Pap- és diakónusszentelés Szatmárnémetiben

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Több mint ezer hívő kísérte imájával a székesegyházban az ünnepi eseményt.

A szentmise elején Schönberger Jenő püspök nagy kegyelemnek, Isten ajándékának nevezte, hogy diakónus- és papszentelést ünnepelhet a Szatmári Egyházmegye. Megköszönte a szülőknek és rokonoknak, ugyanígy a paptestvéreknek és híveknek, hogy a növendékek mellett álltak. Kérte, hogy továbbra se szűnjön meg imájuk a papi és szerzetesi hivatásokért.

Az evangélium felolvasása után név szerint bemutatták a püspöknek a felszentelendőket, akik az oltár elé állva jelentkeztek az Úr akaratának teljesítésére.

A főpásztor szentbeszédben kiemelte: Isten a meghívó. „Titok a papi hivatás, emberi szavakkal ezt körbeírni, megfogalmazni lehetetlen. A Szentírásban gyakran találkozunk azzal a szóval, hogy »kiválasztotta«. Jézus kiválasztotta az apostolokat, azokat, akiket csodáinak tanúivá tett. De közülük is kiválasztotta azokat, akiket felvitt a tábor hegyére, és ott színében elváltozott előttük. (...) 

Kedves felszentelendő testvéreim, igen sokszor elmondtam nektek kispapi éveitek során, nem én vagyok, aki meghívlak benneteket, hanem Isten. Ő választott ki titeket is, én csak elfogadom azt, amit Isten tett. Szabadon mondhatunk igent Istennek, szabadon indulhatunk az életbe azért, hogy szabadon szerethessük Istent, és tudjuk életünket embertársaink szeretetére és szolgálatára szentelni.

Ma van az a nap, amikor Jézus felvisz titeket is a tábor hegyére. Minden ragyog, sugárzik. Krisztus azért választja ki a papokat, titeket, hogy vasárnapról vasárnapra fel tudjon vinni a tábor hegyére, és megéreztesse veletek: jó Istennel lenni. De a tábor hegyéről is le kell jönnünk, és megkezdődik a szolgálat. A hétköznapokban nem fog kímélni az élet benneteket sem. (...) Mindig maradjatok hűek a titeket meghívó Istenhez. Ne feledjétek: ahhoz hogy a híveket az üdvösségre vezessétek, először nektek kell Krisztus útján járnotok, az ő tanítását megtartanotok. Azt az örömet, amit Krisztus hozott, éljétek a világba, állítsátok testvéreitek elé, bátorítsátok, szolgáljátok, Istenhez vezessétek őket!”

Homíliája végén Schönberger Jenő püspök a hívek támogatását kérte, hogy a felszentelendők hűek maradhassanak: „Mi mindannyian Isten segítő társai vagyunk. Ne feledjük, ő elvárja tőlünk, hogy imádkozzunk azokért, akik ilyen feladatot vállaltak.”

A szentbeszéd után az engedelmességi ígéretek következtek: a jelöltek egyenként a főpásztor elé járultak, és összekulcsolt kezüket az ő kezébe téve tiszteletet és engedelmességet ígértek.

A Mindenszentek litániájának eléneklése alatt a szentelendők az önátadás jeleként a földre borultak – kifejezve, hogy egészen Istennek és a rájuk bízott lelkeknek szentelik magukat.

A diakónusszentelés szertartásának leglényegesebb része a kézrátétel és a felszentelő ima volt, csak utána öltözhetett be Turtureanu Róbert a szerpapi módra viselt stólába és dalmatikába, majd átvette a püspöktől az evangéliumos könyvet annak jeleként, hogy hatalmat kapott Isten igéjének hirdetésére.

A papszentelés legfontosabb része szintén a kézrátétel és a felszentelő ima volt. Először a püspök, majd a jelenlevő papok Griz László és Linzenbold Szabolcs fejére tették kezüket, és csendben imádkoztak felettük. A papi módra viselt stólába és miseruhába való beöltözésüket követően a püspök megkente kezüket krizmával, és átadta nekik az áldozati adományokat: az ostyát és a kelyhet a borral – annak jeleként, hogy a papszentelésben hatalmat kaptak a szentmiseáldozat bemutatására.

A felszentelteket békecsókkal köszöntötte Schönberger Jenő és a papság. A szentmise az Eucharisztia liturgiájával folytatódott. Az áldozatbemutatás végén a megyéspüspök köszönetet mondott az aratás Urának, hogy munkásokat hív szőlőjébe, majd a felszenteltek szüleinek, nevelőinek, a papoknak és a jelen lévő híveknek.

Végül főpásztori áldását adta az újmisés papokra, a diakónusra és minden jelenlévőre.

Forrás és fotó: Józsa János/Szatmári Egyházmegye

Magyar Kurír