Megjelent a Praeconia idei első száma

Kultúra – 2017. március 30., csütörtök | 12:00

„Zene és liturgia” címmel megjelent a Praeconia magyar liturgikus szakfolyóirat idei első (húsvéti) száma, ami a sorban a 19. szám – tájékoztatott a főszerkesztő, Pákozdi István.

Szinte közhelyszerű, sokszor idézik és értelmezik a Szent Ágostonra visszamenő mondást: „Qui bene cantat, bis orat…” („Aki szépen/helyesen/jól énekel, kétszeresen imádkozik.”) Protestáns testvéreink szerint Luther Márton is idézte ezt a kijelentést. Ágoston, a nagy egyháztanító a 72. zsoltár első sorához írt kommentárként fogalmazta meg: „Quam bonus Israel Deus, his qui recto sunt corde…” A magyarázatban a recto a hangsúlyos: nem összevissza kiabálni, üvölteni, hanem harmonikusan, lelket emelően, szépen énekelni… Ez az Isten-dicséret (vö. Enarr in Ps 72,1 in CCL 39, 986; PL 36, 914).

Ez a szám a „recto cantare” jegyében fogant, és azt szeretné segíteni, szolgálni. A tanulmányok mind ebben a nagy szándékban foglalhatók össze. Különböző szempontokból világítják meg a musica sacra jelentőségét és adnak impulzust az előrehaladáshoz. Nem kívánnak (újabb) vitákat gerjeszteni, éppen ellenkezőleg, annak a széles választékát kívánják elénk tárni, ahogyan, amint és amit lehet és kell is énekelnünk a liturgiában. Ez a gyűjtemény elősegítheti az egyházzenészek: énekesek, orgonisták, karvezetők, szkólák és énekkarok (zenekarok) közti egységet, békességet és egyetértést. Az is célja, hogy impulzust adjon új zenei hivatások kibontakozásához: az Egyháznak szüksége van énekesekre, orgonistákra, egyházzenészekre!

Ritka az olyan Praeconia-szám, amelyben csak tematikus tanulmányok vannak: összesen huszonegy cikk foglalkozik az egyházi zenével. Jeles külföldi és hazai szaktekintélyek írásai találhatók benne. Nem is maradt hely más írásoknak, csak éppen a Liturgikus élet (kisebb írások a liturgia nyelvéről, a böjti kendőről/függönyről, a lábmosásról és az első húsvéti prefációról), valamint az Aktualitás rovat (az áldoztatók purifikálási jogáról). A Liturgikus kérdés is egyházzenei jellegű, a Hiszekegy éneklésére vonatkozik. A Liturgikus „horror” egy újabb visszaélést tár elénk. A Szemlében öt új, a liturgiával kapcsolatos könyvet mutatnak be.

„Az egyetemes Egyház zenei hagyománya felbecsülhetetlen értékű kincs” – hangoztatja a II. vatikáni zsinat. A liturgia szerves része, szolgálója. A pap is, a kántor is, az orgonista, a szkólák, énekkarok, zenészek is – mind tanulják, tökéletesítik. Az idei húsvéti Praeconia-szám elsősorban az egyházzenészeknek, de a musica sacra valamennyi művelőjének és az érdeklődőknek is élvezetes olvasmányt kínál.

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria