Ortodox rabbinikus nyilatkozat a kereszténységről

Kitekintő – 2015. december 11., péntek | 21:17

Huszonöt ortodox rabbi adta ki december 3-án azt a nyilatkozatot, amelyben a keresztény-zsidó párbeszédet szorgalmazzák, elismerve a kereszténység értékeit. A hírről a Vatikáni Rádió angol nyelvű szerkesztősége is tájékoztatott.

Az angol nyelvű nyilatkozatot az izraeli Center for Jewish-Christian Understanding and Cooperation (CJCUC) oldalán tették közzé, amelyet abból a célból hoztak létre, hogy megteremtsék a kereszténység és a zsidó vallás közötti, elsősorban teológiai tanulmányokon alapuló párbeszéd lehetőségét. Az intézet alapító szándékában megfogalmazza, hogy a párbeszédet a közös bibliai hagyomány teszi mindenekelőtt szükségessé, amelyből kölcsönös tisztelet fakadhat egymás iránt.

A most megszületett nyilatkozatot huszonöt vezető rabbi írta alá az Egyesült Államokból, Európából és Izraelből, arra híva több ortodox zsidó vezetőt, hogy csatlakozzanak a dokumentumhoz aláírásukkal.

„A nyilatkozat igazi jelentősége abban áll, hogy testvéri kapcsolatra törekszik zsidó és keresztény vallási vezetők között, miközben elismeri a keresztény hit pozitív teológiai státuszát. Zsidók és keresztények feladata, hogy az alapvető erkölcsi értékeket közvetítsék a világban” – nyilatkozta Shlomo Riskin rabbi, a nyilatkozat megszületésének egyik kezdeményezője, a CJCUC alapítója, az izraeli rabbinátus tagja, Efrat főrabbija. Bár a nyilatkozat nem tekinthető közvetlen válaszként az egyház 1965-ben kiadott Nostra aetate kezdetű nyilatkozatára, a Mennyei atyánk akaratát teljesítve címet viselő dokumentum a kereszténységnek a zsidó szövetség örök voltát elfogadó hozzáállásából született meg, valamint annak is köszönhető, hogy a keresztény vezetők kifejezték tiszteletüket a zsidóság felé az elmúlt évek nemzetközi párbeszédében.

„Zsidó gondolkodók már korábban is megfogalmaztak a zsidó-keresztény párbeszédre vonatkozó nyilatkozatokat, mint például Dabru Emet 2000-ben, de kevés ortodox rabbi tudott mit kezdeni az azokban felmerülő teológiai és gyakorlati felhívásokkal a saját vallási tradíció fényében. A jelenlegi nyilatkozat annyiban lehet átütő, hogy a világ különböző pontjain lévő zsidó közösségek befolyásos vezetői elismerték, hogy a judaizmus és a kereszténység teológiailag nem állnak harcban egymással a végsőkig, és hogy a két vallásnak több közös gyökere van spirituálisan és a gyakorlati életben is. A mi »mérgezett« történelmi múltunkban ez a lépés példa nélkül való” – mondta Eugen Korn rabbi, a CJCUC akadémiai vezetője.

A nyilatkozat hivatkozik korábbi hivatalos rabbinikus nézőpontokra is, hogy igazolja a kereszténységgel való együttműködést és a keresztény vallás elismerését. „Megértettük, hogy a hagyományos judaizmuson belül van helye annak, hogy úgy tekintsünk a kereszténységre, mint Isten emberiségre vonatkozó szövetségi tervének részére, mintegy a judaizmusból fejlődött vallásra, amely Isten akarata szerint való” – nyilatkozta Irving Greenberg rabbi, aki a keresztény-zsidó párbeszéd elkötelezett teológusa.

David Rosen jeruzsálemi rabbi, az amerikai zsidó szövetség vallásközi kapcsolatokért felelős nemzetközi igazgatója hozzátette, hogy „Ahhoz, hogy foglalkozni tudjunk az előttünk álló kihívásokkal, úgy mint a radikális szekularizmus támadása, a vallási szélsőségesség és a morális relativizmus, szükséges, hogy együtt tudjunk működni.”

Az alábbiakban a nyilatkozat teljes terjedelmében olvasható

Mennyei atyánk akaratát teljesítve: 

Egy zsidó–keresztény partnerség felé

Csaknem kétezer éves kölcsönös ellenségeskedés és elidegenülés után, mi, Ortodox Rabbik, izraeli, amerikai és európai közösségek, intézmények és szemináriumok vezetői felismerjük a számunkra adatott történelmi lehetőséget. Keresztény testvéreink felénk nyújtott békejobbjának elfogadásával Mennyei Atyánk akaratának megvalósítására törekszünk. Zsidóknak és keresztényeknek partnerként közösen kell korunk erkölcsi kihívásaira választ adniuk. 

1. A Soá 70 éve ért véget. Ez volt a zsidók évszázados megvetésének, elnyomásának és elutasításának – és így a zsidók és a keresztények között kialakult ellenséges viszonynak – borzalmas tetőfoka. Visszatekintve ma már világos, hogy a képtelenség e megvetés legyűrésére és az emberiség javát szolgáló konstruktív párbeszéd kialakítására megtépázta az antiszemitizmus gonosz erőivel szembeni ellenállás képességét, így a földet gyilkosság és népirtás árasztotta el. 

2. Felismerjük, hogy a II. Vatikáni Zsinat óta a katolikus egyház tanításai a zsidó vallásról alapjaiban és végérvényesen megváltoztak. A Nostra aetate  50 évvel ezelőtti kihirdetése a kiengesztelés folyamatát indította el közösségeink között. A Nostra aetate és az ennek szellemiségét követő hivatalos egyházi okmányok egyértelműen elutasítják az antiszemitizmus minden formáját, megerősítik I-ten és a zsidó nép felbonthatatlan szövetségét, elutasítják az istengyilkosság vádját, és a keresztények és zsidók közötti egyedülálló kapcsolatot hangsúlyozzák. II. János Pál pápa „idősebb testvéreinknek”, XVI. Benedek pápa pedig „hitbeli atyáinknak” nevezte a zsidókat. Ezen alapokból kiindulva, katolikus és más keresztény egyházi vezetők őszinte párbeszédet kezdeményeztek a zsidókkal, mely az elmúlt öt évtizedben fokozatosan bontakozott ki. Nagyra becsüljük, hogy az egyház megerősítette: Izrael egyedülálló helyet foglal el a szent történelemben és a világ eljövendő megváltásában. Ma a zsidók megannyi kereszténytől őszinte szeretetet és tiszteletet tapasztalnak, ami a párbeszédre való törekvésben, találkozók és konferenciák formájában nyilvánul meg szerte a világon. 

3. Ahogy azt Maimonidész és Jehuda Halévi is tette[1] , mi is elismerjük, hogy a kereszténység létrejötte nem hiba vagy véletlen műve, hanem isteni akarat eredménye volt és ajándék a nemzeteknek.  I-ten a zsidó és a keresztény vallás elválasztásával a hitben erősen különböző partnereket szándékozott létrehozni, s nem ellenségeket teremteni. Jacob Emden rabbi írta: „Jézus kétszeres jóságot hozott a földre. Egyrészről fejedelmien megerősítette Mózes Tóráját – s egyetlen Bölcs sem beszélt határozottabban a Tóra megváltoztathatatlan voltáról. Másrészről Jézus eltörölte a nemzetek bálványait és kötelezte őket Noé hét parancsolatának betartására; erkölcsi jellemvonásokkal erősítette meg őket, hogy különbül viselkedjenek, mint a mező állatai. A keresztények őszintén I-tenért cselekvő gyülekezetek, melyek fennmaradnak; szándékaik igazak, s jutalmuk nem marad el.”[2]

4. Samson Raphael Hirsch rabbi arra tanított minket, hogy „a keresztények elfogadták a Zsidó Biblia ótestamentumi részét, mint az i-teni kinyilatkoztatás könyvét. Ahogy azt a Biblia hirdeti, a keresztények megvallják hitüket a menny és a föld I-tenében és elismerik az i-teni gondviselés korlátlan (egyedülálló) uralmát.”[3] Most, hogy a keresztény egyház elismerte I-ten és Izrael örök szövetségét, mi zsidók is elismerhetjük a kereszténység folyamatos alkotó érvényességét, amely partnerünk a világ megjavításában. Tehetjük ezt félelmek nélkül, hogy eme kijelentésünket hittérítő szándékkal kihasználnák. Ahogy azt a Shear Yashuv Cohen rabbi vezetése alatt álló, Izrael Állam Főrabbinátusa és az Apostoli Szentszék között működő bizottság kijelentette: „Többé nem ellenségek vagyunk, hanem egyértelműen partnerek az emberiség túléléséhez és jólétéhez szükséges alapvető erkölcsi értékek hirdetésében.”[4] Egyikünk sem tudja I-ten küldetését egyedül véghezvinni ebben a világban.   

