Orgonakoncert-sorozat kezdődött Váradszöllősön a Szűzanya tiszteletére

Amint azt Józsa Domokos, a plébániatemplom kántor-orgonistája, az est házigazdája bevezetőjében elmondta, a koncertsorozatot két részben fogják megtartani: május és október – a Szűzanya tiszteletére hagyományosan szentelt két hónap – vasárnapjain, minden alkalommal 19 órai kezdettel. E spirituális, lelki töltet mellett a szervezők szándéka az orgonamuzsika népszerűsítése, hiszen a hangszerek királynője talán a legkevésbé hozzáférhető és hallgatható a megszokott hangszerek között. Ráadásul a váradszöllősi római katolikus istenházában adott egy – a környéken, sőt országos viszonylatban is – egyedülálló és kimagasló minőségű, új építésű, 25 regiszteres barokk orgona, valamint egy ideális akusztikájú liturgikus tér, mely valóságosan hívogatja úgy az orgona kiváló előadóművészeit, mint a legmagasabb minőségre jogosan igényt tartó zenekedvelő hallgatóságot.

Az orgonához a koncertsorozat első meghívott előadóművészeként a bukaresti Marcel Octav Costea ült, aki nemcsak muzsikusként, hanem zeneszerzőként is tevékenykedik: film- és színpadi zene mellett kamarazenét, és orgonamuzsikát is komponál – utóbbiból a jelenlevők is kaphattak ízelítőt. A vasárnap esti hangversenyen a barokk orgonairodalom remekeiből nyújtott át egy csokorra valót a hallgatóságnak. Részletek csendültek fel Girolamo Frescobaldi (1583 – 1643) Messa della Madonna című alkotásából. Következett Johann Pachelbel (1653 – 1706) Partita über Was Gott tut, das ist wohlgetan (Partita: Amit az Úr megalkot, jól van dallamára) című variációsorozat, mely által egy főleg északi (angolszász) területeken honos műfaj mesteri példájában gyönyörködhettek a jelenlevők. A széles közönség számára kevéssé ismert Domenico Zipoli (1688 – 1726) jezsuita szerzetesként volt korának jeles orgonistája Rómában, majd Sevillaban, míg végül misszióval Dél-Amerikába vándorolt és ott is halt meg, röviddel pappá szentelése előtt. Az 1716-os keltezésű Sonata d’Intavolatura per Organo e Cimbalo című alkotásából egy részletet hallgathattak meg az érdeklődők.

Johann Sebastian Bach két alkotásával, a koncert záró- és egyben csúcspontjához érkezve. Az első mű, az An Wasserflüsse Babylon (Babilon folyóinál, 136. zsoltár) című korálfeldolgozás meditatív, mélységes hangulatot idézett fel. A második műként a c moll passacaglia szólalt meg.

„Az orgona egy áldott hangszer, és én is áldottnak érzem magamat, ha megszólaltathatom – mondta Costea a személyes hangvételű műismertetések egyikében. – Az orgona egy lélegző, sőt lelkes hangszer, és ez teszi alkalmassá arra, hogy a sacrum, a szent felé való igyekvésünkben az ő nyelvén szólaljunk meg.”

Forrás és fotó: Hírek.Várad.org

Magyar Kurír