Lelkigyakorlatot szerveztek hajléktalanoknak Püspökszentlászlón

Hazai – 2018. július 14., szombat | 16:50

Július 6–9. között a Remény Háza – Domus Spei Nappali Melegedő lelkigyakorlatot szervezett a Pécsi Egyházmegye püspökszentlászlói táborozóhelyén.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Remény Háza, amely a Pécs-Kertvárosi Szent Erzsébet Plébánia fenntartásában álló intézmény, idén harmadik alkalommal szervezett lelkigyakorlatot hajléktalanok számára, hogy ezáltal is lelki megerősödést nyújtson ellátottjainak. Szakmai felelősként Mánfainé Récsei Tímea és Szigmond Attila kísérte a tízfős csapatot.

A lelkigyakorlat előkészítése során a szervezők arra törekedtek, hogy főként olyan témák kerüljenek elő, amelyek a résztvevőket érdeklik, őket segíthetik. Így előzetes egyeztetés során a tábor mottóját Szent Pál efezusiaknak írt leveléből választották: „Öltsétek fel Isten fegyverzetét”(Ef 6,11a).


A mottó sokakat megmozgatott: mit jelent harcolni; hogyan tudunk jól harcolni; mik a mi eszközeink, hogy győzzünk? Erre a versre, valamint az ezután következő leírásra (Ef 6,13–17) épült a tematika, amely az isteni erények: a hit, remény, szeretet hármasa volt. Ehhez fűződően alapvetően szentírási szakaszok alapján történt a feldolgozás. A tábor résztvevői a Remény Házában minden héten megtartott imaiskola alkalmával már megismerkedtek a Szentírás-olvasás egy módjával, ezért nem okozott nehézséget, hogy a lelki tartalmat is új módon fedezzék fel. Így az első nap a ráhangolódásé és a megérkezésé volt. A lelkigyakorlat mottóját és tematikáját beszélték át a résztvevők, valamint megosztották egymással aktuális érzéseiket, elképzeléseiket és vágyaikat az elkövetkező napokkal kapcsolatban. Többen voltak, akik első alkalommal vettek részt ilyen programon, ők várakozással tekintettek az előttük álló napokra. A kezdeti megilletődöttség után mindenki hamar megtalálta a helyét a lelkigyakorlaton, és a kötött program után mély beszélgetést folytattak a hitről.


A második nap igazán a lelki megújulás napja volt, és mindezt a szentségi kiengesztelődés is jelezte. Néhányan hosszú idő után járultak szentgyónáshoz, szentáldozáshoz, ismét megérezhették Isten végtelen irgalmát, szeretetét és valóságos jelenlétét. A délután során is ezt fűzték tovább a programban: a tékozló fiú és az irgalmas atya történetében (vö. Lk 15,11–32) az eltévedt ember egyetlen reménységét mutatja meg Jézus. Szituációs játékban megelevenedett a történet: a vagyon megszerzése, a tékozlás, a ráébredés, majd a visszavágyakozás az atyai házba – mind olyan tapasztalatok, amelyek rámutattak a jézusi példabeszéd mély igazságára.


Az utolsó teljes napon, vasárnap is közösen vettek részt szentmisén. Délután a szeretet erénye került sorra. A sokak által ismert szeretethimnusz (1Kor 1–13) alapján értelmezték a szeretet jellemzőit, majd önvizsgálatot tartva azt a kérdést tették fel: mi mennyire tudunk ilyenek lenni? Este a résztvevők tábortüzet raktak, jókedvű énekkel, játékkal és szalonnasütéssel zárták a napot.

Szigmond Attila szociális segítő szerint igazán mély beszélgetéseket élhettek át a lelkigyakorlaton részt vevők. „Mindenki őszintén beszélt, kimondva akár olyan nehézségeket, amelyeket talán még önmagának is ritkán mer megfogalmazni. Emellett többeken érződött az igyekezet, hogy eddigi látásmódjukat bővítsék. Bár sokak eddig is jól ismerték egymást, mégis elmondható, hogy a néhány nap után új oldalról ismerhettük meg a többieket.”

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria