Szegények első világnapja – Rászorulóknak gyűjtöttek a gyerekek a Nagybecskereki Egyházmegyében

Német László SVD megyéspüspök második alkalommal hirdette meg azt a jótékonysági akciót, amelynek keretében a gyerekek karitászos kartondobozba gyűjtöttek pénzt.

Nagybecskereken a főpásztor által bemutatott szentmisén az általános iskolás hittanosok, valamint a Szathmáry Karolina Kollégium növendékei a püspök kezébe adták perselyeiket. Első alkalommal kapcsolódtak be az akcióba a különleges nevelési igényű gyermekek is, akik szüleikkel és tanítónőjükkel, Kovács Irénnel vettek részt a szentmisén. Gyuris László plébános irányításával ők vitték az oltárhoz a felajánlási adományokat.

* * *

Torontálvásárhelyen október közepén Szabó Rozália Mária Cecília nővértől kaptak a gyerekek kis dobozkát, amibe pénzt gyűjthettek a szegények számára.

„Az elmúlt napokban nem volt mindig könnyű lemondani arról, hogy a maradék pénzből, amit kaptunk vásárlások alkalmával, ne vegyünk édességet, nassolni valót. Viszont azt tanultuk meg, hogy jobb örömmel adni, mint kapni, így gyűlt a doboz tartalma. Mivel itt nálunk, Torontálvásárhelyen nincs minden vasárnap szentmise, Cecília nővér szervezett egy olyan hittanórát, ahol nagy szeretettel adtuk át a Caritas-dobozkákat gondolva imáinkban azokra, akiknek küldjük a gyűjtést” – írta Vereszki Kszénia és Tót Noémi.

* * *

A padéi Kővágó Vanessza a plébániai hitoktatótól kapott egy dobozt még szeptemberben, hogy – akárcsak társai – gyűjtsön bele a rászorulóknak. „Nekem az első két hétben üres volt, különösebben nem izgatott ez az egész. Az anyukám tett bele mindennap egy keveset. Elgondolkodtam, hogy én is kerülhettem volna ilyen helyzetbe, mint azok, akiknek nincs fedél a fejük felett. Így, hogy rájöttem, segíthetek olyan embereknek, akik nem is ismernek, és hogy ezzel boldogabbá, valamilyen szinten biztosabbá tehetem a jövőjüket, melegséggel öntötte el a szívemet. Mivel az én családom sem áll olyan jól anyagilag, ezért csak a megmaradt, illetve talált aprókat tettem bele a dobozkába. Az uzsonnára kapott pénzből megmaradt tíz-tizenöt dinárból nem rágógumit vagy egy olcsóbb csokit vettem, hanem eltettem, és hazaérkezésem után egyszerűen fogtam és beletettem a dobozba. Engem mindig úgy neveltek, hogy segítsek azoknak, akiknek segítségre van szükségük.”

A szintén padéi Kovács Axel úgy gyűjtött, hogy amikor elment a boltba, nem vett csokit vagy chipset, hanem az árát beletette a karitászos perselybe. „A szüleimtől száz dinárt kaptam, harmincat beleraktam. Vasárnap a templom oltára elé helyeztük a kis pörsölyeinket. Örülök, ha segíthetek a szegényeknek. Mindennap hálát adok az Úrnak, hogy megvan a betevő falatom, meg van, hol aludjak. De sajnálom azokat, akiknek nincs meg. Remélem ezzel segíthettem.”

* * *

Gyűjtés Tamásfalván

* * *

Gyűjtés Székelykevén

* * *

A szegények első világnapja alkalmából a jobb helyzetben élő gyerekek Muzslyán is segíthettek a rászorulókon. „A hittanórán a hitoktató, Gabona Ferenc elmondta, hogy a mi környékünkön is vannak családok, akik nehezen élnek, és nagy segítségre van szükségük. Így a karitász gyűjtési akciójába mi is bekapcsolódtunk. Tehát, ha valaki megspórolta például egy csokoládé vagy egy chips árát, az már jót cselekedett. Az iskolában a hittanórákon kiosztott Caritas-perselyeket november 19-én hozta el mindenki a templomba” – írta Bajtai Kira Anna.

Forrás és fotó: Nagybecskereki Egyházmegye

Magyar Kurír