Pillantás a hegyről a városra – Beszélgetés a Római Kúria lelkigyakorlatát vezető szerzetessel

2019. március 11., hétfő | 19:13

Bernardo Francesco Maria Gianni, a firenzei San Miniato al Monte bencés kolostor apátja vezeti idén Aricciában a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatát. A L’Osservatore Romano vatikáni napilap munkatársa, Nicola Gori készített vele interjút, az alábbiakban ennek magyar fordítását tesszük közzé.


Egy szerzetes, aki belemerül a város életébe. Bencés tapasztalatát most azok szolgálatába állítja, akiknek szembe kell nézniük a lelkipásztori és szociális kihívásokkal, amelyeket az élet nap mint nap támaszt. Nemcsak Szent Benedek lelki és emberi gazdagságát használja fel, hanem  a politikus Giorgio La Piráét és a költő Mario Luziét is: Bernardo Francesco Maria Gianni, a San Miniato al Monte bencés kolostor apátja ezekkel a tapasztalatokkal a tarsolyában érkezett, hogy a pápának és a Római Kúria tagjainak Aricciában, az Isteni Mesterről elnevezett házban március 10. és 15. között lelkigyakorlatot tartson a következő címmel: „Az égő vágyak városa – Húsvéti pillantások és gesztusok a világ életében”.

– Miért a költő Mario Luzit választotta a lelkigyakorlatok ihletőjének?

– Azért választottam, mert költészetével nagyon jól kifejezte azt a témát, amivel a leginkább mások szolgálatába állhatok, a lelkemből és a monasztikus életemből fakadó jártasságokból fakadóan, vagyis azt a városra vetett tekintetet, amelyet a San Miniato al Monte bazilika lehetővé tesz (a San Miniato al Monte bazilika Firenzében, az Arno folyó déli partján emelkedő domb tetején áll, ahonnan rálátni a városra – a szerk.). Hasonlítható ez Jézus tekintetéhez, amellyel Jeruzsálemre pillant. Nem véletlenül látható a bazilika homlokzatán Krisztus ábrázolása, aki megáldja egész Firenzét. Meg vagyunk győződve arról, hogy bencés jelenlétünk ezer éve szolgálja, hogy ez az élő tekintet felismerhető, észlelhető legyen, vágyjanak rá. Luzi költészete ezt értelmezte, amikor emlékezetről, reményről és a régi szentek tüzéről beszélt. Természetesen fennáll a veszély, hogy a tűz idővel gyengül, de a Lélek erejével újra fel lehet éleszteni. Ez az égő vágyak képének értelme: igyekezni folyamatossá tenni La Pira nagy álmát. Ez az álom úgy láttatta Firenzét mint az új Jeruzsálemet, az isteni szépséggel teli várost, amely képes minden népet odavonzani a béke és az igazságosság nagy tervével.

– Milyen helyet foglal el La Pira a meditációkban?

– Az egyik első meditáció címe La Pira álma. A városról érthető módon itt nem politikai, szociológiai, vagyis csakis civil értelemben lesz szó, hanem teológiai, biblikus, spirituális értelemben. Azt kell keresni, hogy misztikus nézőpontból tegyük tanúságot, adjunk magyarázatot, ahogyan La Pira tette. A meditációkba beleveszem a pápa Evangelii gaudiumjának azokat a fejezeteit is, amelyekben arra hív, hogy keressük Istent a városban. Számunkra ez különlegesen magáért beszélő és jelentős perspektíva, mert a San Miniatóból szemléljük a várost, és a város arra hív minket, hogy keressük a misztériumát, a hivatását.

– Mit mondana magáról Bernardo atya?

– Gimnáziumi, egyetemi éveimet az Egyháztól távol töltöttem. Aztán 1992 karácsonyának éjjelén a rosanói bencés nővérek templomában megkaptam az igazi megtérés kegyelmét és a hivatást. Ez a hely számomra ma is az Úrral való találkozásom szentélye. Ott szólított meg erőteljes módon a karácsonyi misztérium liturgiájának szépsége, mélysége és intenzitása, és egy csak nekem szóló dimenzióba léptem be általa: vágyik rám, keres engem egy olyan Isten, aki a saját kicsinységével hódít meg, gyermekként, valamiképpen elengedve az erejét, hogy elém jöjjön, remélve, hogy amikor rajtam a sor, én is megadom magam az ő szeretete hatalmának. Az a szertartás gyökeresen megváltoztatta az életemet, és segített felfedezni annak a bencés tapasztalatnak a szépségét, ami a quaerere Deum (Isten keresése). Olyan feszültség volt ez, hogy azonnal magával ragadta a szívemet, mint új, teljes és feltétel nélküli életcél. Annyira erős volt ez az érzés, hogy azonnal arra gondoltam, szerzetes leszek, vagyis az egész életemet arra szentelem, hogy keressem az Úrnak azokat a nyomait, jeleit, amelyeket azon az éjszakán megtaláltam.

– Hogyan fogadta a pápa döntését, hogy Önt választja a lelkigyakorlatok prédikátorának?

– Végtelen rettegéssel, jó adag hitetlenséggel és nagy hálával az Úrnak és a pápának. Nagyon mélyen elárasztott az érzés, hogy alkalmatlan vagyok erre, és amikor Ferenc pápa felhívott, értékelte ezt az érzést. Rendelkezésre álltam, mert úgy éreztem, meghívást kaptam, de jeleztem azt is, hogy nagyon alkalmatlannak érzem magam. És a pápa erre azt válaszolta, hogy ez tökéletes kiindulópont ahhoz, hogy jó legyen a lelkigyakorlat.

Forrás: L’Osservatore Romano

Fotó: Osb.org; Agensir.it

Magyar Kurír
(tzs)

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Kitekintő
hirdetés
Vezető híreink – olvasta már?
punkosdi-beszelgetes-ferenc-papa-csiksomlyoi-latogatasa-kapcsan-magyarsag-hazaban
Pünkösdi beszélgetés Ferenc pápa csíksomlyói látogatása kapcsán a Magyarság Házában

Közeleg Ferenc pápa történelmi romániai apostoli látogatása, amelynek során a szentatya Csíksomlyóra is elzarándokol, és szentmisét mutat ott be június 1-jén szombaton, egy héttel pünkösd előtt. Ebből az alkalomból tartottak kerekasztal-beszélgetést május 22-én este Budapesten, a Magyarság Házában.

19:55
-ne-borongjunk-regi-dicsosegunkon-hanem-most-akarjunk-megterni-papi-zarandoklat-mariagyudon
„Ne borongjunk a »régi dicsőségünkön«, hanem most akarjunk megtérni” – Papi zarándoklat Máriagyűdön

Május 21-én búcsún vett részt a Pécsi Egyházmegye papsága Máriagyűdön. Udvardy György megyéspüspök meghívására Varga László kaposvári főpásztor tartott előadást.

16:19