Lelkigyakorlaton vettek részt a Szatmári Egyházmegye kórházpasztorációs munkatársai

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Ima, kötetlen beszélgetés, előadás, bibliaolvasás és szentmise szerepelt a programban, amellyel az önkéntes beteglátogatók hivatását is szerették volna megerősíteni. A találkozót vezető Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens így buzdította a résztvevőket: „Ha mélyen hisszük, hogy Isten hívott minket a betegek melletti szolgálatra, az megadhatja a beteghez való közeledés biztonságát. Ő küld ahhoz, akihez éppen odalépünk. Az Ő követei vagyunk, szeretetének megjelenítői a családjainkban, közösségeinkben, a kórházban, az otthoni betegágy mellett, vagy éppen az idősotthonban. Küldetésünk lényege: azért vagyunk itt, hogy kimondva-kimondatlanul a beteget segítsük abban, hogy érezze, Isten a nehéz, kiszolgáltatott helyzetében is szereti. Éreztetnünk kell, hogy a reményt, a vigasztalást a betegeknek, hozzátartozóknak nem mi adjuk, hanem Ő, aki az élet Ura.”

„Ahhoz, hogy hivatásomat, szolgálatomat akár a családomban, akár a közösségben, a betegágy mellett jól végezzem, folyamatos közösségben kell lennem azzal, aki engem meghívott a szolgálatára, és tudnom kell, hogy mindazt, amit adni tudok, nem tőlem származik. Folyamatos kapcsolatban kell állnom az »élő víz« forrásával, Krisztussal” – hangzott el a hétfői előadáson.

Jakab Norbert, a szatmárnémeti Szent Antal-egyházközösség plébánosa mutatott be Erdődhegyen szentmisét. Prédikációjában az adakozás fontosságáról beszélt: „Általában azt hisszük, hogy amiért fizetnünk kell, az többet ér. Pedig minden, amit a mennyei Atyától kapunk, az ingyen van, és mindent tőle kaptunk, kapunk. A kegyelmeket nem tarthatjuk meg, nem árazhatjuk fel, tovább kell adnunk. Ha ezt megtesszük, érezzük, hogy ez az anyagi és mindenfajta gondokon felülemel...”

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír