Mária Magdolna-búcsút ünnepeltek a salföldi pálos kolostor romjainál

Bodnár István atya, illetve Pálosszentkútról Vörös Bulcsú testvér vezetésével érkezett ministránsok láttak el szolgálatot a szertartáson.

Ferenc pápa tavaly emelte ünnepi rangra Mária Magdolna emléknapját. Szent Mária Magdolna az Úr feltámadásának első tanúja és evangelistája, akit mind a keleti, mind a nyugati Egyház mindig a legnagyobb tisztelettel említett. Ferenc pápa úgy vélte, a mai időkben az Egyházzal együtt meghívást kaptunk arra, hogy a nő méltóságáról, az új evangelizációról és az isteni irgalmasság misztériumainak nagyságáról szorgosabban gondolkodjunk.

Aquinói Szent Tamás az „apostolok apostolnőjének” nevezte Mária Magdolnát. Mi, a jelen kor keresztényei mint a nők szolgálatának példaszerű alakját fedezhetjük fel Mária Magdolnát.

A salföldi pálos kolostorrom méltósággal állja az idők viharait. Az ide látogató zarándokokat mindig meglepi az épületegyüttes csendesen, ám mégis erővel teli jelenléte az erdő mélyén. A romos falak, a tető hiánya sem kelti azt az érzetet, hogy egy elhagyott, múltbéli helyen vagyunk. Ennek a kolostornak van múltja, jelene és jövője. Évről évre egyre többen jönnek el a hagyományos ünnepi szentmisére. Idén is nagyon sok fiatal érkezett – akik a częstochowai vonatos zarándoklaton is részt vettek –, és rengeteg kisgyermeket hoztak el a környékben nyaraló szülők, nagyszülők. Csodálatos volt látni, ahogy a gyermekek a maguk módján vettek részt a szentmisén. A kolostorrom kavicsos aljzatában néhol gyönyörű Krisztus-fejek, néhol koronák rajzolódtak ki a kicsiny kezek munkálkodásának eredményeként.

Puskás Antal szentbeszédében szép szimbólumként említette a kolostor fedetlenségét, minek következtében tisztán látható az égbolt, ahova lelkünkkel törekszünk. Beszélt a helyes imádságról. Arról az útról, amin elindulva egyre beljebb és beljebb tudunk kerülni benne, elindulva abból, ha egy hegy imádságát éljük át, eljutva odáig, hogy átérezzük, hogyan is imádkozhatott Jézus Mennyei Atyjához. Mindenkit arra bíztatott, merjenek és vágyjanak ezt átérezni, és eljutni oda, hogy „Mennyei Atyánkat tiszta szívünkből Atyánknak érezzük, hiszen ő mindig óv, véd és szeret minket”.

Mária Magdolna és a pálosok között párhuzam a remeteség szeretete. A legenda szerint az Úr mennybemenetele után Mária Magdolna elment Aix-les-Bains környékére (ma Dél-Franciaország), és ott élt egy barlangban harminc esztendeig, ismeretlenül, vezekelve. Az imádság minden órájában angyalok emelték az égbe – ilyenkor arca ragyogott, mint a nap. Egyszer csak rábukkant egy pap, és elvitte a templomba. Ott megáldozott, és karját kitárva elszenderedett az oltár mellett.

Forrás és fotó: Magyar Pálos Rend

Magyar Kurír