Szent István ünnepe a szlovéniai Dobronakon

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Márfi Gyula szentbeszédét egy Eperjes Károly színművésztől kölcsönzött mondattal kezdte, miszerint Magyarország az egyetlen ország a világon, ami minden irányból önmagával van körülvéve, mint a kenyér a héjával. A határainkon túl élő magyarság is úgy őrzi a magyarságát, hitét, mint ahogy a héjban van a vitamin. Mi, anyaországbeliek tanulhatunk tőlük hazaszeretetet.

Szent István király alapította meg a magyar államot, és vele párhuzamosan lefektette az egyházi élet alapjait. Tíz püspökséget, valamint apátságokat alapított és meglévőket karolt fel, erősített meg. Határainkon túl zarándokházakat létesített Jeruzsálemben, Rómában, Ravennában, Konstantinápolyban. Törvényeket hozott a kereszténység megerősítése érdekében: a püspökök a királyi tanács tagjai lettek, valamint minden tizedik falu köteles volt egy templomot építeni. Ő is építtetett templomokat Székesfehérváron, Óbudán, valamint a püspöki székhelyeken. Tőle tanultuk meg, hogy kell egy föld, ami a hazánk, amit ápolnunk, óvnunk, gondoznunk kell. Ahhoz, hogy ez a föld a mi hazánk lehessen, a pápától kért koronát maga számára. Tudta, hogy Magyarország ezzel önálló birodalomként kerül Európa térképére, nem a német-római császár vazallusaként – mondta el az érsek.

Gondolatait azzal folytatta, hogy a hazaszeretetet több mély ütés is érte az elmúlt száz évben. Az első a nemzeti szocializmus volt, ami fajimádattá és fajgyűlöletté torzította. A második a proletár internacionalizmus, amikor mindenki a testvérünk volt (a kóreai, a kínai, a szovjet…), de nem volt testvérünk a szomszéd, ha a párt ellenségnek tekintette. A harmadik napjaink kozmopolitizmusa, amikor sokan úgy gondolkodnak, hogy „van a hazám, ahol annyit kereshetek, amiből a legkényelmesebben megélhetek”. A mai fiataloknak eszébe sem jut, hogy valamit vissza kéne fizetnie annak a népnek, a hazának, ami őt taníttatta. Nincs meg a meggyőződés, hogy felelősséggel tartozok a hazámért – hangsúlyozta Márfi Gyula.

Harmadjára állam és egyház kapcsolatáról beszélt Márfi Gyula. Véleménye szerint Magyarországon jelenleg nagyon jó ez a kapcsolat. Természetesen ez nem jelent államegyháziságot (nem a miniszterelnök, és nem is az államfő mondja meg, ki lehet püspök, és éppúgy nem a püspök mondja meg, hogyan kormányozza a polgármester a várost). Ez annyit jelent, hogy közös gondjuk a magyar polgárok. Egy ember egyszerre polgára egy államnak és egyszerre hívő valamely egyházban. E kettősség nem elválasztható egymástól. Ahol ezt megpróbálják elválasztani, az teljes „elmebaj” – fogalmazott. A szülők nem mondhatják, hogy nincs közünk egymáshoz, ha vannak közös gyerekeik. Állam és egyház kapcsolatában ők a szülők, a polgárok a gyerekek. A kettő nem egybemosható (államegyháziság), de kell a kollegiális együttmunkálkodás. Az állam kötelessége, hogy a polgárok természetes igényeiről gondoskodjon: legyen mit egyen, igyon, legyen hol laknia, tudjon közlekedni, érezze magát biztonságban. Az egyház feladata a természetfölötti igényekről való gondoskodás. Ugyanakkor a kettő nem választható szét egymástól – hangsúlyozta Márfi Gyula.

Márfi Gyula gondolatait egy Szent István királyhoz szóló imával fejezte be.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír