Szabad-e hangosan olvasni?

2016. február 6. szombat 13:01

Klimo György pécsi püspök 1774-ben nyitotta meg az ország első nyilvános, bárki által szabadon látogatható könyvtárát. Vajon mi vethet fel izgalmasabb kérdéseket: a gyűjtemény kötetei vagy a könyvtári szabályzat?

Már a könyvtár 1774-es alapításakor elkészült az a márványtábla, amely latin nyelven tudatta az olvasókkal a helyes könyvtári magaviselet szabályait. Íme a táblán található szöveg, Fényes Miklós fordításában:

„A könyvtár küszöbét titkon át ne lépd. A polcokhoz ne nyúlj. Kérd a könyvet, amelyet olvasni óhajtasz. Használd azt, de őrizd meg tisztán, ne rongáld hasogatással, szurkálással, sem jeleket bele ne rójj. Könyvjelzőt belehelyezned és bármit kijegyezned szabad. Másolván a könyvre ne könyökölj, papirost se tégy reá és jó messze, jobb felől tartsd a tintát meg a porzót. Ostoba, üres fecsegő maradj távol. Csendben légy, hangos olvasással másokat ne zavarj. Elmenvén a könyvet csukd be. A kicsit add vissza a felügyelőnek, a nagyot reá bízva hagyd az asztalon. Fizetned semmit sem kell. Gazdagabban távozz, térj vissza gyakrabban!”

Időzzünk el a következő résznél: „Csendben légy, hangos olvasással másokat ne zavarj.” Mai olvasási gyakorlatunkból kiindulva az utasítás teljesen természetes. Ha olvasunk, némán és magányosan tesszük. Miért is kell külön felhívni a figyelmet arra, hogy a könyvtár látogatója kerülje a hangos olvasást? A válasz egyszerű: mert a 18. században vagyunk. A néma olvasás elterjedése modern kori fejlemény, a szövegek befogadása hosszú évszázadokon át hangos olvasással történt.

A kérdés természetesen összetettebb annál, hogy határvonalat húzhatnánk: a 18. század végéig hangosan olvastak, azt követően pedig már csak némán – arról nem is beszélve, hogy jellegéből fakadóan nehezen kutatható problémáról van szó. A szóbeliség alapvetően az antikvitás terméke: az ókori kultúra mindenekelőtt a szónoklás művészetének kultúrája volt, amelyben a szöveget fennhangon, a lehető legtökéletesebben hangsúlyozva, gesztusokkal kísérve kell előadni. A kora középkortól kezdve párhuzamosan van jelen a két típusú olvasás, s például már a 6. században, Szent Benedek Regulájában találunk utalást arra, hogy a szerzeteseknek csendben, magányosan kell olvasniuk, hogy ne zavarják társaikat.

Mindez történetileg érdekes, a néma és a hangos olvasást azonban nem pusztán eltérő módszerekként kell értékelnünk, hanem érdemes látnunk komolyabb tétjeit is: ehhez pedig a 20. század első felében alkotó klasszika-filológus, Balogh József Szent Ágostonhoz kötődő kutatásai szolgáltatják az alapot. Ágoston Vallomások című művében saját megtérését írja le, amelyben kulcsszerepet játszik az ún. kerti jelenet: egy hang a Tolle, lege! (Vedd, olvasd!) szavakat ismételgeti, Ágoston pedig az utasításra felcsapja a Szentírást, s pillantása a következő szakaszra esik: „Nem tobzódásokban és részegeskedésekben, nem ágyasházakban és szemtelenségekben, nem versengésben és irigykedésben, hanem öltözzetek az Úr Jézus Krisztusba, és a testet ne ápoljátok a kívánságok szerint” (Róm 13,13). Balogh kiemelt jelentőséget tulajdonít annak, hogy Ágoston a szöveg tanúsága szerint némán, egyetlen hang nélkül olvassa a szentírási szakaszt. Ágoston megtérése Balogh értelmezésében nemcsak vallási, hanem esztétikai is: a szóbeliségre épülő antik retorikát korábban maga is nagyra tartó Ágoston itt elfordul a hangosan kimondott szótól, s a bibliai részt némán olvassa. Idézve Baloghot Ágostonról: „egész eddigi életének tartalma a szónoki forma kultusza volt; ennek a kultusznak a tárgya és eszköze a szó. Nemcsak egy mélyen – műveltségében és ízlésében – gyökerező ideál rítusa, hanem egy még mélyebben – az öntudat alatt – fészkelő szokás szakad meg folytonosságában, amikor Szent Ágoston a tolle lege percében az apostol igéit némán olvassa. A régi ideál helyébe új lépett [...], nem a hang, hanem az érzés vezet az új birodalomba.”

A hangos olvasás itt tehát jelentéssel bír, és képviseli mindazt, amit a Vallomások Ágostonja számára az antik retorika megtestesít: a szavakba vetett hitet, a forma és a külsőségek erényként való feltüntetését. A néma olvasás ettől lényegileg különbözik: aki némán olvas, az befelé fordul, önmagára figyel, így biztosít lehetőséget a közelkerülésre Istenhez.

Forrás: Pálfy Eszter/Pécsi Egyházmegye

Fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
Vezető híreink - olvasta már?
bojte-csaba-szent-kristof-vezessen-minket-az-irgalom-es-josag
Böjte Csaba: Szent Kristóf vezessen minket az irgalom és jóság partjára

Szent Kristófra emlékezve a zarándokok, utazók és a járművek megáldásával ünnepeltek az egybegyűltek Szántódpusztán július 23-án. A búcsún a Csillagösvény elnevezésű missziós körutat járó Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar énekelt, a szentmisét Böjte Csaba mutatta be.

2016. július 24. vasárnap
ferenc-papa-az-imadsag-az-elso-es-legfobb-munkaeszkoz-kezunkben
Ferenc pápa: Az imádság az első és legfőbb „munkaeszköz” a kezünkben!

Július 24-én délben Ferenc pápa ismét elimádkozta az Úrangyala imádságot a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel. Előtte a napi evangéliumról elmélkedett, arról, hogy mit tanított Jézus az imáról. Utána pedig imádságot kért a krakkói Ifjúsági Világtalálkozón részt vevő fiatalokért.

2016. július 24. vasárnap
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István RádióMagyar Katolikus Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPKÚj Ember  Magyar Katolikus Rádió Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle