Orosz Atanáz megáldotta a felújított kazincbarcikai templomot

Szent János evangéliumának 17. fejezetéből az 1–13. szakaszt olvasták fel ezen a vasárnapon a Szent Liturgián. „Szent János azt írja le, hogyan imádkozik tanítványaiért Jézus Krisztus.

Egyedülálló óra és pillanat, amikor az Ő legszentebb imájába kapcsolódhatunk be,

meghallgatjuk, megszívleljük és magunkévá tesszük Megváltó Krisztusunk imádságának szavait” – mondta Orosz Atanáz püspök.

Jézus „imájának elején hálát adott azért a hatalomért, amellyel az Atya megáldotta őt, hogy tanítványainak örök életet biztosítson – hangzott el a főpásztor tanításában. – Mi magunk is azért járunk templomba, hogy boldog legyen az életünk és örök életet nyerjünk. Odakint, a világban ez nem mindig sikerül. Egy ideig mennek a dolgok, aztán kisebb-nagyobb kátyúkba jutunk; és egy-egy kátyús úton lelkileg összeroskadva olykor hajlamos azt mondani az ember, hogy nem élet ez így.

Az Úr Jézus azért jött, hogy életünk legyen, igazi, tartalmas, boldog és örök életünk. Ezt köszöni meg imádsága elején Jézus az Atyának, hogy ebből az örök életből részesítette tanítványait.”

„A tanítást, amit kaptam tőled, továbbadtam nekik” – idézte az evangéliumot a miskolci megyéspüspök. Hozzáfűzte: „Janka Gábor atya is ebben a felújított templomban adja tovább mindazt, amit az Úr Jézustól kapott. Mindig újabb és újabb tanítványoknak, szentségek felvételére készülőknek adja tovább a tanítást, azért, hogy örök életük legyen.

Sose veszítsük szem elől ezt a legfőbb bizonyítékot; azért vagyunk ezen a világon, hogy Istent szeressük, neki szolgáljunk, és hogy örök boldogságra jussunk. Ez mindennél fontosabb, és itt, ebben a közösségben épp’ ezért éneklünk, imádkozunk és munkálkodunk.”

Ezen a vasárnapon az első egyetemes zsinat igazhitű atyáinak emléknapját is tartjuk, amikor a keresztény egyházak püspökei, pásztorai bebizonyították, hogy „Isten kegyelme erősebb a nézeteltéréseknél. Együtt tudtak egy nagyon fontos igazságot, Jézus Krisztus Istenségét megvallani. Egy szájjal és egy szívvel tették ezt” – fogalmazott Orosz Atanáz.

A főpásztor az egység, a közösségi lét fontosságára hívta fel a figyelmet. „Az Úr Jézus azt akarja, hogy mi is egyek legyünk, ahogyan a Szentháromság is egy, ami csakis az Isten kegyelméből, csodásan valósulhat meg” – mondta. Kiemelte, hogy mennyire fontos az egy szívvel, egy lélekkel való együtt imádkozás. Az ősegyháztól kezdve csak ez illik Jézus tanítványaihoz. „Jézus azt szeretné, hogy szívünk egybeforrjon, és próbáljunk egymáshoz igazodni.”

Jézus imádságának utolsó nagy óhaja, hogy „örömöm teljesen az övék legyen”

– folytatta szentbeszédét a miskolci megyéspüspök. – Jézus nem komor képű, búslakodó tanítványokat szeretne; azt szeretné, hogy a felújított templomban is mindenki tudjon örülni. Örömhírét, evangéliumát ezért olvastatja föl minden Szent Liturgián, hogy felszabadultan, a bűn rabságából kiszabadulva úgy tudjunk örülni, ahogyan ő örült. Jézus feltámadásával azt az örömet sugározta a vele találkozóknak, amely minden szorongattatás és viszontagság közben is lehetővé teszi a boldog életet.

A templomszentelés alkalmával eszünkbe jut Pál apostol üzenete, hogy „tisztítsuk meg magunkat a test és a lélek minden szennyétől, és így tegyük teljessé megszentelődésünket Isten félelmében”. Szabaduljunk meg a test és a lélek minden szennyétől, gonoszságától.

„Ez a mai templomszentelés akkor lesz teljes, ha Jézus imádságát megvalósítva minden testi és lelki szennyet lemosunk magunkról, és nemcsak templomfalak szintjén, hanem szívünkben-lelkünkben, családunkban is tökéletessé tesszük ezt a megszentelést.

Engedjük, hogy Jézus imája hasson a mi életünkben és ebben a közösségben, amely a felújított templomban a felújított kupola alatt Isten különleges áldását élvezi”

– hangzott el a püspöki homíliában.

A kazincbarcikai görögkatolikus közösség korábban Szuhakálló filiája volt. Szarka József szuhakállói esperes most is osztozott a közösség örömében, csakúgy, mint Tran Si Nghi Ferenc kazincbarcikai plébános is.

A templom falait éppen harminc évvel a templom alapkövének elhelyezése után festették újra. Tizenhat méter magas, fából készült kupolája pályázati forrásból kívülről és belülről is megújult a kupola tetején látható, Pantokrátort ábrázoló festménnyel együtt.

Janka Gábor atya hálával sorolta azok nevét, akik a munkálatok kivitelezésében közreműködtek.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír