Pszichológusnak tanul Pécsen – Beszélgetés Henry Ugokwe Nnaemeka nigériai pappal

– Mikor, honnan és hogyan került Magyarországra?

– A Nigéria keleti részén található onitshai érsekség papja vagyok. Egyházmegyénk missziós kórházában dolgoztam adminisztrációs igazgatóként, és felmerült az igény egy pszichológusra, aki segíthet a szegény sorsú, pszichés problémákkal küzdő betegeken. Találkoztam magyar orvosokkal, Csókay Andrással, Szecsei Nagy Klárával és másokkal, akik ösztönöztek a magyarországi tanulásra, és amikor nigériai útjukról hazamentek, vázolták a kinti helyzetet Székely János szombathelyi és Varga László kaposvári püspök előtt. Segítségükkel támogatáshoz jutottam, hogy kifizethessem az elsőéves tandíjamat, miután a sikeres felvételit követően bekerültem a Pécsi Tudományegyetemre. Pszichológusi tanulmányaimat 2020 szeptemberében kezdtem meg, és várhatóan két év múlva fejezem be. Támogatást kapok: az első év után bekerültem a Hungary Helps program ösztöndíjasai közé. Gondoskodnak rólam szállás, ellátás tekintetében. Felföldi László pécsi püspöknek és elődjének, Udvardy Györgynek is köszönettel tartozom pártfogásáért. Előttem két másik nigériai pap is érkezett, hogy Pécsen tanuljon: Martin Adimorah Chukwueloka orvosnak készül, Mark Okafor Chidubem pedig gyógyszerésznek. Amellett, hogy tanulunk, segítjük az angol nyelvű lelkipásztori munkát a Pécsi Egyházmegyében.

– Hogyan lett pap? Mi ösztönözte erre?

– A papság hivatás. Az Úr az, aki elhív. Fiatal koromban sokat ministráltam, és már akkor erős vágyat éreztem arra, hogy pap legyek. Jézus Krisztust szolgálni különleges kegyelem. Ha nem erre a pályára szemelt volna ki az Úr, úgy gondolom, hogy egy másik hivatás felé terelte volna az érdeklődésemet, mert minden, amit az életben teszünk, Isten akarata szerint, az Ő és az emberiség szolgálatára kell hogy irányuljon. Abból a 110 fiúból, akik beiratkoztunk a szemináriumba, végül csak 18-at szenteltek pappá. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.

– Milyen ország Nigéria?

– Afrika legnépesebb országa Nigéria, becslések szerint több mint kétszázmillió lakosa van. Körülbelül 250 különböző etnikai csoport létezik, sokféle nyelvvel, szokással és vallással. A három legnagyobb etnikum a hausza (északon), a joruba (délnyugaton) és az igbo (délkeleten). Az országban három fő vallás létezik: keresztény, muszlim és afrikai tradicionalista. Délen a keresztények vannak többségben, északon a muszlimok. A gazdaság gyenge, a nigériaiak több mint 60 százaléka a szegénységi küszöb alatt él. Ötből mindössze három háztartásnak van hozzáférése tiszta édesvízhez. A rossz kormányzás, a korrupció, a vallási harc és a hanyagság csak tetézi a problémákat. Az oktatás alulfinanszírozott, az egészségügyi rendszer elmaradott, csak az egyházak tulajdonában lévő missziós kórházak működnek jól. A közbiztonság rossz, gyakori a lopás, betörés, emberrablás. Az emberek mégis mosolygósak, vidámak, hittel teliek. 51 egyházmegyében mintegy ötvenmillió katolikus van. Sajnos nem mindenütt gyakorolhatják zavartalanul a vallásukat. Sokszor vannak üldöztetésnek kitéve…

– Miközben Afrikában egyre több a keresztény, Európában egyre kevesebb. Mi lehet ennek az oka?

– Az első ok, tapasztalataim szerint, az európai családok kis létszáma és szétesése. Erős, nagy keresztény családok alkotják az erős, nagy vallási közösségeket. Ahol felbomlanak a családok, ott kiürülnek a templomok, és nincsenek papjelöltek sem. Afrikában a család, a házasság és az utódok világra hozatala a kultúra alapértéke. A szülői szerep felülír minden más szerepet. A keresztény családok táplálják, gyarapítják az Egyházat. A másik különbség a két kontinens között a modernizáció. Afrika is fejlődik, számunkra is fontos, hogy e téren is megértsük a dolgok lényegét, és ne hanyagoljuk el, ne veszítsük el a vallásunkat a modernizáció körülményei között sem. Európában az Egyházat is „korszerűsíteni” akarják. Pedig mindennek megvannak a maga szabályai. Nem használhatjuk a kezünket fociban, sem a lábunkat a kézilabdában. Afrikában elfogadják a tradíciókat. Nem akarnak mást, máshol, máshogy. Otthon, az iskolákban, a piacon és a munkahelyen is ugyanazt a keresztény életet és hitet élik.

– Visszatér majd a hazájába?

– Igen, tanulmányaim befejezése után nigériai lelkipásztor és a szegények pszichológusa leszek. Köszönöm, hogy itt lehetek. Folyamatosan imádkozom Magyarországért, a Magyar Katolikus Egyházért és minden itt élő, jó emberért.

A teljes interjú ITT olvasható.

Szöveg és fotó: Wessely Gábor

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír