Motoros mise a Sziklatemplomban

KÉPGALÉRIA - klikk a képre!

A MotorkerékPálosok olyan közösség, amelynek tagjai a motorozáson keresztül ismerkedtek meg a pálos renddel. Alakulásuk 2008-ra tehető, ekkor szervezték első motoros zarándoklatukat. A pálos rend azért szervezte a Petőfiszállás-Pálosszentkúti búcsújárást, hogy közelebb kerüljenek a motorozó keresztényekhez. Ekkor vállalta Bátor Botond pálos szerzetes, mint fogalmazott, a motorosokkal való bíbelődést.

Botond testvér, mondhatni, régi motoros: kőbányai srácként, a nyolcvanas években került abba a motoros társaságba, amelynek tagjaival erdélyi túrákon kalandozott, kezdetben még az oldalkocsiban ülve. Pécsi pálos házfőnökként, 2002-ben, hogy spóroljanak az akkoriban bevezetett parkolódíjon, motorokat vásároltak maguknak.

A motor iránti vonzalma mellett korán elkötelezte magát az egyházi szolgálatnak. Másodikos gimnáziumban gondolt arra először, hogy a papi hivatást válassza. Katonaideje alatt úgy döntött, szerzetesnek áll. Puskely Mária Szerzetesek című könyvét forgatta 1990-ben, mint győri szeminarista, s akkor olvasott először a pálosokról. Elhatározása azonnal megszületett és soraikba lépett.

Pálos tartományfőnökként kezdett bele a rádiós műsorvezetésbe, a Mária Rádió hullámhosszán. Az ok, hogy a pálosok jó hírét hirdesse, hogy eloszlassa a rendről kialakult megannyi ezoterikus képzelgést.


A MotorkerékPálos csoportról így vall: Meg vagyok róla győződve, hogy az apostolok azért tudták hirdetni az evangéliumot, mert őket megismerték, megszerették és rajtuk keresztül megszerették az Úrjézust. Ha én valahol úgy tudtam élni, hogy engem megszerettek, akkor én sosem mondtam és sosem gondolom, hogy ennek ne kéne örülni, de akkor örülök neki jól, hogyha tudom, hogy ez azért jó, mert ezzel közelebb kerültek Istenhez. A Pálos Motoros Baráti Kör nem motoros klub, hanem szeretetközösség a pálosok vonzásában.

Bátor Botond, a hargitafürdői pálos kolostor vezetője advent első vasárnapján, a Gellért-hegyi sziklatemplomban hagyományosan a motorosokért ajánlotta fel a szentmisét.

Hálából az elmúlt esztendőért, hogy a motorkerékpáron keresztül is Jézust ismerhettük meg még jobban. Imádkozzunk azokért, akik balesetet szenvedtek, és családtagjaikért – fogalmazott a pálos szerzetes.


Szentbeszédét hargitafürdői történettel kezdte. Ministráns ikerpár ünnepelte születésnapját, meghívva rá társaikat. Egyikük szabadkozott: nem tud elmenni. Némi unszolásra kiderült, azért akart távol maradni, mivel nem tudott ajándékot vásárolni. Erre a fiú ikertestvér így szólt: ha eljössz, te magad leszel az ajándék.


Karácsony közeledte kapcsán Botond atya kifejtette: Krisztus a legnagyobb ajándékot adta nekünk, a megtestesült Istent. Mert az Úr úgy szeret bennünket, hogy nem valamit, hanem a legnagyobbat, önmagát adja nekünk. A mi életünk is akkor teljesedik ki, ha mi is önmagunkat adjuk a másiknak – figyelmeztetett.

Az advent időszakában Jézus második eljövetelére is gondolnunk kell, utalt az evangéliumra (Lk 21,25–28. 34-36.), kiemelve: virrasszatok és imádkozzatok! Mint mondta: vannak saját próbálkozásaink, amelyek ugyan tiszteletre méltók, azonban a valósággá válásához kérnünk kell Istent.


Az atya úgy fogalmazott: jó ilyenkor egy költözés, amikor sok mindenre rábukkanunk, például egy történetre. Az említett történet pedig így szólt:
Élt egy születésétől vak lány, aki bajáért gyűlölte az egész világot. Barátja azonban végig kitartott mellette, míg végül donorra akadtak. „Ha látni fogsz, hozzám jössz feleségül?” – kérdezte a lányt, aki igent mondott. Amikor az operáció után kinyitotta a szemét, elsőként barátját pillantotta meg. Ő is vak volt. „Hozzám jössz? – kérdezte ismét. A lány nemmel válaszolt és elkergette. Néhány napra rá levelet kapott. A fiú megköszönt minden átélt pillanatot, amit együtt töltöttek, s úgy zárta sorait: vigyázz a szememre.


Kizárólag Krisztus tud bennünket képessé tenni, hogy észrevegyük a másikban azt, akit a Megváltó lát benne. Mintha Ő mondaná nekünk: vigyázz a szememre, amit Én adtam neked – emelte ki Bátor Botond.

A karácsonyi vásárlásról úgy tartja: az ajándékokon keresztül átsugározhat Jézus megtestesülésének csodálatos titka. Ezért gondolkodunk azon a boltban válogatva: vajon mire lehet szüksége a másiknak? Legalább ilyenkor úgy láthatjuk a másikat, ahogy Krisztus látja. Jó lenne legalább karácsonykor úgy látnunk a megajándékozottat, ahogy a Megváltó látja. Utána pedig jó lenne megőrizni az Ő szemét. Vigyázni a szemére – emelte ki.


Természetesen nem maradhatott el a motoros történet sem. Az augusztusi perzselő hőségben, a Fogarasi-havasokban tett túrájukkor, hűvös, esős idő köszönt rájuk. Amikor közel jártak az út feladáshoz, a felhők eloszlottak, s kisütött a nap. Ilyen az életünk is - hangsúlyozta a szónok. Mindig tovább kell mennünk, mert egyszer kisüt a nap... Mindig kisüt a nap. Ne vesszen ki ez a hit a lelkünkből. Ehhez pedig szükségünk van Krisztus szemére. Vigyázzunk a szemére – zárta szentbeszédét Bátor Botond.


A szentmisén, melyen zsúfolásig megtelt a Sziklatemplom, délvidéki zarándokok is részt vettek. A záróáldást követően Bátor Botond megköszönte, hogy a zarándokok fényüket elhozták Budapestre, arra buzdította őket, hogy az adventi koszorú gyertyájáról ők is vigyék, és adják tovább Krisztus fényét.



Fotó: Merényi Zita

Ditzendy Attila/Magyar Kurír