Megáldották a felújított nyíradonyi plébániát

A szentmisét megelőzték az adventi gyertyagyújtás meghitt pillanatai: Tamaskovits László plébános vezetésével az egyházközség felnőtt közösségének tagjai énekeltek, verseket és a várakozást megidéző szépirodalmi írásokat olvastak fel.

Palánki Ferenc megyéspüspök a szentmise homíliájában az öröm vasárnapján elhangzott evangéliumi szakaszról (Lk 3,10–18) elmélkedett, amelyben Keresztelő János bűnbánatot hirdetett. Ez a szentírási rész a végidők várakozását állítja elénk – mondta a főpásztor, majd hozzátette, e várakozáshoz nem passzivitás, hanem aktív cselekvés tartozik. „Mit tegyünk?” – teszi fel a kérdést Keresztelő Jánosnak a nép, a vámosok, a katonák. Nekünk is meg kell kérdeznünk: mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk, hogy elnyerjük az üdvösséget? – figyelmeztetett a főpásztor.

Először is

Istenhez kell igazítani a mindennapi tevékenységünket.

Természetes, hogy vannak terveink, elképzeléseink, de meg kell kérdeznünk: „Uram, te mit akarsz, mit vársz tőlem? Hogyan tudnék tanúságot tenni az örömről? A hit nem magánügy.” A püspök utalt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hírnökeinek tanúságtételére, akik éppen ezen a vasárnapon vállalták azt, hogy kiállnak Debrecenben az emberek elé, tanúságot tesznek hitükről, és hirdetik az örömhírt.

Milyen a mi nagy adventi várakozásunk, hogyan várakozunk az Úr eljövetelére? Készek vagyunk-e az Istennel való találkozásra? Komolyan vesszük-e azt, hogy Isten bármelyik pillanatban beléphet az életünkbe, és mérlegre teszi azt?

Advent annak az elővételezése, hogy eljön az Úr, aki kétezer évvel ezelőtt egy egyszerű, kicsiny gyermekben már közénk érkezett, hogy közösséget vállaljon velünk, és eljön majd a világ végén, de érezhetjük mindennap a jelenlétét, hiszen mielőtt fölment a mennybe, megígérte nekünk: „én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,20)

„Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: »Velünk az Isten.«” (Mt 1,23) – idézte a Szentírás karácsonyi üzenetét a főpásztor. Isten velünk van az életünk minden pillanatában, és azt akarja, hogy adventi hírnökök legyünk, az Ő szeretetének, jó hírének, tanításának hírnökei.

A „Mit tegyünk?” kérdésre Keresztelő János így válaszol: „Akinek két ruhája van, az egyiket ossza meg azzal, akinek egy sincs. S akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen.”

Váltsuk tettekre a szeretetünket, fakadjanak belőle jó cselekedetek! Jézus arra kér bennünket, lépjünk ki az önzésünkből, annak rabságából, és induljunk el embertársaink felé.

Palánki Ferenc arra is utalt, hogy többször olvasunk Keresztelő Jánosról az adventi időszakban, aki meghirdette a haragvó Isten érkezését. „A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt” (Mt 3,10), „Szórólapátját már a kezében tartja, hogy megtisztítsa szérűjét: a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzben elégesse” (Lk 3,18).

Majd jön Jézus szelíd szeretettel, aki nem ítélni akar, hanem megváltoztatni, aki átformálja tanításával, szavával az embert.

Keresztelő János maga is elbizonytalanodik, amikor a börtönben hall Jézus tetteiről, és elküldi hírnökeit, kérdezzék meg: „Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?” (Mt 11,3)

Jézus az örömhír hirdetője, Isten egyszülött Fia, aki határozottan, de szeretettel jön el, hogy átformálja ezt a világot.

A világ megváltozása pedig azzal kezdődik, hogy én megváltozom.

Legyünk tehát a jó hír hordozói, segítsen bennünket Isten kegyelme, hogy egész életünkben örömmel tudjunk tanítványai lenni – zárta elmélkedését a főpásztor.

A szentmise végén Tamaskovits László plébános köszönetet mondott a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyének és a helyi önkormányzatnak a plébánia felújítására kapott támogatásért. Az épület teljes külső és belső felújítási munkálatai során kicserélték a nyílászárókat, korszerűsítették a fűtést, valamint átalakították a belső teret.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír