Madéfalva gyermekei Gyimesbükkön

A találkozó középpontjában a 250 évvel ezelőtt történt madéfalvi veszedelem és azt követően bujdosni kényszerülő székelyek kálváriája állt.

Az ünnepi szentmise előtt a száz éve, 1914-ben kirobbant első világháború, illetve a hetven éve, 1944-ben kezdődött második világháború ütközeteiben – a környező hegyekben – elhunyt több száz hősi halottra emlékeztek, majd a kontumáci templommal szemben álló, Hitünk Kapuja és a magyarság megmaradását szimbolizáló oszlopok előtt elmélkedtek. Ezt követően Balla Imre gyimesi lelkész az erre az alkalomra elkészült, Xántus Géza képzőművész által festett, közszemlére kihelyezett Gyimesi Boldogasszony-oltárkép üzenetét osztotta meg a jelenlévőkkel.

Az ünnepi szentmisét Salamon József gyimesbükki plébános mutatta be. prédikációjában a Szentlélek ünnepéről, ennek fontosságáról beszélt, majd három híres egyházi személyiség életpéldáját vázolta fel: a Moldvába menekülő székelyek lelki gondozását vállaló Zöld Péter páterét; a 65 évvel ezelőtt a Gyimesekben bérmakörúton lévő Márton Áron püspökét, illetve a negyven évvel ezelőtt, a kommunizmus sötét éveiben Gyimesbükkön templomépítésbe kezdő Dani Gergely plébánosét.

A szentmisét közel egyórás előadás követte, amely a madéfalvi veszedelem után született népcsoportok énekeiből és táncaiból adott ízelítőt. A Kóka Rozália által rendezett előadás során színpadra lépett a Madéfalvi Dalkör, a gyimesbükki hagyományőrzők, a pusztinai Hagyományőrző Együttes, Nyisztor Ilona, Fábián Éva és Sebestyén István népdalénekesek és a bukovinai székelyek képviseletében a dél-dunántúli Palotabozsoki Dalkör. Az Illés házaspár táncolt, Kóka Rozália pedig idős bukovinai székelyektől gyűjtött, Mária Trézsi (Mária Terézia) idejéből hátramaradt meséket adott elő. Az előadás végén közösen elénekelték a madéfalvi éneket, a Nekünk a legszebbik estét... kezdetű népdalt.

A Sebő-együttes megzenésített verseket adott elő. Tinódi Lantos Sebestyéntől Weöres Sándorig válogattak a magyar költészet gyöngyszemeiből. Sebő Ferenc Kossuth-díjas énekes gyakori vendég a Gyimesekben. Édesapja, Sebő Ödön főhadnagy vezette 1944-ben a magyar csapatokat az oroszok elleni harcokban; az ellenség gyűrűjéből való kitörést nagysikerű, A halálra ítélt zászlóalj című könyvben örökítette meg.

Az idei gyimesbükki ünnepet az egykori határtól pár méterre álló, felújított vasúti őrház elé érkező, a Székely Gyorsot és a Csíksomlyó Expresszt vontató mozdonyok fogadása zárta. Beszédet mondott Deáky András nyugalmazott iskolaigazgató, helytörténész, vállalkozó és Görbe Vilmos gyimesbükki polgármester. A jelenlévők Antal Tibor népdalénekessel közösen énekelték el a Boldogasszony Anyánk egyházi éneket és a Székely himnuszt – írta a szekelyhon.ro-n megjelent összefoglalójában Dobos László. 

A pünkösdi napokban A Hazatérés Bukovinából, 1941 című fotókiállítást is megnézhették a zarándokok, amely negyven korabeli fényképen mutatta be a bukovinai székelyek 1941-es letelepítését Bácskában. A kiállítást Kóka Rozália Magyar Örökség Díjas előadóművész nyitotta meg június 7-én.

Magyar Kurír