Olajszentelési szentmisék az érseki és püspöki székhelyeken

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nagycsütörtök délelőttjén, az Eucharisztia és a papság alapításának ünnepén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök együtt misézett Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspökkel és az egyházmegye papjaival a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban.

Mennyi mindenért kell hálát adni! Amikor az ember hálás, akkor megáll, mert tudja, hogy fölfelé kell nézni, és tudja, hová kell kapaszkodni, ha nehézségei vannak – fogamazott szentbeszédében a főpásztor. C. S. Lewis író, irodalomtörténész, teológus szavait idézte: „Életemnek azokban a pillanataiban volt a legerősebb a hitem, amikor Isten állt a gondolataim középpontjában. Ha benne hittem, tudtam hinni a mennyországban is, mint következményben.” Olyan sokszor megkísért bennünket, papokat és híveket a hitetlenség és az, hogy ne Isten legyen az életünk, gondolataink középpontjában. Az egyik paptestvérünk, amikor elhagyta a hivatását, azt mondta, nem volt elég boldog. Nem elég boldognak kell lenni, hanem boldognak – mutatott rá Palánki Ferenc.

Isten tesz bennünket boldoggá. Imádkozzunk érte és azokért, akik a szolgálat során meggondolták magukat, valamint a meglévő papjainkért, hogy túl tudjunk mutatni ezen a világon, és meg tudjuk mutatni életünkkel, szolgálatunkkal az Isten országát – tette hozzá.

Ferenc pápa a 2025-ös szentévre készülve 2024-re meghirdette az imádság évét. A Szentatya azt mondja, hogy újra föl kell fedezni az ima értékét. Tudnunk kell azt, hogy az imádság nem szövegek mondása – persze arra is nagy szükség van –, hanem annál sokkal több. Az imádság kapcsolat az élő Istennel. Nem a semmibe mondunk valamint, hanem Istennek, aki létezik, szeret és válaszol.

Egyik pap barátom mondta, hogy sokszor nehéz volt megoldania azokat a feladatokat, amelyeket a főpásztora rábízott. Majd részt vett egy lelkigyakorlaton, ahol mintha azt hallotta volna, hogy Isten megszólítja őt, és azt mondja neki, hogy küldje fel hozzá a problémáit. Legközelebb, amikor nehéz helyzetbe került „feldobta” az Istenhez a problémáját, és megtapasztalta, hogy néhány másodpercen belül megjött a megoldás – emlékezett vissza a megyéspüspök.

Az imádság nyilván nem automatizmus, hanem valóban élő kapcsolat, amely kapcsolatot ápolni kell. Az a kapcsolat fontos, amire időt, energiát szánunk. Ha Isten van az életünk, a gondolataink, a szívünk középpontjában, akkor lesz élő a hitünk.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

*

Egri Főegyházmegye

Hagyományosan nagycsütörtökön tartották Egerben is a krizmaszentelést. A szentmisén nagy számban voltak jelen bérmálkozásra készülő fiatalok.

A papság ünnepe van, ma rajtunk teljesedik be az írás: „az Úr lelke rajtam!” – utalt szentbeszédében Ternyák Csaba egri érsek a szentírási szakaszra. Hozzátette: Krisztusra szegezzük tekintetünket, amikor megújítjuk papi ígéretünket, s hálát adunk a hivatás nagy adományáért. Az esti szentmisében pedig azért adunk hálát, hogy megalapította az Eucharisztia szentségét is, s így valósítja meg állandóan ígéretét: „én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig”.

Amikor az egyházi rend szentségében részesültünk, a szentelő püspök kézrátétele által lehívta a Szentlelket, felkent krizmával és az evangélium hirdetésére és tanúságtételre küldött bennünket – idézte fel a főpásztor. – Lélekáradás, felkenés és küldetés: tudjuk, hogy velünk van a Szentlélek, s általunk a szentségi kegyelem működik, az Úristen kezében vagyunk a kegyelem eszközei. Tudjuk, hogy olyan gazdánk van, aki szeret minket, aki feláldozta magát értünk!

A bérmálásra készülő fiatalokhoz fordulva örömének adott hangot, hogy ilyen sokan eljöttek, elmondta: ez a nap szorosan kapcsolódik a bérmálás ünnepéhez, hiszen ugyanezzel a krizmával kenik majd fel őket, amit ezen a szentmisén megszentel. Megkapják a Szentlélek ajándékának jelét, ez az ajándék a kegyelem, mely – miként Isten – láthatatlan és mégis hatékony.

„A bérmálásban a Szentlélek megerősít, konfirmál, hogy egyre inkább láthatóvá váljék az életedben, te Krisztushoz tartozol. Bátorságot kapsz, hogy képes légy ezt megvallani és soha nem szégyellni az ő keresztjét” – tette hozzá Ternyák Csaba.

A főpásztor virágvasárnapon tapasztalt öröméről is szólt, amikor a szemináriumi nyílt hétvége ifjú résztvevőivel találkozott. Egyúttal szeretettel invitálta a fiatalokat Sárospatakra, ahol május 20-án, pünkösdhétfőn, egyházmegyei ministráns találkozót tartanak.

A papsághoz szólva elmondta: „Ragyogjon szemünk előtt Csepellényi György pálos szerzetes életáldozata, akinek katolikus hite és Jézus Krisztus iránti hűsége példaként áll előttünk!”

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Szöveg: Bérczessy András

Fotó:  Federics Róbert, Vozáry Róbert / Szent István Televízió

Forrás: Egri Főegyházmegye

*

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Erdő Péter bíboros, prímás mutatta be a krizmaszentelési szentmisét a budapesti Szent István-bazilikában március 28-án, nagycsütörtökön délelőtt, a főegyházmegye papságával és az egyházmegye területén szolgáló szerzetespapokkal és diakónusokkal együtt. Koncelebrált Michael W. Banach érsek, Magyarország apostoli nunciusa és a főegyházmegye segédpüspökei: Mohos Gábor, Martos Levente Balázs és Fábry Kornél.

A nagycsütörtöki szertartáson a hagyományoknak megfelelően a papi ígéreteket is megújították, arra emlékezve, hogy Jézus az utolsó vacsorán alapította a papságot.

„Sok gond terheli manapság azokat, akik nagylelkűen vállalták Krisztus és az Egyház szolgálatát. Sokszor a külső körülmények által megkövetelt bürokrácia, az építkezések, a gazdasági ügyintézés veszi el az erőt és az időt az elől, ami a szolgálatunk lényege lenne: Isten dicsősége és az emberek üdvössége – mondta bevezetőjében a főpásztor. – Mégis, ha Krisztushoz személyes szeretet és barátság fűz minket, akkor hatékonyan tudjuk őt képviselni, életünket és munkánkat áldás kíséri.”

Ahhoz, hogy a kegyelemben kitartsunk és megmaradjunk a lelki szabadság állapotában, szükségünk van különleges erőforrásra is, mert egymagunkban nem tudunk helytállni – hangsúlyozta homíliájában Erdő Péter bíboros. – Az Eucharisztia szentségi közösségbe kapcsol minket Krisztussal és egymással. Krisztus vezeti Egyházát itt, a földön is, ebben vagyunk munkatársai, amikor szervezzük és vezetjük közösségeinket. „Mindez megkívánja azt, amiért Jézus imádkozott főpapi imájában: hogy egyek legyünk (vö. Jn 17,22). Ez jelenti a tanítványok egységét, az összes keresztények egységét, de jelenti sajátosan a papi egységet is.

Tehát nekünk, papoknak különösen is egységben kell lennünk egymással.

Szellemi harcban élünk, sőt – félve és tisztelettel mondom – a szellemek harcában. Óriási veszély az elmagányosodás, a depresszió. Ha gyakran találkozunk egymással, ha közösen imádkozunk is, ha problémáinkat is megbeszéljük, ha jut időnk közös étkezésre és beszélgetésre, erősebbek leszünk ebben a küzdelemben.”

