Pannonhalmán tartották a pap- és szerzetesnövendékek 2016-os találkozóját

2016. február 13. szombat, 22:01

A 2016-os UNITAS-találkozón közel kétszáz pap- és szerzetesnövendék gyűlt össze Pannonhalmán február 13-án. A Szent Márton-év rendezvényeinek sorába illeszkedő eseményen részt vett Donato Ogliari montecassinói bencés főapát és Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A gimnázium Teleki-termében először Várszegi Asztrik köszöntötte a résztvevőket, és azt kívánta számukra, hogy Szent Márton évének mottóját – amely szerint „Közösségben vagyunk” – tapasztalhassák meg a nap folyamán, legyen számukra lelket gazdagító az együtt töltött idő.

Jurinka Szilveszter, a Pannonhalmi Főapátság egyszerű fogadalmas növendéke, aki a délelőtti programot koordinálta, szintén üdvözölte a résztvevőket, majd átadta a szót Dejcsics Konrád ünnepélyes fogadalmas bencés szerzetesnek, a főapátsági könyvtár igazgatójának.


Dejcsics Konrád Szent Márton életéről és személyéről beszélt a szerzetesnövendékeknek és kispapoknak. Elmondta, hogy mivel ő maga szombathelyi származású, erősen kötődik Szent Mártonhoz, akinek személye összekötő kapocs Szombathely és Pannonhalma között.

Sulpicius Severus Szent Mártonról szóló sorai ma olvasva nem hangzanak meglepően, azonban abban a korban, különösen Galliában ezek meglehetősen meglepő mondatok voltak. Kezdve azzal a ténnyel, hogy Márton Savariából származott, egyszerű családból – és mégis püspök lett belőle Galliában, holott a püspökök általában nem származtak szegénysorból, és mind gallok voltak. Ráadásul édesapja katona volt, sőt, ő maga is az lett – egy olyan korban, amikor bizonyos szakmák, köztük a katonák, ki voltak zárva a keresztények köréből, vagy azért mert bűnbe vittek másokat, vagy azért, mert ők maguk súlyos bűnöket követtek el – például emberéleteket oltottak ki. Mindebből kiderül, Márton kívülálló volt abban a közegben, a gall egyházban. Valószínűleg ebből is eredt függetlensége, amit annyira csodálunk benne.


Márton elrendelte, hogy a fiatal szerzetesek másolják le a maguk számára a Szentírást, így találkozzanak vele, így ismerjék meg, így váljék részükké. Meg merte kérdőjelezni a hagyományokat, mert mindig az evangéliumhoz viszonyított; egyedüliként állt ki a császári hatalommal szemben az egyház szabadsága mellett.

Márton a Szentíráson keresztül értelmezte a világot: amikor egy frissen nyírt birkát pillantott meg, így szólt: „Ez megvalósította az evangéliumi parancsot. Két tunikája volt, s az egyiket olyannak adta, akinek egy sem volt. Ti is ezt cselekedjétek.”


Donato Ogliari, Montecassino főapátja vállalta magára a feladatot, hogy megfogalmazza a növendékek kiscsoportos beszélgetései számára a kérdéseket, három kérdéscsoportot alkotva. A Szentírás és imádság kérdése alkotta az első témakört. A II. vatikáni zsinat minden keresztényt arra hívott, hogy vegye újra kezébe a Szentírást. Saját életünkben milyen szerepe van a Szentírásnak? Képes-e átragyogni az életünkön?


A második nagy témakör a szabadság kérdését járta körül: mi az, amit el kellene engednünk? Mi az, amitől szabaddá kellene válnunk? Hol van a helye a paréziának, a bátor keresztény beszédnek – hogy se a szolgalelkűség, se a képmutatás csapdájába ne essünk? Társadalmunkat „szomorú szenvedélyek hatják át” – fogalmazott a főapát. – Hogyan tudjuk megszólítani az embereket?

A harmadik témakör a keresztény és apostoli emberszeretet kérdéseit vizsgálta. Hogyan kell tanúskodnunk erről? Hogyan tudnánk megküzdeni az egoizmus csapdáival?


A résztvevők ezt követően kiscsoportokban vitatták meg a javasolt kérdéseket, majd ismét egybegyűlve a csoportvezetők megosztották gondolataikat. Végül Donato apát reflektált az elhangzottakra, otthoni feldolgozásra hagyva mindazt, amire nem jutott idő. Kiemelte, milyen fontosnak tartja a megosztást: ami nekem segít, azt érdemes a többiekkel is megosztani, engedni, hogy cirkuláljon a gondolat a közösségben. Felhívta a figyelmet arra, hogy Szentírás és imádság kapcsolata főleg a liturgiában hangsúlyos; nem véletlen, hogy biblikus imádságot kínál az egyház az imaórák liturgiájával. A kereszténység „testületi” hit, ehhez a testhez kell csatlakoznunk az imáinkkal is.


