Mitől katolikus a katolikus újságíró? – Beszélgetés Szikora Józseffel, a MAKÚSZ elnökével

– Sok katolikus sajtótermék van. Ilyen nagy rá az igény?

– Az alkotói oldalon mindenképpen. Vannak, akik blogot indítanak, portálokat hoznak létre, mások rádiót akarnak alapítani. Sokakban nagy buzgalom él, hogy a mondanivalójukat közzétegyék. Ezt az igényt egyébként erősebbnek vélem, mint a fogyasztókét. Az Egyház pedig nyilván el akarja juttatni a híreit az emberekhez. Ha ezt úgy teszi, hogy csak egyházi eseményekről, személyekről informál, akkor nehezen szólít meg másokat. Vannak olyan aktuális vitatémák – mint például a nők liturgikus szolgálata, a házasság mibenléte, elváltak helyzete –, amelyek az embereket foglalkoztatják. A sajtó feladata pedig az, hogy ezekről értelmesen, színvonalasan tájékoztasson.

– Sikeresek ezek a médiumok?

– Mit jelent a siker? Siker lehet az, hogy többen nézik, hallgatják, olvassák a sajtótermékeinket.

A sikerre viszont tekinthetünk úgy is, hogy hozzájárulunk ahhoz, hogy az emberek kicsit boldogabbak, ügyesebbek legyenek, műveltségüket és tudásukat gyarapítsák.

Tudáson itt nem a tárgyi tudást értem, hanem hogy valakinek lett egy jobb szava a feleségéhez, gyerekeihez. Ha ilyenekben mérnénk a sikert, talán jobban tennénk. De lehet ezt mérni?

A vetés a miénk, hogy az aratás hogyan történik, nem tudom.

– Mennyire egységes magyar viszonylatban a katolikus média?

– Egyáltalán nem az. Mondhatnám azt is, hogy sokszínű, de ez lejáratott szó. A katolikus ernyő alatt sok mindenki elfér, a mi vallásunk talán másokéhoz képest tágasabb. Igaz, a katolikusságnak vannak határai, akár a kérdésfeltevések, akár a stílus vonatkozásában. Az ma már természetes, hogy egy egyházközösségnek honlapja vagy levelezőlistája legyen. Az is normális, hogy a Magyar Katolikus Egyháznak vannak hivatalos médiumai: egyházmegyei szinten például a Hitvallás, országosan az Új Ember, a Magyar Kurír vagy a Magyar Katolikus Rádió, ahol én is dolgozom.

– Mi a Magyar Katolikus Rádió küldetése?

– A küldetésünk teljesen egyértelmű: evangelizáció, illetve előevangelizáció a cél.

Az én személyes véleményem az, hogy Jézus nem hittanórát tartott, hanem élettanórát. A boldog, egészséges élet lehetőségéről beszélt, ezért mondhatjuk: a világnak Krisztus kell!

Ezt továbbadni közszolgálatiság, a Katolikus Rádió pedig közszolgálati, a szó legjobb értelmében. A krisztusi példa az élet minden területét érinti, így mi is foglalkozunk politikai témákkal, a közélet, a tudomány kérdéseivel, vagy éppen vitát folytatunk a közlekedés jövőjéről. Úgy vélem, tudományos dolgozatot lehetne írni arról, hogyan valósítja meg a közszolgálatot az, aki ezt egyháziasan teszi, és hogyan, akinek ez eszébe sem jut.

– „A sajtónak függetlennek kell lennie.” Egyetért ezzel az állítással?

– Nagyon határozottan vitatom, de még azt is, hogy az embernek függetlennek kellene lennie. Én boldogan mondom, hogy függök például a feleségemtől, sőt, így válok autonómmá. Valójában az nem mindegy, hogy mitől függök, milyen erőtérbe helyezem magam.

A katolikus sajtó az Egyháztól, az evangéliumtól függ, de ez nem kiszolgáltatottság, hanem erő és lehetőség.

A politikai függetlenségről pedig Becket Tamás jut eszembe, aki barátságban akart lenni a királlyal, de végül megölték, mert nem volt hajlandó alávetni magát az igazságtalan világi hatalomnak. A politika eredeti értelmében a közösség ügyeiért való fáradozást jelenti, és ezért mi igenis fáradozunk, az iránytűnk viszont Isten országa.

– Miről ismerhető fel egy katolikus újságíró, illetve a MAKÚSZ tagja?

– Úgy gondolom, hogy aki az emberi normalitást pártolja és az újságírási etikát betartja, az már egészen közel áll hozzá. Van olyan, magát katolikusnak tartó újságíró, akivel nekem személy szerint óriási vitáim vannak, azt azonban nem merném kijelenteni, hogy nem katolikus. Volt már arra is példa, hogy valakinek ki kellett lépnie a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségből. Ez nem egyházi szervezet, viszont különlegessé teszi, hogy a püspöki kar jóvoltából a katolikus jelzőt viselheti. Tagjaink – köztük sok fiatal – olyan igazolvánnyal hitelesítik munkavégzésüket, amelyen szerepel a katolikus szó. Ez hat arra is, aki felmutatja, és azokra is, akik látják. A szakmai közéletben is részt veszünk, és mások számára sokszor ott derül ki, hogy „ezek nem a tömjénszagú sekrestyéből” jöttek. Minden témáról lehet velünk beszélni, eltérő vélemény esetén is. Partnerek vagyunk.

– Hogyan látná szívesen a jövőben az egyházi sajtó helyzetét?

– Legyenek olyan katolikus fiatalok, akik ezt a pályát választják hivatásul! Tanárként gyakran érzékelem, hogy egyes fiatalok nem akarnak harcosan újat alkotni, hanem hagyják magukat megvezetni a média által. Ugyanakkor azt is látom, hogy sokukban ég a vágy, hogy hozzátegyenek valami jót ehhez a világhoz, és nem baj, ha ezt nem a kimondottan katolikus médiában teszik. Amit ezenkívül szívesen látnék, az, hogy a közszolgálat, melyet az Egyház a saját médiumain keresztül végez, több elismerést kapjon az államtól. Ahogy a közoktatásban, az egészségügyi ellátásban, a szociális munkában méltányolják az Egyház szerepét, ezt bizonyos médiumok esetében is meg lehetne tenni.

Az Egyháznak a média általi szolgálata ugyanúgy közszolgálat, mint a szociális munka.

Szöveg: Varga Viktor/Hitvallás

Fotó: Veres Ádám/Magyar Katolikus Rádió

Magyar Kurír