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Fotó: Merényi Zita

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

*

Győri Egyházmegye

Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke március 28-án, nagycsütörtök délelőtt olajszentelési szentmisét mutatott be a Győri Egyházmegye papságával együtt.

Jézus Krisztus a szentségek által megadja a kegyelmi születés, növekedés, gyógyítás és küldetés ajándékát. Krisztus a papságot felruházza a szentségek kiszolgáltatásának adományával, ugyanakkor a szentségekben továbbra is Krisztus a cselekvő. A Szentlélek az Egyház tevékenységében hozza létre a szentségeket. A szentségek révén születik és növekszik az Egyház, általuk épül Krisztus titokzatos teste. A szentségek rendeltetése az is, hogy az embereket megszenteljék – mutatott rá Veres András.

A Győri Egyházmegye megyéspüspöke felhívta paptestvérei figyelmét, hogy a Szentatya szándéka szerint, ahol nyitottság mutatkozik a keresztség szentségének vételére, ott készségesnek kell lenni a szentség kiszolgáltatására. A többi szentség felvételénél már összetettebbek a feltételek, de ezek mérlegelésénél is az irgalmas tekintet az elsődleges.

„A pap Krisztus nevében vezeti és szenteli meg Isten népét. Jézus az apostolokra bízta saját küldetését, amelyet a Szentlélek által a papszentelésben megkapunk azért, hogy Jézus nevében képesek legyünk a nép, Isten népének megszentelésére. Ez egy szentségi kötelék Jézussal és az apostolokkal. Számunkra nem kétséges, hogy a szentségek önmagukban is tevékenyek, hatékonyak tudnak lenni az azokat kiszolgáltató pap életszentségétől függetlenül. De mekkora felelősség jelenik meg annak vonatkozásában, hogy szentül szolgáltassuk ki a szentséget! Nem lehet, nem szabad tartósan megmaradni a bűnben! A Szentlélek egyre tisztábbá, egyre szentebbé, egyre nemesebbé akar formálni bennünket, hogy méltókká váljunk annak a küldetésnek a beteljesítésére, amelyet a papszenteléskor kaptunk” – fogalmazott a főpásztor.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Fotó: Ábrahám Kitti

Forrás: Győri Egyházmegye

 

*

Kalocsa-Kecskeméti Egyházmegye

A krizmaszentelési szentmisét nagycsütörtökön Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mutatta be, aki beszédét az olvasmányok elemzésével kezdte. Izajás próféta könyvének hallott szövegét Jézus a názáreti zsinagógában önmagára értelmezte. Fő mondanivalója, hogy az Úr kente fel a Mestert, hogy örömhírt vigyen. Jézus örömhírt akart hozni a Szentlélektől áthatottan. Időszerű ez a szentírási rész, hiszen világunk nehéz körülmények között él: kívül harcok, belül félelem.

A papsághoz fordulva a főpásztor aktualizálta a nehézségeket. A papság is korunk gyermekei közül való: erőt vesz rajtunk a csüggedés és az elkeseredettség látva a bajokat, egyházunk sebeit, és felmerül a kérdés: Érdemes még papnak lenni? Van még jövőnk? Tudunk még tenni valamit, hogy meg tudjunk maradni és erősödni a papi hivatásunkban. Egyéni és egyedi utunk van, hogy elszánt elhatározással készek legyünk a megújulásra és a megmaradásra. Meg kell keresni azokat a lelki fogódzó pontokat, amelyek erőt adnak, hogy ne sodorjon el a világ.

Az első ilyen az imádság. A kötelező papi ima és a személyes ima. Azért is aktuális, hiszen a Szentatya ezt az évet az imádság évének szentelte. A papnak az imádság emberének kell lennie. Annak az embernek, aki sokat imádkozik a népért. A papi zsolozsma néha erőfeszítést jelent, de azt nem magunkért végezzük, hanem a népért. A szándék által pedig új erőt nyerhetünk a végzéshez. Az egyéni imában is meg kell újulnunk. Az egyéni elmélkedésben mindenki megtalálhatja a maga elmélkedő imádságát, mert az imában a pap, ha egyedül van, akkor sem magányos. A Szentírás tanulmányozása is ilyen ima, amit nem csak ismerni kell, hanem hirdetni is. Szent Pál írja: „Birtokában vagyunk Krisztus gondolatainak!”

A főpásztor figyelmeztette a papságot arra, hogy mindig készülni kell. XVI. Benedek pápáról mondta el, hogy minden nap készült a prédikációra, annak ellenére, hogy ragyogó elme volt. A készület mellett a mindennapi szentmise bemutatására hívta meg a papságot. Elengedhetetlen a napi szentmise bemutatása, azt elhagyni nem szabad. Az érsek elmesélte, hogy egy híres színésztől hallotta: száz színdarabból, ami egy színész életében van, körülbelül öt-hat olyan van, amiért érdemes színésznek lenni. A papság életében kicsit más a helyzet: egy szentmise bemutatásáért is érdemes papnak lenni.

Beszéde következő részében a nagy elődök közül kiemelte a harminc éve meghalt Halász Piusz ciszterci atya életét. Ő radikálisan meg akarta élni a ciszter lelkiséget. Magasan képzett teológus volt. A kommunista hatalom többször börtönbe vetette. A börtönben megbüntették a börtönben lévő papokat azért, hogy húsvétkor énekeltek a cellában. A börtönön belül külön büntetést kapott azért, mert titokban misézett. Nagy példa a papság számára. A szentmise nem egyszerű ceremónia, hanem annak öröme, hogy velünk van, köztünk van az Úr.

A szentmisében a papság megújította fogadalmait, a hívek imádkoztak papjaikért, és a főpásztor megáldotta az egyházi év során használt szent olajokat.

Fotó: Koprivanacz Kristóf

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Egyházmegye Érseki Hivatala

*

Kaposvári Egyházmegye

A hagyományoknak megfelelően az egyházmegye papságának koncelebrálásával mutatta be a nagycsütörtöki olajszentelési szentmisét Varga László megyéspüspök a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban. A szentmisében a főpásztor megáldotta a keresztelendők és a betegek olaját; illetve a keresztség, bérmálás és egyházi rend kiszolgáltatásakor használatos krizmát.

Kedves Paptestvérek! Hálás és boldog vagyok, hogy vagytok, s köszönöm a Jóistennek, hogy veletek szolgálhatom az Egyházat, Isten országát. És nem csak most vagyok hálás értetek – kezdte prédikációját a megyéspüspök. – A heteim legszebb időpontjai azok, amikor név szerint, külön-külön imádkozom mindegyikőtökért. Hála Istennek, sokan vagyunk, így egy-másfél óra, mire végzek. Ebben benne vannak a diakónusok és a püspöktestvérek is. Ugyanis akiért imádkozom, azt szeretem. Arra nem tudok haragudni, ezért javaslom nektek is, hogy sűrűn imádkozzatok egymásért. Különösen azokért, akikkel nehéz, vagy akik lélekben távol vannak tőletek. Ha még nem teszitek, kezdjétek el!

Az ima átformálja a szívünket. Az egymásért végzett ima pedig közösségbe hoz bennünket Krisztussal, hiszen őhozzá imádkozom, s őneki ajánllak fel benneteket.

Az ima közelebb hoz egymáshoz is. Tényleg örülök, hogy vagytok! Jó dolog hetente többször, hosszan imádkozni értetek! Krisztust megélni és az ő lelkületével jelen lenni az Egyházban, az egyik legcsodálatosabb ajándék. S ha elvétettük, elbuktunk, mindig van lehetőség újrakezdeni. A hűség a legfontosabb. A Szentlélek ki tudja formálni bennünk a krisztusi lelkületet, az önkiüresítést, a szolgáló szeretetet, az alázatot és az engedelmességet, egészen a halálig.

A teljes beszámoló ITT olvasható. A szentmise IDE kattintva visszanézhető.

Fotó: Kling Márk, Szerafin Zoltán

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

*

Katolikus Tábori Püspökség

Nagycsütörtökön délelőtt olajszentelési szentmisére gyűltek össze a Katonai Ordinariátus tábori lelkészei, melyben megújították papszentelésükkor tett ígéreteiket.

Forrás és fotó: Katolikus Tábori Püspökség

*

Pécsi Egyházmegye

Március 28-án, nagycsütörtök délelőtt olajszentelési szentmisét celebrált Felföldi László pécsi megyéspüspök Mayer Mihály nyugalmazott püspökkel és az egyházmegye papságával Pécsen, a Szent Péter- és Szent Pál-székesegyházban. A papság mellett a liturgián részt vettek a Pécsi Egyházmegye diakónusai, papnövendékei és az egyházközségek ministránsai is.

Felföldi László megyéspüspök szentbeszédében mind a papokhoz, mind a diakónusokhoz, mind pedig a ministránsokhoz szólt. Jézus minden nagycsütörtökön leül velünk a közös asztalhoz, hogy megerősítse szívünket a vele, az egymással és a ránk bízott hívekkel való éltető kapcsolatban – fogalmazott.

A betegek olaja megerősít bennünket a sebek, a szenvedések szolgálatában, gyógyításában. Talán soha nem szorult ennyire a világ, embertársaink, a ránk bízottak, a lelki sebekben, a lelki sérültségben, a kapcsolati szenvedésekben élő embertársaink, hogy gyógyulást, megerősödést, meghallgatást találjanak. Fontos, hogy erősítő jelenléttel és készségesek legyünk azok felé, akik szeretnének velünk találkozni, hogy elmondhassák szívük-lelkük szenvedését, megmutathassák már-már elviselhetetlen keresztjüket és tudjunk nekik a krisztusi szeretet erejével gyógyulást, bátorítást, bíztatást adni. Nem tudjuk levenni a kereszteket, nincs is rá módunk és nem is kötelességünk, megtalálni ezeknek a kereszteknek, szenvedéseknek, a kereszt hordozásának erőforrásait, az már a mi feladatunk – biztatta paptársait a főpásztor.

Felföldi László arról is beszélt, hogy „a mi igazi programunk az, hogy megtaláljuk ennek az Egyháznak és ebben az Egyházban a közösségnek azt a belső útmutatását, azt az erejét, amellyel a jelent és a jövőt vagyunk képesek építeni. Az egész Egyházzal együtt arra figyeljünk, hogy mi Isten szava és akarata, és hagyjuk, hogy ő vezessen minket, és így ő maga vezesse az Egyházat a történelemnek ebben a rendkívül különleges órájában.” Ezért kell minden lelkipásztornak szabad és nyitott szívvel leülnie a hívekkel és a paptestvérekkel, találkozni, beszélgetni az adott helyen élő közösség küldetéséről és reményeiről, megújuló erejéről, megismerni azt, amit Isten akar, megismerni, mi az élet útja. Ez a mi örömünk: Isten akarata nem elidegenít és eltávolít bennünket, hanem megerősít küldetésünkben.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

*

Székesfehárvári Egyházmegye

A székesfehérvári Szent István király székesegyházban Spányi Antal megyéspüspök köszöntötte a papjait, a verbita rend minden megjelent tagját, akik eljöttek az ország más pontjairól is, a kispapokat, a diakónusokat, a ministránsokat és a híveket.

A főpásztor a szentmise elején az Úr áldását kérte minden papra, akik meghallották a hívó szót, és készségesen igent mondtak Isten meghívására, majd Szent II. János Pál pápa szavait idézte: Amikor Isten hív, azt mondja nekünk: Fontos vagy nekem, szeretlek, és számítok rád! Jézus mindnyájunknak ezt mondja, és ebből születik az öröm! Annak a pillanatnak az öröme ez, amikor Jézus rám nézett.

„Sok a feladat, és szinte lehetetlennek tűnik mindennek megfelelni. Ellátni a sok ránk bízott plébániát, gondját viselni a templomoknak, közösségeknek, egyházi intézményeknek, családokat látogatni, hitoktatni. Nagyon is embert próbáló dolog. Nem könnyű az Egyházban élni, amikor annyira változik minden, sok a változás, a kihívás a papság szerepében, a társadalom elvárásában, a hívek várakozásában. Nagyon is sokat változott a fiatalok gondolkodásmódja néhány év alatt, de a családok élete is, és az idősek szemléletmódja is. És sok fiatal nincs lelkileg, mentálisan ekkora feladat ellátására felkészülve. Más utat, könnyebbet keresnek” – hangzott el a főpásztor beszédében, majd így buzdította papjait.

„Isten hívott meg minket papjának, az apostolokat is ő hívta és tette sokat szenvedő és nehéz, vértanúsággal befejeződő életüket teljessé, boldoggá. Nekünk is megadja ennek a boldogságnak kegyelmét, lehetőségét! Megadja azt is, hogy az élettel, a pap életével is együtt járó nehézségeket, szenvedéseket keresztként hordozzuk, de a lélek sötét óráiban is Isten közelségében legyünk. Adja az Úr, hogy ma és papi életünk minden napján megtaláljuk azt az örömet, amit az Úr küld nekünk, és tudjunk érte hálát is adni, hogy lelkünk öröme ezáltal is sokszorozódjon. Hiszen örömmel kell az örömhírt hirdetnünk, és örömmel kell Jézus útját járnunk! Legyünk Jézust örömmel követő papjai a híveinknek, az Egyházunknak, a ránk bízott lelkeknek!”

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Berta Gábor

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

*

Szombathelyi Egyházmegye

Szombathelyen a székesegyházban ünnepelt az egyházmegye papságával és híveivel Székely János megyéspüspök. Nem szolgának, hanem barátaimnak mondalak benneteket – idézte köszöntőjében Jézus szavait Székely János megyéspüspök az egyházmegye papságához fordulva.

Papnak lenni annyit jelent: Isten barátai, Isten titkainak gondnokai vagyunk. Arra kapunk hívást, hogy egészen közel legyünk hozzá: általa, benne és érte éljünk.

Adjunk hálát erre a barátságra való meghívásért, azért, hogy szíven talált minket a hívás és tudtunk erre igent mondani – mondta a főpásztor, majd hozzátette: hivatásunk szerelemhez hasonló megpecsételtség, mert egészen közel akar hívni, engedni magához Krisztus.

Azt kívánom paptársaimnak, hogy legyetek imádságos papok; alázatosak, akik szolgálni akarnak. Nem béres, aki gyűjt, hanem aki ad. Keressétek az igazságot és ne a népszerűséget; legyetek tüzes lelkületűek és örömteliek. Akkor bennünk is valósággá válnak Vianney Szent János szavai: Isten legnagyobb ajándéka egy plébánia számára egy szíve szerinti pap.

A teljes beszámoló ITT olvasható, a szentmise IDE kattintva visszanézhető.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye 

*

Váci Egyházmegye

Nagycsütörtökön a hagyományhoz hűen idén is összegyűltek a Váci Egyházmegye felszentelt tagjai, hogy szentmisével ünnepeljék az Oltáriszentség és az egyházi rend megalapítását. A szertartást Varga Lajos segédpüspök mutatott be.

„A mai ünnepünk tárgya Krisztus Urunk örök papsága, melyből mindannyian részesültünk” – kezdte meg szentbeszédét Varga Lajos, majd a Bibliából és több szent írásából idézve a hívek általános papságáról szólt. „A híveknek is létezik királyi, prófétai és papi küldetése, melyet a keresztségben, a krizmával való fölkenés által nyernek. A megkereszteltek újjászületés és a Szentlélek kenete által felszentelt lelki házzá és szent papsággá lesznek, hogy a keresztény emberek minden cselekedetükben megvalósuló lelki áldozatot mutassanak be, és hirdessék annak dicsőségét, aki a sötétségből meghívta őket csodálatos világosságára.” A főpásztor Isten szent népének együttműködéséről, a papok és hívek különböző feladatairól is beszélt. „A papság nem önmagáért van, hanem azért, hogy a híveket szolgálja. A hívek feladata pedig, hogy segítsék papjaikat küldetésük teljesítésében.” A püspök azzal egészítette ki a papok feladatát, hogy a misztériumban kell elmélyedniük, és a Krisztussal való egységben szolgálni az Egyház épülését. „A pap és a hívek egyetlen kegyelmi közösséget alkotnak” – mondta.

