Origamit vízért

Katherine Adams négyéves volt, amikor apukája megtanította origamit hajtogatni – majd lassan az egész család beleszeretett az origamikba. És körülbelül egy év múlva abból az ötletből, amit az apuka voltaképp csak azért talált ki, hogy valamivel lekösse a kislányát, világméretű válasz született Jézus kiáltására a kereszten: „Szomjazom”.

Katherine és nővére, Isabelle 2011-ben, öt-, illetve nyolcesztendős korukban egy napon szembesültek vele, hogy a világ sok pontján a gyerekek nem tudnak iskolába járni, mert olyan messzire kell menniük vízért. A lányok úgy döntöttek, tenniük kell valamit, hogy segítsenek távol élő társaiknak: megkérték a helyi kávézó vezetőjét, hadd árusítsák ott saját készítésű origami karácsonyfadíszeiket, így gyűjtve adományt kutak építéséhez. 500 dollár összegyűjtését tűzték ki célul, ami egy részét fedezte volna egyetlen kút költségeinek Etiópiában. Két nap alatt elkelt minden origami dísz a kávézóban, úgyhogy neki kellett állniuk újakat hajtogatni; két hónap alatt pedig összegyűlt 9200 dollár, és elkészülhetett az első kút.

Azóta eltelt öt év: a két kislány és szüleik működtetik a kezdeményezésből kinövő segélyszervezetet, mely a Paper for Water (Papírt Vízért) nevet kapta. Önkéntesek segítenek nekik, hogy megfelelő mennyiségű origamit tudjanak gyártani. Az eltelt öt esztendő alatt az adományokból létrehoztak több mint száz kutat, melyek fenntartását is meg kell oldaniuk. Az Indiában, Afrikában, Közép-Amerikában létesülő kutak mellett a Navajo Project elnevezésű kezdeményezésben is részt vesznek, amely 377 ezer amerikai őslakos folyóvízzel való ellátását tűzte ki célul.

2016-ban 28 új kutat szeretnének finanszírozni; emellett iskolákban szeretnének Paper for Water klubokat alapítani. A siker számos lehetőséget nyitott meg a család előtt, ugyanakkor nagy felelősséggel jár; a lányok sokszor még szülinapi partikat is lemondanak, hogy önkéntes tréningeken vagy más eseményeken beszéljenek a kezdeményezés fontosságáról – soha nem panaszkodva emiatt, hanem örömmel, nagylelkűen.

Az önkéntesbázis kialakítása előtt minden megrendelést a családtagok teljesítettek (kishúguk is belenőtt az origami-hajtogatásba); a szülők sokszor éjszakáztak emiatt. Meg kellett küzdeniük azért, hogy egyensúly alakuljon ki az életükben, és ebben mára rengeteg társ segíti őket. Amellett, ahogy az édesanya fogalmazott: Isten készíti elő előttük az utat, kiegyengeti, még mielőtt ők odaérnének. Mára megtanultak az Úrra hagyatkozni, látják, hogy ő az, aki kitárja előttük az ajtókat.

Forrás és fotó: Aleteia.org

Magyar Kurír
(vn)