa vagy az általa kijelölt személy kihirdeti, így túl sok erre vonatkozó információt nem oszthatok meg a nyilvánossággal. Viszont azt elmondhatom, hogy szó volt arról, hogy a sokat szenvedett keleti egyházakat a Katolikus Egyház miként tudja megsegíteni. Például megfogalmaztunk egy nyilatkozatot az ukrán helyzet békés megoldása érdekében, illetve a Közel-Keleten, a Perzsa-öbölben kialakult áldatlan állapotok kapcsán is szót emeltünk. A szinódusi utat most csak felületesen érintettük. Ezzel kapcsolatban volt egy fölvetésem, de azt nem a plenáris ülésen osztottam meg, hanem egyenesen a Szentatyának mondtam el.

– Sikerült ezek szerint Ferenc pápával találkoznia?

– Igen, külön fogadta a plenáris ülés és a hozzá kapcsolódó liturgikus konferencia résztvevőit. Ez is jól jelzi az esemény súlyát. Igen nagy megtiszteltetés, ha a Szentatya bekapcsolódik valamelyikbe. A Kelemen teremben találkoztunk vele, ahol a kongregáció tagjai és az eseményre meghívott vendégek előtt mondta el gondolatait. Leginkább a békéről, ezért való felelősségünkről és elköteleződésünkről beszélt, hiszen a kongregáció tagjainak többsége sokat szenvedett országokból érkezett.

Az esemény végén személyesen is odamehettünk köszönteni a pápát. Ekkor megajándékoztam egy csokival, s ekkor fogalmaztam meg – vagy inkább továbbítottam neki egy javaslatot. A görögkatolikus hitoktatók felvetése volt, hogy az általuk tanított gyermekek is részesei lehetnének a szinódusi útnak. Ferenc pápa láthatóan megörült az ötletnek, illetve utalt is rá, hogy ez neki is szándéka volt kezdettől fogva. Megkérdeztem tőle, hogy akkor mondhatom-e a magyar gyerekeknek, hogy a Szentatya az ő véleményükre is kíváncsi. Ferenc pápa széles mosollyal jelezte, hogy igen, mindenképpen.

Még aznap megírtam a görögkatolikus kishittanosoknak az erre szóló felhívást. Ez szerintem azóta már el is jutott hozzájuk, amelyben arra buzdítjuk őket, hogy mondják el ők is, mit gondolnak az Egyházról. A szöveg kifejezetten hangsúlyozza, hogy most nem hittanos kérdésekről van szó, hanem a véleményüket kérjük, szerintük mit tehetünk azért, hogy Egyházunk szinodális – a gyermekek nyelvére lefordítva: családias – legyen.

– A plenáris üléssel összekötve szerveztek az Augustinianum Patrisztikus Intézetben liturgikus konferenciát a Liturgikus Instrukció kiadásának 25. évfordulójára. Mi ez a kiadvány és miért fontos a görögkatolikusoknak?

– Igen, a plenáris üléssel egy időben, illetve ahhoz kapcsolva zajlott ez a konferencia. Ennek eredményeit mintegy szakmai tanácsként terjesztették fel a Kongregáció tagjainak. A 21 keleti egyház mindegyike delegált a konferenciára egy-egy szakembert, akiknek beszámolóit mi is meghallgathattuk. A Görögkatolikus Metropóliát Nyirán János fődiakónus atya képviselte. Nem mellesleg pedig ennek az ülésnek levezető elnöke Dobos András atya volt, a Görögkatolikus Papnevelő Intézet rektora.

25 évvel ezelőtt II. János Pál pápa világos és meglehetősen részletes útmutatást fogalmazott meg, hogy a keleti egyházak térjenek vissza saját hagyományaikhoz, ősi gyökereikhez, fölelevenítve azokat, amelyeket esetleg elhagytak, megtisztítva azoktól a latinizáló elemektől, amelyek az évszázadok során nem szervesen adódtak hozzá. Ezen mi, magyarországi görögkatolikusok is dolgozunk, úgy sejtem, hogy ezt ma már a híveink is  jól érzékelik. Például egyik látható változás a csecsemők áldoztatása. Erről sok szó is esett ezen a tanácskozáson.

Fölvetődött egy új Instrukció megírásának gondolata, de végül a szakemberek ezt elvetették, hiszen a II. János Pál pápa által megfogalmazott irányelvek ma is éppúgy érvényesek, a gyakorlati megvalósuláson pedig még sok helyen dolgozni kell. Tehát érdemesebb ezen a megkezdett úton továbbhaladni. A konferencia tagjai egységesen kifejezték igényüket a találkozás hasznosságát illetően, és javasolták a liturgikus szakértők közötti további, akár rendszeres összejöveteleket, tanácskozásokat.

Azt azonban érdemes megfontolni, hogy a 25 éve megjelent pápai buzdítást esetleg újra ki lehetne adni, hiszen vannak helyek, ahol netán feledésbe merült, illetve az is lehet, hogy sokan vannak fiatalok, akik még nem is olvasták. Ezt a javaslatot minden bizonnyal itthon is megfogadjuk, és vélhetően hamarosan újra kézbe adjuk ezt az értékes, irányadó szöveget.

*

Kocsis Fülöpöt az eseménnyel kapcsolatban a Vatikáni Rádió február 20-i műsorában Vértesaljai László SJ, a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségének vezetője is megkérdezte. Az interjút IDE kattintva lehet meghallgatni.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír