Püspöki látogatás a bábolnai templomban és a ménesbirtokon

Hazai – 2018. október 15., hétfő | 15:01

Szalai Gábor bábolnai plébános meghívására október 14-én Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke hálaadó szentmisét mutatott be a bábolnai Nepomuki Szent János-templomban a település várossá nyilvánításának 15. évfordulója alkalmából.


KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A szentmisét követően a főpásztor látogatást tett a Bábolna Nemzeti Ménesbirtokon.

A jubileumi ünnepen jelen volt Czunyiné Bertalan Judit országgyűlési képviselő, Popovics György, a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke, Veres Zoltán, Komárom-Esztergom megye jegyzője, valamint Horváth Klára, Bábolna polgármestere.

Szalai Gábor plébános a Magyar Kurírnak elmondta, több mint negyven éve nem látogatott győri püspök a bábolnai templomba.


Veres András a szentmise elején köszönetet mondott a meghívásért, és örömét fejezte ki, hogy együtt ünnepelhet a bábolnai hívekkel. A helyi egyházi és polgári vezetők köszönő szavai és az ajándékok átadása után kezdetét vette a mise. 

Homíliájában Veres András püspök az elhangzott ó- és újszövetségi szentírási szakaszokról elmélkedve az igazi bölcsességről beszélt. 

„Vajon kérünk-e Istentől bölcsességet, vagy a kívánságlistánkon inkább az anyagiak, a hatalom, a boldog családi élet foglalja el a legfőbb helyeket? Pedig a Biblia tanúsága szerint a bölcsesség mindennél többet ér, sőt általa mindent megkapunk, ami fontos az életben. 

A bölcsesség nem valamiféle hatalmas tudás – folytatta a püspök –, mégis a tudományok tudománya, hiszen általa képes az ember reálisan látni léte okát és célját. Szent Pál szerint a bölcsesség nem más, mint Isten üdvösségre vonatkozó tervének ismerete, annak tudása, hogy egyedül Krisztusban van az üdvünk.”

„Szükségünk van az evangélium ismeretére, mert magunktól nem vagyunk képesek megismerni Isten tervét. Sokan úgy gondolják, lennie kell Valakinek, aki a világot teremtette, s ezen a ponton meg is állnak. Ez azonban még csupán az előszobája az igazi bölcsességnek. A keresztény ember azt is tudja, hogy a Teremtő nem más, mint a mi gondoskodó Atyánk. Ez a tudás képessé tesz bennünket arra, hogy életünket a Jézus által átadott ismertek szerint éljük, abban a tudatban, hogy Isten örök életre teremtett mindannyiunkat. 

Az igazi bölcsesség Isten ajándéka, és Szent Pállal szólva »Jézus Krisztusban rejlik annak teljessége«” – hangsúlyozta a püspök. 

Veres András többek közt arról is beszélt, hogy olykor úgy érezzük, Isten és az ember bölcsessége mintha egymással ellentétben állna. Ez elvezet minket ahhoz a kérdéshez, hogy miért is van a szenvedés. Ezzel a dilemmával minden keresztény embernek meg kell küzdenie, hangsúlyozta a püspök, és a válasz csakis a hitben hozható meg, mert meghaladja emberi értelmünket. Jézus a bölcsességről azt mondja, hogy rejtve marad az okosak előtt, de a kicsinyeknek Isten kinyilatkoztatja. 

„Isten gyermekei vagyunk – folytatta Veres András –, s ebben a tudatban élve rádöbbenhetünk arra, hogy ő nem akar rosszat nekünk, tőle csak jó származik, sőt még a rosszból is jót hoz elő. Sok esetben nem értjük (esetleg csak később értjük meg) a szenvedés értelmét, ennek ellenére a hitben elfogadhatjuk a megpróbáltatást jelentő életállapotot is.” 


A szentmise után Veres András püspök egyházi és polgári vezetők társaságában megtekintette a bábolnai ménesbirtokot, többek között a múzeumot és a lovardát. A vendégek a látogatásuk során magas szintű szakmai ismeretekkel gyarapodhattak és történelmi vonatkozású előadásokat is hallhattak. A helytörténeti kutatásoknak köszönhetően számos részletet ismerhettek meg a bábolnai katolikus templom múltjáról is.


Elhangzott például, hogy a török végleges kiűzetése után a gróf Szapáry család birtokába került a bábolnai uradalom. Ekkor épült a mai templom is, amely akkor még csak egy kápolna volt. A győri püspökség levéltárában megtalálható igmándi canonica visitatióban (amely az 1700-as évek vége felé keletkezett) a következő olvasható: „Bábolnán az egyház, mely szilárd anyagból van építve és zsindellyel van fedve, egyrészt az urasági kerttel szomszédos, a másik részről szabad térség van, egykor tekintetes Szluha Ferenc által épített a saját területén. Majd méltóságos gróf Szapáry József tulajdonába lett, ki ezúttal a kegyúr is.” A templomot Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték, három oltára közül az egyiket a névadó szentnek, a másikat a Boldogságos Szűznek, a harmadikat pedig Szent Dömötörnek ajánlották (ez utóbbit később Szent Erzsébet-oltárrá alakították). Az említett canonica visitatio szerint 245-en voltak a katolikusok, három-négy ember kivételével mind magyarok. A bábolnai egyház egészen 1789-ig az igmándi plébániához tartozott, amelyet 1724-ben alapították. Az igmándi anyakönyvekben ettől az időtől kezdve említik Bábolnát. 1789-ben a bábolnai birtok vásárlás útján a bécsi kincstár birtokába jutott, és osztrák katonai vezetés alatt álló ménesintézetté alakították. Az osztrák hadügyminisztérium katonai lelkészséget állított fel a településen. 1824-ben az uradalom tulajdonosa, az osztrák kincstár tornyot emeltetett a kápolna épületére, amely így sokkal díszesebbé vált, s onnantól fogva templomként tartották nyilván. Toronyórával is ellátták, ami abban az időben – legalábbis a falusi templomok esetében – ritkaságnak számított. A korabeli óra még ma is megvan.


A lakosok számának növekedése miatt a minisztérium egy idő elteltével úgy ítélte meg, hogy ideje felszámolni a katonai lelkészséget, és a polgári lakosság ellátására plébániát alapítani a településen. Bábolna első plébánosa Wesenauer János szegedi káplán lett. Az utóbbi csaknem húsz évben Varga Imre volt a plébános, őt követte Szalai Gábor, aki idén nyáron helyezett Bábolnára Veres András győri megyéspüspök. A helybeliek elmondása szerint az új plébánosnak köszönhetően a hitélet már az utóbbi két-három hónap alatt fellendült, elsősorban az ifjúság körében.


Fotó: Hantos Péter

Körössy László/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria