Pannonhalmi grafikákból nyílt kiállítás Miskolcon

Ismeretlen művész: Pannonhalma 1684
KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A pannonhalmi bencés főapátság grafikai gyűjteménye egy kevéssé ismert és méltatlanul keveset kutatott kollekció. Az apátságnak alapvetően nem célja a művészeti alkotások gyűjtése. Mégis, a régi monostorok, mint az általános emberi kultúra őrzői és továbbadói, szükségszerűen többé-kevésbé múzeumokká váltak. Ez a folyamat talán azzal kezdődött, hogy a szerzetesek mindig igényes környezetet kívántak teremteni az istentiszteletnek, így a liturgia hívta létre a művészeti alkotásokat – mondta Hortobágyi T. Cirill.

Josef Danhauser után Franc Xaver Stöber:
Kolostori szeretetkonyha (Bécs, 1839)

Ehhez Pannonhalmán még hozzájárult az, hogy a főapátok, mint egyházi méltóságok, a 18–19. század folyamán természetesnek tartották, hogy mecénási szerepet is betöltsenek, azaz szervezetten vásároltak műkincseket – mutatott rá a perjel. – A gyűjteményekkel való tudatosabb foglalkozás, azok fejlesztése elsősorban azzal függ össze, hogy a bencés rendre 1802 után tanítói feladatokat bízott az uralkodó. A szerzetesi élet nevelői, értelmiségi profilú átalakulása természetszerűen hozta magával, hogy a tanítás során szemléltetőeszközként felhasználják a gyűjteményeket. A grafikai anyaggal foglalkozó egykori bencés szerzetesek közül ki kell emelni Szeder Fábiánt (1784–1859), aki könyvtáros korában az általa gyűjtött metszeteket és egyéb grafikai anyagokat lapokra ragasztva könyvbe köttette, ezzel biztosította az anyag fennmaradását.

Franz Anton Maulbertsch után Jakob Schmutzer:
Nepomuki Szent János alamizsnát oszt a szegényeknek (Bécs, 1759–1765)

Hortobágyi T. Cirill örömét fejezte ki a megnyitón, hogy létrejött a kiállítás és a főapátság nevében megköszönte a lehetőséget Miskolc városának, a Herman Ottó Múzeum Miskolci Galériája, illetve Petró-ház vezetőségének és munkatársainak, legfőképp Petneki Áron művelődéstörténésznek, a kiállítás kurátorának.

Giovanni Paolo Pannini – Jean-Baptiste de Lorraine:
Attika romjai (1760-as évek)

Egy kiállítás sohasem vállalkozhat arra, hogy mindent elmondjon a választott témáról – tette hozzá a perjel megnyitó beszédének végén. – A célját talán akkor éri el, ha képes visszhangokat kelteni a befogadóban. A főapátság grafikái értelmezhetők az ábrázolt téma, a művészeti technika, vagy az esztétikai szépség felől, de mindenképp keressék bennük a háttérben húzódó mondanivalót, az Úristenbe vetett hitet, az erkölcsi jót.

Szöveg: Gróf Lajos/Egri Főegyházmegye

Fotó: Fojtán László

Magyar Kurír