Nyolc újmisés pappal ünnepelt a közösség Kármelhegyi Boldogasszony napján Marosszentgyörgyön

A búcsúünnep vesperással vette kezdetét, amit a marosszentgyörgyi kármelita kolostor szerzetesnői énekeltek. Ezt követte a búcsús szentmise, amelynek nyolc újmisés pap volt a vendége, öten a gyulafehérvári főegyházmegyéből érkeztek – Baróti Tibor, Bőjte Csongor, Mazai Tihamér, Timár József és Kerekes Péter –, valamint velük tartott Tempfli Máté a szatmári egyházmegyéből és két nagyváradi egyházmegyés, Blaga Antoniu és Oros Roland; továbbá két diakónus, Ferencz Zsolt és Mayer Nándor is jelen volt.

Az ünnep kezdetét még a diakónusszentelés előtti lelkigyakorlat jelentette: a szentelésre készülők lelki felkészülését ugyanis Johanna Andrea nővér vezette itt, a marosszentgyörgyi kármelita kolostorban. Akkor született meg az ötlet, hogy újmisésként mindannyian itt találkoznak majd újra a primiciák után, és közösen adnak hálát Istennek, kérve a Boldogságos Szűz anyai pártfogását életükre és szolgálatukra.

Az ünnepi búcsús szentmise főcelebránsa Mazai Tihamér borszéki újmisés, az ünnepi szónok pedig a tasnádi Oros Tibor Roland volt, aki a szentmise olvasmányairól elmélkedett.

Ezek azok a kulcsok, amelyek segítenek kinyitni szívünk ajtaját, amelyek által Istennel találkozhatunk. Mi szakítjuk el saját magunkat Istentől, majd a vigasz és megnyugvás óráiban keressük Istent, szükségünk van az ő segítségére. És ő ott van mindig a szükség óráiban. Jó lenne nem csak a szükség órájában hozzá fordulni! A mi Istenünk nemcsak a szükségek Istene, hanem az élet Istene. Az életünket Isten teszi élhetővé. Akkor tudunk önmagunk lenni, amikor Isten társaságában vagyunk, személyes életünkben ezért jó törekedni arra, hogy az életet gyarapítani, szépíteni tudjuk azok körében, akik mellett élünk – fogalmazott Mazai Tihamér.

A szentmise végén a helyi plébános, Baricz Lajos verssel, saját, külön erre az alkalomra írt sszerzeményével köszöntötte az újmiséseket.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír