Az Egyház a korai időktől kezdve különleges figyelmet szentel a nagyhét utolsó három napjának zsolozsmájából az olvasmányos imaórának (officium lectionum vagy matutinum) és a reggeli dicséretnek (laudes).
A régi hagyomány szerint ebben az időszakban hangzottak el Jeremiás próféta siralmai (lamentációk). A szertartást sötétzsolozsmának (latinul: officium tenebrarum) nevezték, ami onnan ered, hogy a 10. századig éjszaka végezték, illetve, hogy mire a zsolozsmát befejezik, a templomban egy kivételével minden gyertyát eloltanak. Ilyenkor a szentélyben egy háromszögletű gyertyatartó áll, rajta tizennégy sárga és egy fehér gyertya ég. A zsolozsma minden egyes zsoltára és éneke után eloltanak egy-egy gyertyát, így csak a háromszög csúcsán álló fehér gyertya marad égve. Az utolsó zsoltár végeztével ezt az égő gyertyát az oltár mögé viszik és elrejtik. A Miserere (50.) zsoltár eléneklése után előhozzák az égő gyertyát, a gyertyatartóra helyezik, és a diakónus látványosan félbetör egy barkaágat.
Az egész szertartás szimbolikus jelentéssel bír. A kioltott gyertyák jelképezik Krisztus tanítványait, akik szenvedésekor elhagyták őt. A barkaág megtörése Krisztus szenvedéseinek megkezdésére utal. Az égve maradt gyertya Krisztus jelképe, aki meghalt a kereszten, sírba tétetett, de a halál nem uralkodott rajta, hiszen ragyogó fényben feltámadt.
A pécsi székesegyházban a sötétzsolozsmát nagypénteken és nagyszombaton 8.30-kor végezik a Szent Mór-kápolnában. A nagycsütörtök délelőtti olajszentelési szentmise miatt a nagycsütörtöki olvasmányos imaórát pedig elővételezve nagyszerda este tartják meg ünnepi asszisztenciával a székesegyház szentélyében.
Különösen erre az utóbbi alkalomra, április 12-én este hívja és várja Udvardy György megyéspüspök a város és a környék kórusait, akik szívesen vennének részt és énekelnék a zsoltárokat a pécsi papnövendékek, valamint a pécsi székesegyház Palestrina Kórusa szolgálatával zajló sötétzsolozsmán.
Forrás, fotó éa videó: Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria