Pápai szentmise az elhunyt főpásztorokért: Higgyünk a feltámadásban, az Úr velünk van

Jézus Lázár feltámasztásakor ezt mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.” E szavak nagy fényessége legyőzi a Lázár halála támasztotta sötétséget. Márta befogadja Jézus szavait, és szilárd hittel kijelenti: „Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.” A remény a távoli jövőből kézzelfoghatóvá lesz Márta számára: a feltámadás közel van, megjelenik Krisztus személyében – hangsúlyozta a Szentatya.

Jézus kinyilatkoztatása mindannyiunkhoz szól. Arra hívattunk, hogy higgyünk a feltámadásban, ami nem egy távoli délibáb, hanem már jelenlegi esemény, ami titokzatosan magával ragad minket – tette hozzá. – A feltámadásba vetett hitünk ugyanakkor nem hagyja figyelmen kívül és nem is álcázza elveszettségünket, amit emberileg tapasztalunk a halállal szemben. Lázár feltámasztásakor maga az Úr is bevonódik, és a halott nővéreinek könnyei láttán ő is sírva fakad. A bűnt leszámítva mindenben szolidáris velünk: megtapasztalta a gyász tragédiáját, a szeretett személy elvesztése felett hullatott könnyek keserűségét. Mindez azonban nem halványítja el az igazság fényét, amit kinyilatkoztatása áraszt, s aminek nagy jele Lázár feltámasztása.

Az Úr ma nekünk is elismétli: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Arra szólít, hogy újítsuk meg a hit e nagy ugrását, és már most lépjünk be a feltámadás világosságába. „Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Amikor rászánjuk magunkat erre az ugrásra, akkor megváltozik gondolkodásunk és látásmódunk – mutatott rá a pápa. – A hit szemével mintegy láthatjuk a láthatatlant (vö. Zsid 11,27), és minden eseményt egy másik dimenzió, az öröklét fényében értékelünk.

Az elmúlt évben elhunyt bíborosokért és püspökökért imádkozva kérjük az Urat, hogy segítsen a megfelelő módon értelmezni a lét példabeszédét. Kérjük, hogy oldja fel azt a rossz szomorúságot, mely időnként belénk fészkeli magát, mintha a halállal minden véget érne. Ez az érzés távol áll a hittől, és a haláltól való emberi félelemhez kötődik, ami alól senki nem mentes. A halál rejtélyével szemben a hívőnek folyamatosan meg kell térnie – figyelmeztetett Ferenc pápa. – Nap mint nap igyekeznünk kell túllátni azon a képen, amit ösztönösen kivált bennünk a halál, vagyis hogy a személy teljesen megsemmisül. El kell vonatkoztatnunk a láthatótól, a belénk kódolt és nyilvánvaló gondolatoktól, az átlagvéleménytől, hogy teljes egészében rábízhassuk magunkat az Úrra, aki kijelenti: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.”

Ha ezeket a szavakat hittel befogadjuk, akkor valóban keresztényi lesz elhunyt testvéreinkért mondott imánk. Ezáltal látjuk meg létezésünk valódi távlatát; értjük meg az elhunytak cselekedeteinek értékét és jóságát, erejüket, elkötelezettségüket és szeretetüket, melyet érdek nélkül ajándékoztak. Megértjük, mit jelent úgy élni, hogy nem a földi hazára, hanem jobbra, vagyis az égi hazára vágyunk. Az elhunytak lelki üdvéért mondott ima így ránk, földi útjukat járó zarándokokra is kifejti jótékony hatását – emlékeztetett a Szentatya. – Ez arra nevel minket, hogy rálássunk az élet igazi dimenziójára. Felfedi előttünk a megpróbáltatások értelmét, amelyeken át kell mennünk ahhoz, hogy belépjünk Isten Országába. Megnyit minket az igazság előtt, és fogékonnyá tesz az örök javak állandó keresésére.

Hálával emlékezzünk tehát az isteni akarat iránti hűségben élt bíborosok és püspökök tanúságtételére. Imádkozzunk értük, és kövessük példájukat. Az Úr árassza ki ránk mindig bölcsessége Lelkét, különösen a mostani próbatétel idején. Mikor életünk nehezebbé válik, Ő akkor sem hagy el minket, velünk marad, hűen ígéretéhez: „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20) – zárta homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír