Nővérek a létezés peremvidékein

Acélos idegzet kell ahhoz, hogy az ember az ajtóban egy fegyverrel hadonászó lázadóval nézzen farkasszemet, és azt tudja mondani: nem, az a nő, akit keresnek, biztos, hogy nincs a szobában – miközben a nő pár méterrel odébb, az ágy alatt rejtőzik. Rosemary Nyirumbe nővér, a Jézus Szent Szíve rend tagja pontosan ezt tette. Az ugandai lázadók által elrabolt, katonának kiképzett, és rettenetes tettekre kényszerített gyereklányokat tanítja varrni, főzni, és különböző egyéb munkákra, melyek segítségével tisztes módon tudják majd eltartani magukat.

Hihetetlen bátorság szükséges hozzá, hogy Mexikó leghírhedtebb börtönében, a tijuanai La Mesa börtönben szolgálj, drogdílerek és más bűnözők között – ezt tette a nemrég elhunyt Antonia Brenner nővér, s munkáját nővértársai folytatják. Antonia Brenner harminc éven át szolgált a börtönben, lelki támogatást nyújtva a raboknak, és az Egyesült Államok más börtöneiben is szerzetes nővérek vállalták magukra, hogy gondoskodnak az elítéltekről.

Óriási hit kell ahhoz is, hogy otthagyd a szeretett tanári pályát, és 800 mérfölddel odébb telepedj le, hogy a szegényeket szolgáld, mint tette a ferences Johnna Ciezobka és Susanne Dziedzic nővér – a dél-kaliforniai Kingstree városa szinte az újjászületését köszönheti nekik.

Kaliforniában élnek olyan földműves családok, akik egyetlen nyelvet beszélnek: a mixtecet – Sandra Silva nővér, a Szent Család rend tagja nagyjából három szót beszélt ezen a nyelven, mégis magára vállalta ezeknek a családoknak a szolgálatát. A Mexikó távoli zugaiból érkező, nagy szegénységben élő családok sem angolul, sem spanyolul nem beszélnek, az anyanyelvükön pedig sehol nem mondanak misét. Bár többségüket katolikusnak keresztelték, semmilyen más szentségben nem részesültek. Sandra Silva nővér családlátogatások révén igyekszik megnyerni bizalmukat, majd a szentségekhez és a helyi közösséghez próbálja közelebb vonni őket.

A II. vatikáni zsinat óta eltelt években sok női szerzetesrend adta át világi szakembereknek iskoláit és kórházait, és új hivatásukat számos esetben a szegények szolgálatában találták meg, gyakran „Isten háta mögötti” helyeken. Előre megérezték Ferenc pápa hívását: ki kell lépnünk önmagunkból, és a peremvidékekre menni. A szalézi Rosa Hoang nővér Coloradóban élő vietnami bevándorlók gyerekeinek segít a tanulásban.

„Ha egy kétségbeejtően szegény helyre érkezel, elhagyatott emberek közé, biztosra veheted, hogy egy szerzetes nővér már ott van: ingyenkonyhán osztja az ételt, olvasni tanít valakit, földművesekkel imádkozik a mezőn, az utcán élőkről, börtönben vagy kórházban lévőkről gondoskodik” – fogalmaz a U. S. Catholic.

A nővérek általában nem keresik a nyilvánosságot. Thérèse Del Genio, a Namuri Notre Dame nővérek egyike, aki jelenleg egy Cincinnati-i hajléktalanszálláson dolgozik, elmagyarázta, miért kerülik a nővérek a reflektorfényt: „azokra szeretnénk irányítani a figyelmet, akikkel, akikért dolgozunk”.

Magyar Kurír
(vn)