Liturgikus-teológiai esszék az egyházi évről

Az egyházi év ünnepeit, magát a megtestesülés és megváltás misztériumát hozza közel az olvasókhoz a Stephanus-díjas teológiai professzor, aki római tanulmányai óta folyamatosan tanít az egri teológiai főiskolán, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán. A hat nagy fejezetre bontott mondanivaló a húsvéti időtől kezdve a karácsonyi időn át az évközi idő ünnepeit, valamint Szűz Mária és a szentek ünnepeit mutatja be, végül az egyéb ünnepi alkalmat és a liturgikus jeleket elemzi.

Dolhai Lajos hangsúlyozza, hogy nem ünnepi prédikációkat akart közölni, hanem a világi hívek és az liturgikus ünneplést vezető papság számára próbál esszéivel segítséget nyújtani, hogy megértsék, mit és miért ünneplünk. A szerző idézi a neves bencés liturgikus, Radó Polikárp Az egyházi év című könyvét, amelynek minden bizonnyal mintája, példája lehetett Parsch Pius háromkötetes, Üdvösség éve (Budapest, 1937) című közkedvelt munkája. Mindezek sorába illeszkednek Bálint Sándor – a szent életű néprajzkutató – Karácsony, húsvét, pünkösd (Szent István Társulat, Budapest, 1973), valamint Ünnepi kalendárium I–II. (Szent István Társulat, Budapest, 1977) címmel megjelent kötetei. Az utóbbi években Barsi Balázs OFM jelentetett meg különféle lelkiségi, liturgiamagyarázó füzeteket az egyházi év mélyebb megértéséhez. Mindez azt mutatja, mennyire nagy szükség van – főként az új generáció, a fiatalok számára – arra, hogy értelmezzük, újra megmutassuk, magyarázzuk ünnepeink, liturgikus jelrendszerünk gazdagságát.

A kötetbe gyűjtött esszék korábban az egri Egyházmegyei Hírek, illetve az Új Ember hasábjain jelentek meg, ám azóta sem veszítettek aktualitásukból. Dolhai Lajos könyvét egyaránt haszonnal olvashatja a papságra, szerzetesi életre készülő vagy az érdeklődő – liturgiánkban elmélyülni szándékozó – hívő ember.

Dolhai Lajos: Az egyházi év. Liturgikus-teológiai esszék, Szent István Társulat, Budapest, 2016, 204 oldal

Magyar Kurír