5. Zsidóknak és keresztényeknek egyaránt szövetség által megpecsételt küldetése a világ tökéletesítése a Mindenható egyeduralma alatt, hogy az egész emberiség az Ő nevéért kiáltson, s az utálatosságok eltöröltessenek a földön. Megértjük mindkét oldal tétovázását abban, hogy elismerjék ezt az igazságot, s felszólítjuk közösségeinket, hogy a bizalmon és tiszteleten alapuló kapcsolat érdekében próbálják meg félelmeiket legyőzni. Hirsch rabbi azt is tanította, hogy a Talmud a keresztényeket „ember és ember közötti kötelességek tekintetében a zsidókkal egy szintre helyezte. Nemcsak az igazságosságot célzó kötelességek érvényesek irányukban és javukra, de a cselekvő, testvéries emberi szeretet parancsa is.” A múltban a keresztények és zsidók kapcsolatát gyakran Ézsau és Jákob ellenséges viszonyán keresztül szemlélték. Mégis Naftali Zvi Berliner rabbi (Netziv) már a 19. század végén megértette, hogy a zsidókat és a keresztényeket I-ten szerető partnereknek szánta: „Az elkövetkezendőkben, mikor a tiszta szellem által vezérelve Ézsau gyermekei elismerik Izrael népét és a zsidó nemzet érdemeit, akkor mi is késztetést érzünk majd arra, hogy Ézsauban testvérünket ismerjük fel.”[5]

6. Bennünket, zsidókat és keresztényeket sokkal több minden köt össze, mint ami elválaszt: Ábrahám erkölcsi egyistenhite; a menny és a föld egyetlen Teremtőjével való kapcsolatunk – aki szeret és óv mindnyájunkat –, a Szent Zsidó Iratok, valamint a hagyomány kötelékébe, az élet értékeibe, a családba, az együtt érző becsületességbe, az igazságosságba, az elidegeníthetetlen szabadságba, az univerzális szeretetbe és az eljövendő világbékébe vetett hitünk. Moses Rivkis rabbi (Be’er Hagoleh) megerősíti mindezt és azt írta: „a Bölcsek csak napjaik bálványimádóira hivatkoztak, akik nem hittek a világ teremtésében, a kivonulásban, I-ten csodálatos cselekedeteiben és a törvény i-teni eredetében. Ezzel ellentétben azon nemzetek, melyek között szétszórattunk, hisznek a vallás összes ezen alaptételeiben.”[6]

7. Partneri kapcsolatunk nem próbálja meg minimalizálni közösségeink és a két vallás különbözőségeit. Abban hiszünk, hogy I-ten megannyi küldött által fedi fel igazságát, ugyanakkor megerősítjük minden ember I-tennel szembeni alapvető erkölcsi kötelességeit, amelyet a zsidó vallás mindig is hirdetett Noé egyetemes törvényei által. 

8. I-ten mintájára a zsidóknak és a keresztényeknek példát kell mutatniuk szolgálatról, feltétel nélküli szeretetről és szentségről. Mindannyian I-ten szent képmására teremtettünk, s mi zsidók és keresztények azáltal maradunk hűek a szövetséghez, hogy közösen vállalunk aktív szerepet a világ megváltásában.

Rabbi Jehoshua Ahrens (Németország)

Rabbi Marc Angel (Egyesült Államok)
Rabbi Isak Asiel (Szerbia főrabbija)
Rabbi David Bigman (Izrael)
Rabbi David Bollag (Svájc)
Rabbi David Brodman (Izrael)
Rabbi Natan Lopez Cardozo (Izrael)
Rabbi Kotel Dadon (Horvátország főrabbija)
Rav Yehudah Gilad (Izrael)
Rabbi Alon Goshen-Gottstein (Izrael)
Rabbi Irving Greenberg (Egyesült Államok)
Rabbi Marc Raphael Guedj (Svájc)
Rabbi Eugene Korn (Izrael)
Rabbi Daniel Landes (Izrael)
Rabbi Benjamin Lau (Izrael)
Rabbi Simon Livson (Finnország főrabbija)
Rabbi Asher Lopatin (Egyesült Államok)
Rabbi Shlomo Riskin (Izrael)
Rabbi David Rosen (Izrael)
Rabbi Naftali Rothenberg (Izrael)
Rabbi Hanan Schlesinger (Izrael)
Rabbi Shmuel Sirat (Franciaország)
Rabbi Daniel Sperber (Izrael)
Rabbi Jeremiah Wohlberg (Egyesült Államok)
Rabbi Alan Yuter (Izrael)

A hivatkozások forrásai

[1] Misné Tóra, Királyok törvénye 11:4 (cenzúrázatlan kiadás); Kuzári 4:22

[2] Széder Olam Rabba 35-37; Széfer ha-Simus 15-17.
[3] Principles of Education, “Talmudic Judaism and Society,” 225-227.
[4] Izrael Állam Főrabbinátusa és az Apostoli Szentszék között működő Bizottság negyedik ülése. Grottaferrata, Olaszország (2004. Október 19.)
[5] Kommentár a Genezis 33:4-hez.
[6] Jegyzet a Sulhán Áruh-hoz, Hosen Mispat, 425:5.

Angolból fordította: Mika Klára

Forrás: Szombat.org; Vatikáni Rádió angol nyelvű szerkesztősége; Cjcuc.com

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria