Ozsvári Csaba ötvösművészre emlékeztek a Szent István-bazilikában

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Ozsvári Csaba ötvösművész a hazai és nemzetközi egyházművészet – liturgikus ötvösség – kiemelkedő, másokkal össze nem hasonlítható, egyéni stílusú alakja volt.

Az est kezdetén Bukta Norbert, a Szent István-bazilika művészeti vezetője emlékeztetett, hogy a mostani, a tizedik Ars Sacra Fesztivál keretében szeptember 25-ig válogatás látható a bazilika kincstárában Ozsvári Csaba alkotásaiból. A tárlatot Ozsváriné Ramocsai Imri grafikusművész, Ozsvári Imri – aki édesapja példáját követve szintén ötvösművész lett –, Kovács Gergely és Bukta Norbert rendezték.

Kovács Gergely kérdésére Ozsváriné Ramocsai Imri hangsúlyozta, változatlanul a hét éve elhunyt művész feleségének és nem az özvegyének tekinti magát, úgy érzi, férje mindennap itt van vele. Ő maga egy ötgyermekes, mélyen hívő katolikus családból származik, grafikusművészként végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Rendszeresen rajzol az Oázis című folyóiratba, és ő festette a Schönstatt Családmozgalomhoz kapcsolódó Házaspárok útja állomásainak képeit.

A grafikusművész a Házaspárok útjáról elmondta, Óbudaváron található, itt áll a Magyar Schönstatt Család által építtetett kápolna és a Családképző Központ is. Az út a kápolnától induló és ide visszavezető másfél kilométer hosszú, erdőn-mezőn vezető ösvény, mely tizenöt állomást érint. Az egyes állomások a házasság fontos eseményeit, feladatait, nehézségeit és korszakait jelenítik meg. A rajtuk látható, Ozsváriné Ramocsai Imri által festett képek, a szentírási idézetek, valamint feladatok ösztönzést adnak arra, hogy a párok életük egyes mérföldkövein elgondolkodjanak és beszélgessenek egymással. Emellett egy kísérőfüzet segíti az elmélyülést – Bíró László püspök ajánlásával –, amely minden állomással kapcsolatban egy rövid elmélkedést tartalmaz, és a családi életben fölmerült nehézségek sikeres megoldásához nyújt segítséget. A Házaspárok útját a schönstatti családok imái és áldozatai hordozzák, hogy akik ezt az utat végigjárják, kapcsolatukban megújuljanak és házasságukban megerősödjenek.

Ozsváriné Ramocsai Imri felidézte, hogy miután első férje őt és két gyermekét elhagyta, ismerkedett meg Ozsvári Csabával. Azt, hogy szerelmük kiteljesedhet-e, attól tették függővé, hogy az egyház érvényteleníti-e első házasságát. Miután ez megtörtént, Ozsvári Csaba és Imri házasságot kötöttek. Három közös gyermekük született.

Kérdésre válaszolva a grafikusművésznő elmondta: vele ellentétben Csaba nem vallásos családban nőtt fel, hite küzdelmes volt. Nem voltak hitbeli gyökerei, de kereste az Istenhez vezető utat. És a Jóisten ott volt mellette: kisgyermekkorában sokszor vigyázott rá egy idős, mélyen hívő szomszéd néni, aki gyakran elvitte templomba. Ozsváriné Ramocsai Imri meggyőződése, hogy férjét mindvégig a Jóisten vezette, arra választotta ki, hogy az egyház ötvöse legyen. Már egészen korán találkozott olyan papokkal – Pálos Frigyessel, Farkas Attilával, Ladocsi Gáspárral –, akik lelkipásztori hivatásuk mellett művészettörténészek is voltak. Az is gondviselésszerű, hogy Ozsvári Csaba első és utolsó munkája is egy bronzkapu volt: diplomamunkája a csempeszkopácsi római katolikus templom bronzkapuja, míg utolsó alkotása a pátyi templom kapuja.

Egy kapun lépett be az egyházművészetbe, és ugyanígy távozott, az öröklét felé – fogalmazott az ötvösművész felesége. Majd hozzátette: rengeteget segített Ozsvári Csaba hitbeli fejlődésében a zugligeti Szent Család közösség, amelybe rendszeresen jártak, és mindenekelőtt a Schönstatt Családmozgalom. Mindezek a hatások erőteljesen hozzájárultak hitének elmélyüléséhez.

Kovács Gergely közbevetésére, hogy Ozsvári Csaba egyszerre volt komoly és derűs, mosolygós ember, aki a reményt sugározta környezete felé, Imri asszony elmondta, férje kedves, hétköznapi ember volt, szerette a finom ételt, a jó bort, kávét, sokat focizott, rajongott a középkori egyházi énekekért. Otthon sokszor készített reggelit, iskolába vitte a gyerekeket. Rómához való kötődése pedig rendkívül erős volt.

Ozsváriné Ramocsai Imri felidézte, hogy néhány hónappal férje halála előtt Rómába utaztak, s annyi gyönyörű élményben volt részük, hogy érezték, hamarosan valaminek történnie kell. Az egyik általános kihallgatás végén személyesen is köszönthették XVI. Benedek pápát, és a magyarországi Schönstatt Mozgalom tagjai nevében átnyújtották a Szentatyának az egységkeresztet.

Ozsvári Csaba művészetével kapcsolatban felesége kiemelte: alapvetően fontos volt számára, hogy a gyökerekre, a hagyományokra építsen. Emellett azonban egy egészen sajátos, egyéni, mással össze nem téveszthető stílust alakított ki. Egyénisége minden munkájában megmutatkozik. Gyakran hangoztatta, hogy a művésznek nem az Istent kell lehozni az emberhez, hanem az embereket felemelni lelkileg és szellemileg Istenhez. Ettől a művészi hitvallásától semmi és senki nem tudta eltántorítani, azok sem, akik lekicsinylően beszéltek az egyházművészetről, idejétmúltnak tartva azt. Ozsvári Csaba számára az alkotás legnehezebb fázisa a tervezés volt, a megvalósítás már könnyebben ment. Amikor elkészült egy-egy munkájával, hálát adott Istennek, mert tisztában volt azzal, hogy az Úr segítsége nélkül nem alkothatott volna.

Az Ozsvári házaspár egyik lánya, Imri, követve édesapja hivatását, ugyancsak ötvösművész lett. Elmondta, pályaválasztásában alapvetően meghatározó volt az apai példa, az a fantasztikus elkötelezettség, ahogy édesapja nap mint nap gyakorolta művészetét. Nyilvánvaló, hogy kiválasztott volt, különleges adottságokat kapott Istentől, és ezeket maximálisan kibontakoztatta. Az ösztönösség és a tudatosság harmonikus kapcsolatban élt egymással a lelkében. Ha megakadt egy-egy munkájában, papokkal, püspökökkel beszélt, utána olvasott, mindenben a tökéletességre törekedett, és ez meglátszik a munkáin.

Ozsvári Csaba 2009. július 9-én a Schönstatt-kápolnában ünnepi szentmisén vett részt, majd nem sokkal később rosszul lett és meghalt. Felesége felidézte, hogy aznap tizenegy családdal együtt közös imádsággal kötelezték el magukat végleg a Schönstatt Családközösség mellett. Előtte kaptak egy Szűz Mária-érmet, amelyre ez volt írva: „Mária gyermekei nem vesznek el.” A szentmisén pedig a tizenegy család felajánlotta életét Magyarország lelki megújulásáért. Ozsváriné Ramocsai Imri kiemelte, ő és rajta kívül a Schönstatt Családmozgalomban mindenki úgy érzi, hogy bár Csaba halála tragikusan váratlan volt, a Jóisten elfogadta felajánlását. Ennek így kellett történnie, a Jóisten magához rendelte őt.

Kovács Gergely, Mindszenty József boldoggá avatási ügyének posztulátora úgy emlékszik Ozsvári Csaba temetésére, hogy mindvégig az volt az érzése: itt és most egy szent embert temetnek, aki a földön meghalt ugyan, de újjászületett a mennyei életre.

A Schönstatt Családmozgalom tervezi, hogy kezdeményezi Ozsvári Csaba
boldoggá avatását.

Fotó: Merényi Zita, Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír