Pázmányos Veni Sancte a budapesti egyetemi templomban

A Központi Papnevelő Intézet növendékeinek asszisztenciájával és kórusának közreműködésével bemutatott ünnepi szertartást Szuromi Szabolcs, a PPKE rektora vezette, mellette a hittudományi kar professzorai és a szeminárium elöljárói koncelebráltak. A szentmisén nagy számban vettek részt az intézmény jelenlegi és volt oktatói, dolgozói és hallgatói.

„Az Úr azt szeretné, hogy mindenki üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére” – kezdte homíliáját a rektor, kifejtve, hogy a valódi igazság megismerése csakis az Isten által ingyenesen nyújtott kegyelem, annak elfogadása, és az azzal való együttműködés útján lehetséges. Hozzátette: „Most, a tanév kezdetén, leborulunk az oltár elé, és méltatlanul, mégis reményteli szívvel kiálltjuk: »Jöjj, Szentlélek Úristen!« Ez a kérés nem egy pillanatra szól mindössze, nem is egyedül a mai szentmise által közvetített kegyelmekre; sőt, nem is csupán az előttünk álló akadémiai évre, hanem minden egyes jövőbeli döntésünknek és cselekedetünknek a teljesítésére. Akár tanulmányaink, oktatói és kutatói munkánk, valamint más jellegű munkakörünk során, bárhol és bármilyen közösségben is legyünk, a háromszemélyű egy Istenhez felszálló fohász, az Oltáriszentség jelenlétében. Ez az, ami felemeli az üldözöttet, az elnyomottat, a megalázottat, a kitaszítottat.”

Szuromi Szabolcs – utalva a könyörgés szövegére – külön kiemelte, hogy akik alázatos szívvel megtartják az Úr parancsát, elnyerik az örök üdvösséget: „Feladatunk megtétele örömteli, mert az örök üdvösség ajándéka áll előttünk. Ennek azonban a záloga Krisztus követése, az ő parancsainak elfogadása, a szavaira való odafigyelés: azaz felismerni helyes – és nem téves! – lelkiismeretünk  szavát. A mártír Morus Szent Tamás (†1535. július 6.) elgondolkodtató és számunkra a tanév kezdetén példát adó kijelentése volt, amikor Anglia lordkancellárjaként nem látta el kézjegyével a Rómától való elszakadást kimondó pergament, mert lelkiismerete nem tette lehetővé a dokumentum elfogadását. Lelkiismerete pedig – ahogy mondta – az ő saját teljes személyisége, amivel hűséges az Istenhez, az egyházhoz: hitének teljes fizikai megnyilvánulása. Ezek után vette le nyakából a lordkancellári láncot.”

A PPKE rektora rámutatott: „Nekünk is azonossá kell válnunk helyes lelkiismeretünkkel, hogy az igazságot – annak valamelyik oldaláról, valamely tudományon keresztül, töredékes módon, de hitelesen és hűségesen – megismerjük. Enélkül nincs tényleges tanulás, kutatás, oktatás; sem családi szintű, sem egyetemi, sem egyházi közösségi élet.” Idézve az Ámosz próféta könyvéből való első olvasmányt (Ám 8,4–7) Szuromi Szabolcs kiemelte, hogy minden korban, mindenki számára vigasztalást nyújt az Úr ígérete, mert ő felemel minden elesettet, kitaszítottat és megalázottat. Azonban ez az ígéret rajtunk, a mi tetteinken keresztül kell hogy megvalósuljon, akik követni szeretnénk az Urat és a Szentlélek segítségéért kiáltunk. Mindaz, aki saját maga vélt vagy valós egyéni érdekét a krisztusi értékek, az igaz lelkiismeret, a közösségnek az Úr kegyelméből létező célja elé helyezi, megtagadja a lelkiismeret köteles tettét, és ő maga okoz elesettséget, kitaszítottságot és megalázottságot mások számára. A rektor éppen ezért nélkülözhetetlennek tartotta az alázatot az egyetem működésének, a tanulmányok végzésének és az igazság átadásának hiteles teljesítéséhez: „Ez az, ami minket arra indít, hogy letérdeljünk, kérjünk, beismerjük hibáinkat, kellő hűséggel végezzük egyetemi és családi feladatainkat, és tetteinkben azonosakká tudjunk válni lelkiismeretünkkel. Ha így haladunk előre a tanév folyamán, az Úr iránti hűség és az elnyert kegyelmi ajándékok együtt segítenek minket. Ha azonban mindezt elvetjük, két úrnak szolgálva, és nem tekintjük a katolikus egyetem – egyúttal életünk – szívének az Úr iránti hűséget, akkor a Szentlélekhez intézett kérésünk nem tudja tükrözni azt a valódi szándékot, ami az igazság megismerésére irányuló és annak a tiszta lelkiismeretben megnyilvánuló értékét jelenti. Ekkor a lelkiismereti kötelesség és hűség megőrzését magáénak valló ember, Morus Szent Tamást követve, méltán veszi le nyakából a láncot és hajtja fejét a bakó bárdja alá, hiszen ezért a hűségéért odaát az üdvösség öröme és békéje várja” – zárta beszédét Szuromi Szabolcs Anzelm, a PPKE rektora.

Forrás: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Rektori Hivatala

Fotó: Arsboni.hu

Magyar Kurír