Kommentár készül a Centesimus annushoz

Miért kezdtek bele a Centesimus annus kommentárájának megírásába?

A Centesimus annus a katolikus társadalmi tanítás egyik fontos és az én megítélésem szerint a katolikusok által is gyakran elfelejtett dokumentuma.  Egy olyan szöveg, amely integrálta kora legfrissebb társadalomtudományos, és közgazdaságtani eredményeit. (Magyarul is megjelentek például egy konferencia anyagai, amelyet az enciklika előkészítése során a legkiválóbb közgazdászok részvételével tartottak.) Azt gondoltuk, hogy fontos lenne erre felhívni a figyelmet. Megmutatni, hogy amit az enciklika mond, az a modern közgazdaságtannak nemhogy nem mond ellent, hanem kifejezetten annak fényében (is) értelmezhető. Sokan hangoztatják, hogy a katolikus tanítás elutasítja a neoklasszikus közgazdaságtant (amit egyrészt tévesen azonosítanak valamiféle piacelvűséggel, ami a legtöbb neoklasszikus szerzőtől valójában nagyon távol áll), és csak mindenféle alternatív közgazdaságtani állításokkal fér össze. Szeretnénk megmutatni, hogy a klasszikus közgazdaságtani alapokon állva is értelmezhető (sőt talán a legkönnyebben így értelmezhető) a társadalmi tanítás e remekműve a társadalomtudomány számára.

Másrészt viszont nem feledhető el, hogy az enciklika megjelenése óta eltelt 20 év, és sok olyan társadalomtudományos, közgazdaságtani felfedezés is történt, megerősödtek olyan gondolatok, amelyeket szintén érdemes szem előtt tartanunk, amikor a társadalmi tanításról, a társadalom, a családok, a kultúra, a gazdaság, a jog, a piac, az állam kérdéseiről  gondolkodunk. 

Miből merítik a kommentárokat, s mekkora terjedelmű lesz a kötet?

Talán két forrást kell kiemelni. Az egyik forráscsoportba tartoznak II. János Pál és XVI. Benedek megnyilatkozásai.  Ezek segítenek elhelyezni a szövegnek azokat a helyeit, amelyek inkább csak utalnak a pápák tanításában máshol kifejtettekre.  Másrészt tudományosan azokra az iskolákra fogunk támaszkodni, amelyek hozzánk a legközelebb állnak: a neoklasszikus közgazdaságtanra (ha tetszik: a mikroökonómiára), és az ezt – különösen ennek piacfelfogását – kritizáló, az elmúlt húsz évben megerősödő más közgazdaságtani modellekre, elsősorban az új intézményi közgazdaságtanra, illetve a joggazdaságtanra. Ez utóbbi kettő arra hívja fel a figyelmet, hogy nincs olyan, hogy szabályozatlan piac, a gazdasági tevékenységeket mindig a kulturális, erkölcsi és jogi környezet szabályozza”, a piaci szereplők erre is reagálnak, nem csak a piacról érkező ösztönzőkre. A terjedelemről most az látszik, hogy próbálunk minden ponthoz kb. ugyanakkora, de maximum kétszer akkora „értelmezést” fűzni.

Megjelennek-e az előzmények az értelmezésben, a Rerum novarumtól kezdve?

Természetesen megjelennek, és nem csak a Rerum novarumtól kezdve. A katolikus társadalmi tanítás nem a Rerum novarummal kezdődik, de ennek mindenképpen kitüntetett helye van.  Maga II. János Pál is gyakran hivatkozik rá. Sőt, a szöveg nem is értelmezhető e nélkül. A 100 éves érfordulóra kiadott Centesimus annus a Rerum novarumból indul ki, és oda tér vissza – de a legérdekesebb éppen az, hogy mit emel ki belőle, és mit nem. Például a  tulajdon értelmezése kapcsán elkezdi idézni a Rerum novarumot, majd egyszer csak félbeszakad az idézet, és ehelyett a II. Vatikáni Zsinat dokumentumával folytatja a gondolatot. Amely ugyan ugyanazt mondja el, mint a Rerum novarumban ott következő Aquinói Szent Tamás-idézet, de más nyelven, más hangsúlyokkal.

Gondolom, a kommentár célja részben az, hogy ne értelmezzék félre az enciklikát. Melyek a leggyakoribb tévedések a CA-val kapcsolatban?

Ellent kell mondanom. Nem az a cél, hogy ne értelmezzék félre. A cél az, hogy értelmezzük sokan, sokféleképp, és beszéljünk róla. Tény, hogy a mi alapállásunk az előbb említett tudományos iskoláké, amelyek a piacot nem a társadalommal semmiféle kapcsolatot nem tartó ragadozónak tekintik. A mi alapállásunk épp abból indulunk ki, hogy a piac a maga ösztönzőit mindig az adott társadalom erkölcsi, jogi, intézményi korlátai között érvényesíti. Így nem is vagyunk olyan ellenségesek vele, mint sok korábbi megszólaló.

Ha valamit félreértésnek lehet nevezni az az, ha valaki kiragad belőle (vagy a társadalmi tanítás más dokumentumaiból) egy-egy részt, és azzal takarózik. Mi azért vállalkoztunk erre a munkára, hogy ne essünk ebbe a hibába. Vegyük számba a „nekünk kedvező” és a „nekünk kellemetlen” elemeit is.

Értem! Tudna mondani egy konkrét példát, ami új lehet a kommentár állításai közül a katolikus közvéleményben bevett értelmezéshez képest?

Talán a legfontosabb az, hogy a tanítást sokszor szokták úgy interpretálni, mint amely a tőke-munka ellentétében a munka mellett áll. (Általában onnan indulnak ezek a gondolatmenetek, hogy maga a társadalmi tanítás is hangsúlyozza: a munka nem lehet áru, az ember nem lehet tőke, nincs olyan, hogy humántőke). Ezzel szemben szerintünk ez csak vitathatatlan teológiai elsőbbséget jelent, de gazdasági szempontból a hangsúly nem ezen, hanem a kooperáción, az ember társas voltán van. Azon, hogy a családban is, a társadalomban is, és éppígy a gazdaságban is a kulcskérdés az együttműködés másokkal. Munkaadó és munkavállaló között is az. Ha valamiért a munkavállaló oldalán kell állni, akkor nem azért, mert ő „érdemli meg”, hanem azért, mert e két fél között a kooperáció az esetek jelentős részében nem olyan, mint egy normális szerződésnél.  A kooperációt kell megvédeni, nem a munkavállalót. (Akiről a kép egyébként ebben az enciklikában jelentősen át is alakul: már nem csak a gyárszalag mellett álló munkást látjuk, hanem a szolgáltatásban dolgozó, a fehérgalléros munka is megjelenik. Megjelenik, sőt központi helyet kap a vállalkozó.)

Egyelőre a blogunkon közöljük az egyes pontokat. Ha készen lesz, vélhetően kiadjuk egyben is – valószínűleg szintén az internetről ingyenesen elérhető formában.

Kapcsolódó:
Blogfigyelő: Kereszténység és kapitalizmus

Szilvay Gergely/Magyar Kurír