A formáció idején és később is fontos, hogy rá merjük bízni magunkat az emberi közvetítőkre – enélkül olyanok vagyunk, mint aki csak egyik szemével lát. Nagyon fontos a jelenlét, a közelség – ha ez megvan bennünk a másik felé, az forrásozni fog.


A bazilikában közösen elimádkozott napközi imaóra után kezdődtek a műhelyek, melyek közt volt bibliodráma, kosárlabdázás, az épített örökséggel való ismerkedés, séta az apátság régi pincéjében, gregoriánéneklés, beszélgetés külön-külön Donato apáttal és Asztrik főapáttal. A nap záró programja a bazilikában bemutatott szentmise volt Szent Márton ereklyéjének jelenlétében; a főcelebráns Várszegi Asztrik volt, a homíliát Donato Ogliari mondta.

Donato Ogliari beszéde kezdetén felhívta a figyelmet: az olvasott evangéliumi részben (Lk 5,27-32), Lévi Máté elhívásának történetében benne vannak a hivatás lényegi elemei: Jézus hívása és Máté készséges válasza.


A jelenet középpontjában Jézus áll, aki szinte előzmény nélkül, váratlanul hívja: Jöjj, és kövess engem! Máté „hajótörést szenved Jézus rávetülő tekintetében” – fogalmazott a montecassinói főapát –, és mindent kockára tesz, anélkül, hogy rákérdezne, hova is vezet ez. Befejezetlen igeidőben áll a „követte” az eredeti szövegben – ezzel is kifejezi, hogy ez a követés életünk utolsó pillanatáig tart.

Újszerű Lévi Máté elhívása: először fordul elő, hogy Jézus bűnöst hív, és be is tér annak házába – holott tisztában van vele, hogy ezzel botrányt okoz, olyat tesz, amit a törvény rendelkezései tiltanak.

Amint Ferenc pápa is gyakran hangsúlyozza: ne osszuk fel az embereket igazakra és bűnösökre! Jézus nem ezt tette, hiszen a cél az, hogy mindannyian megismerhessék az Atya irgalmas tekintetét. Jézus ma is folytatja azt, amit Lévivel tett: bennünket is keres irgalmas tekintetével.


Megtérés nélkül nem lehet Őt hitelesen követni; tudatában kell lennünk, hogy a Krisztushoz hasonulás sodrásába álltunk be – fogalmazott Donato atya. Ugyanakkor a követés azt is jelenti, hogy elismerjük gyengeségeinket – Jézus vágyik rá, hogy begyógyíthassa őket.

Jézus befogadása gazdagítja emberségünk; Igéje fénye a mi orvosságunk. Betölt a szolgálat és szeretet lelkével – mindehhez Montecassino főapátja Szent Márton közbenjárását kérte az egybegyűltek számára.

Fotó: Merényi Zita

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Vezető híreink – olvasta már?
-felfigyelt-rank-vilag-harminceves-magyar-maltai-szeretetszolgalat
„Felfigyelt ránk a világ” – Harmincéves a Magyar Máltai Szeretetszolgálat

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökét, Kozma Imrét kérdeztük a szervezet múltjáról, jelenéről, jövőjéről.

2019. február 17. vasárnap
ferenc-papa-jezus-segit-hogy-kigyogyuljunk-kronikus-rovidlatasbol2
Ferenc pápa: Jézus segít, hogy kigyógyuljunk a krónikus rövidlátásból

Február 17-én a délben a Szentatya Jézus boldogmondásairól és az úgynevezett „jaj-mondásairól” elmélkedett. Rámutatott: a szenvedők nem azért boldogok, mert szenvednek, hanem mert Jézus szabadulást hoz nekik.

2019. február 17. vasárnap
Útravaló – 2019. február 17., évközi 6. vasárnap

Útravaló – 2019. február 17., évközi 6. vasárnap

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Februárban Juhász Ferenc miskolc-mindszenti plébános ad útravalót.

Korábbiak »

Mai evangélium – 2019. február 17.

Mai evangélium – 2019. február 17.

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Lk 6,17.20–26

Korábbi napi evangéliumok »

hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle