Nwachukwu nigériai érsek: Meg kell szabadítani Nigériát az erőszak „füstfüggönyétől”

Fortunatus Nwachukwu Nighában született, a mai Nigéria déli részén, az akkori brit protektorátus területén. Az igbó népcsoporthoz tartozik; tizenkét testvér közül ő a harmadik. Két húga a biafrai háborúban (1967–1970) halt meg. (A biafrai háború a nigériai kormány és az elszakadni kívánó, főként igbó népességű Biafra között zajló konfliktus volt, amelyben az igbók saját államot akartak létrehozni az őket ért üldöztetés, diszkrimináció és tömeges erőszak miatt – a szerk.)

– A nigériai egyház gyermekeként hogyan tekint a 2025-ben Nigériában meggyilkolt papokra, szeminaristákra vonatkozó adatokra?

– Mindez nagy szomorúságot okoz, és némi szégyent is, hiszen Nigéria az egyik legvallásosabb ország a világon. Hívőkből – keresztényekből és muszlimokból – álló nép. Mi mindannyian azt mondjuk magunkról, hogy a béke népe vagyunk. Muszlim barátaink is folyton azt ismétlik, hogy az Iszlám a béke vallása. Bizonyos tények és helyzetek láttán azonban szeretném látni, hogy muszlim barátaim elítélik és elutasítják a vallásuk felhasználását erőszakos cselekmények elkövetésére. Mindannyiunknak el kell utasítsuk a vallás bármiféle felhasználását erőszakos tettek igazolására, akár emberölésre is.

– Van valami, ami különösen megérinti Önt a nigériai keresztények szenvedéseinek történeteiben?

– Az érintett személyek nem akarnak hősök lenni, nem olyanok, akik különleges kockázatoknak teszik ki magukat. Az erőszak a mindennapi életükben éri őket, miközben azt teszik, amit tenniük kell: papnövendékek, akik a szemináriumokban élnek, vagy diákok, akiket az iskolából rabolnak el. Azok pedig, akiknek védelmezniük és oltalmazniuk kellene őket, nem tesznek semmit.

– Vannak konkrét felelősök a terjedő erőszakért?

– A kormánynak kellene elsőként szégyent éreznie a nigériaiak előtt. Sokan bírálják is a kormány tétlenségét mindazzal kapcsolatban, ami történik. Hogyan lehetséges, hogy egy fegyveres csoport 300 gyermeket raboljon el egy iskolából, miközben ma ilyen fejlett technológiai ellenőrző eszközök állnak rendelkezésre? Csak inkompetenciáról van szó? Vagy hiányzik az akarat a válaszlépésre? A reagálás hiánya további szégyent jelent. A fegyveres csoportok egy tábornokot is elfogtak, majd közzétették a kivégzéséről készült felvételt. Már a hadsereget is meg akarják alázni a kontinens legnagyobb országában.

– Novemberben az amerikai elnökség Nigériát felvette a „különös aggodalomra okot adó” országok listájára, kifejezetten hivatkozva a keresztények szenvedéseire. Mi a véleménye a döntést övező vitákról?

– Én azt mondom, hogy ezek a viták unalmasak, és csalódást is okozhatnak a beléjük fektetett érdeklődés és energia miatt. Miért kell belemerülnünk ezekbe az elvont Nigéria körüli vitákba, miért kell időt pazarolnunk arra, hogy megvitassuk, hogy az országban folyik-e vagy sem üldözés, ahelyett, hogy ugyanazt az energiát azokba az intézkedésekbe fektetnénk, amelyekkel megszüntethetnénk az ártatlanok elleni erőszakot, amely ezeknek a vitáknak a gyökere?

– De ki lehet jelenteni, hogy Nigériában üldözik a keresztényeket?

– Ebben a kérdésben van néhány objektív adat, amelyet figyelembe kell venni: Nigériában teljes biztonsági összeomlás tapasztalható, amely mindenkit érint. Ez az általános bizonytalanság olyan, mint egy füstfüggöny, egyfajta „smoke screen”, amely megakadályozza, hogy egyértelműen megállapítható legyen, vannak-e olyan csoportok, amelyek ellen különösen heves támadások irányulnak.

Számomra is egy évvel ezelőttig az erőszakos cselekmények többé kevésbé visszavezethetők voltak társadalmi vagy etnikai csoportok közötti konfliktusokhoz, mint például a fuláni pásztorok és a földművesek közötti konfliktusok. De az információk alapján, amelyeket az elmúlt évben sikerült összegyűjtenem, számos jel arra utal, hogy vannak olyan csoportok, amelyek szisztematikusan támadják a keresztény közösségeket. Számos adat alátámasztja azok állításait, akik a keresztényüldözésről beszélnek.

– Melyek ezek?

– A keresztények elleni emberrablások gyakorisága és a folyamatos támadások azt a benyomást keltik, mintha egy szisztematikus tervet követnének. És amikor a biztonsági erők beavatkozását kérik, ez a beavatkozás, ha keresztényekről van szó, nem érkezik meg, vagy késve érkezik. Minden arra utal, hogy szándékosan keresztény áldozatokat választanak.

– Hogyan lehet bizonyítani ennek a szándékosságnak a létezését?

– Legalább részben el kellene oszlatni az általánossá vált erőszak „füstfüggönyét”, hogy meg lehessen állapítani, vannak-e olyan csoportok, amelyeket közvetlenül és tervszerűen érint a támadás, illetve hogy nem éppen ezt a füstfüggönyt táplálták-e azért, hogy a keresztényeket támadhassák, miközben elrejtik szándékaikat. Ezért a nigériai keresztények üldözéséről szóló vita továbbra is folytatódni fog. A kormánynak pedig ahelyett, hogy a hiábavaló hivatali önvédekezésre szorítkozik, kézbe kellene vennie a biztonság kérdését, ha meg akarja cáfolni azokat, akik a keresztényüldözésről vagy akár népirtásról beszélnek Nigériában. A 300 fiatal diák tömeges elrablása után például a kormány reakciója teljes mértékben megkérdőjelezhető volt.

– De létezik e világos határ a társadalmi vagy etnikai gyökerű konfliktusok és a szektariánus, vallási indíttatású erőszak között?

– A helyzet változik. Korábban a társadalmi helyzeti tényezők, mint például a nomád pásztorok és a földművesek közötti konfliktusok domináltak. Most már nyilvánvaló, hogy a fulániak között nem csak pásztorok vannak. Nyilvánvaló, hogy ebbe a csoportba beszivárogtak olyanok, akik nem állatokat terelnek, hanem motorral és más járművekkel közlekednek, és automata fegyvereket visznek magukkal. Ezek most falvakat, iskolákat, szemináriumokat támadnak meg. És a fuláni pásztorok és földművesek közötti konfliktus is egy „füstfüggöny” lett, amely mögött más dolgok zajlanak. És mindebben egy másik kockázatot is látok: a fuláni nép démonizálását.

– Mihez vezethet ez a démonizálás?

– Most a fulániak mindenki számára szinte ördögökké válnak. Mindenki fél tőlük. Senki sem beszél a jó fulániakról, akik között vannak vállalkozók és tudósok is. Amikor a fulániakról van szó, mindenki a terrorizmusra gondol. Ebben a helyzetben egy szikra is elég ahhoz, hogy mindenki gyűlölete rájuk szabaduljon. Azok a csoportok, amelyekbe ezek a fegyveresek beépültek, minden fulánit kitesznek ennek a veszélynek, nemcsak Nigériában, hanem az egész Száhel-övezetben.

– A püspökök képesek-e közös nézőpontot kialakítani a történésekkel kapcsolatban?

– Sajnos az általánossá vált erőszak „füstfüggönye” ezt megnehezíti. Most mindenki a fulániakat vádolja, de más csoportokhoz tartozó banditák is aktívak, akik emberrablásokkal keresnek pénzt, még délen is. A helyzet egyre bonyolultabbá válik, és ez hatással van a püspökök véleményére is, akik különböző szempontokat vesznek figyelembe attól függően, hogy hol tartózkodnak. Mindazonáltal többségük, főleg az ország középső részén, most már osztja azok véleményét, akik szerint Nigériában keresztényüldözés folyik.

– A közösségek követnek-e valamilyen stratégiát vagy tesznek-e óvintézkedést, hogy szembenézzenek ezzel a helyzettel?

– Míg a kormányzati apparátus nem tűnik képesnek biztosítani a keresztények biztonságát, addig a katolikus egyház, a protestáns és a történelmi református egyházak tanácsokat és óvintézkedéseket osztanak meg arról, hogyan lehet óvatosabbnak lenni és elkerülni a kockázatokat. A pünkösdi csoportok általában agresszívabban reagálnak, és nyíltabban vetik fel a kormány felelősségét. Egyébként sok intézmény élén olyanok állnak, akik kereszténynek vallják magukat. A kormány főtitkára és a nemzetgyűlés elnöke katolikus. A hadsereg vezetője kereszténynek vallja magát. A köztársasági elnök felesége azt állítja, hogy lelkész... Mégsem tesznek semmit a történtek láttán.

– Ön biblikus. Hogyan világítja meg Isten Igéje a szenvedés és a vértanúság tapasztalatát? És hogyan fogadta és értelmezte az Egyház hagyománya a vértanúkat?

– Jézus nem azért jött, hogy halált és szenvedést hozzon. Az övéinek ígéri az életet, és azt, hogy bőségesen részesülnek benne. Hogy ezt az életet megadhassa az övéinek, Jézus feláldozta életét. Ebben a fényben kell tekintenünk a keresztény vértanúságra. A vértanú nem az, aki öngyilkosságot követ el. És abszurd dolog az öngyilkosokat vértanúknak nevezni. Vértanú az, aki Krisztus példáját követve tanúskodik Isten mindenki iránti szeretetéről, mert részesedik az ő szeretetében.

Ferenc pápa azok mártíriumáról is beszélt, akik a világjárvány idején kockáztatták az életüket, hogy közel maradjanak az emberekhez és mindenkinek segítsenek.

A vértanúság nem olyan hősiesség, amellyel dicsekedni lehet. Azt jelenti, hogy egyesülünk Jézussal, követjük őt, és hagyjuk, hogy ő vigyen bennünket. És ebből fakadóan előfordulhat, hogy arra hívnak, hogy életünket adjuk.

– December 24-ről 25-re virradó éjjel az amerikai hadsereg rajtaütést hajtott végre nigériai területen, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy bombázzák az úgynevezett Iszlám Államhoz kapcsolódó csoportok állásait. Ez megfelelő és járható út a problémák megoldásához?

– Meglehet, hogy egy ország külső segítség nélkül képtelen saját válságait és megosztottságát kezelni. Sok muszlim barátomnál is látom, hogy maguk sem tudják, hogyan reagáljanak arra, ami történik. A kormány tehetetlensége pedig nyilvánvaló. Ilyen helyzetben egy közvetett külső beavatkozás, amely támogatja az államot és a kormányt a szélsőséges csoportokkal szemben, és segít az országnak felszámolni az általánossá vált erőszak okait, nem feltétlenül lenne indokolatlan vagy helytelen.

Forrás: Fides

Fotó: Vatican News

Hollósi Judit/Magyar Kurír