A nagycsütörtök délelőtti szertartás sajátossága az olajok és a krizma szentelése. „Az olaj természetes sajátosságainál fogva képes szimbolizálni a táplálékot, a jóságot, az örömet, az üdvösséget és az erőt. Az olajok megáldása azért a szent három naphoz, nagycsütörtökhöz tartozik, mert a szentségek a húsvéti misztériumból nyerik hatékonyságukat.” Jézus, amikor betegeteket gyógyított, megérintette őket. Épp így tesz a püspök vagy a pap is a szentséget vevő hívővel. Varga Lajos püspök arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy ez a kontaktus a pap személye által az Istennel való közösség jele, így fontos, hogy a szentségek vételét ezzel a tudattal éljük át.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

*

Veszprémi Főegyházmegye

Nagycsütörtök délelőttjén Udvardy György érsek a Veszprémi Főegyházmegye területén szolgáló papokkal és szerzetespapokkal közösen mutatta be a szentmisét.

„Isten kimondja, hogy akarom. Isten dönt az ember mellett a teremtés pillanatában. Mindent kockáztat és mindvégig kitart az Ő kimondott szava mellett, mert szereti az embert, mert szeret bennünket. Ezt az isteni szeretetet fedezzük fel Jézus Krisztus személyében és az Ő tanításában. Ezt az isteni szeretetet fedezzük fel az Ő papságában – mutatott rá a veszprémi érsek. – Papként jelenik meg. Isten papjaként szolgál, szól, tanít, és adja áldozatul önmagát, miközben csodákat tesz. Visszaadja az embernek a reményét, visszaadja az embernek az örömét, visszaadja a bizalmat abban, hogy higgyünk Istennek a teremtő szavában, a döntésében, hogy nem vonja vissza, mert végérvényes.”

Jézus föltárja ezt a csodálatos tapasztalatot, és nemcsak föltárja, hanem meg is hív bennünket, meghívja a kiválasztottakat, meghívja az Ő papjait. És mi, Krisztus papjai, az egyház papjai, Isten papjai, ugyanazt az isteni „akarom” gesztust, teremtő gesztust, éltető gesztust, éltető szolgálatot akarjuk végezni, amelyet Jézusban fölismertünk, aki mellett döntöttünk mi magunk is, és aki ezt az isteni üdvözítő művet mindvégig élteti, mindvégig táplálja, és bennünk is – reménykedve – ébren tartja – tette hozzá a főpásztor.

Udvardy György arra is rávilágított: Szükség van arra is, hogy megerősítsük újból és újból, évről évre önmagunknak, paptestvéreknek – a hívek előtt – az Egyházban az ígéreteinket. Nem mintha ez elkopna, nem mintha meg akarnánk változtatni, de tud meggyengülni, tud olyanná válni, amit az út pora, a zarándokút pora esetleg belep. Milyen jó, hogy mi is ünneppel, papi ígéreteinkkel akarjuk megerősíteni azt, akik vagyunk. Ez fontos a főpásztornak személy szerint, fontos az Egyháznak, fontos a többi paptestvérnek, de fontos a hívek közösségének is. Ahogyan az egyházi törvénykönyv írja, a híveknek joguk van arra, hogy szent papjuk legyen. Ez a jog nem valamiféle előírásoknak a szűkös volta, és nem is lenne jó így gondolni a jogra sem, hanem az az ajándék, amit az Isten akar bennünk készíteni. Természetes, hogy erre akarunk törekedni.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Kiemelt fotó: Ábrahám Kitti

Magyar Kurír