Szent Márton szülővárosából érkezett vendégekkel együtt ünnepeltek a pozsonyi dómban

Az eseményt a Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) szombathelyi csoportja szervezte – ismertette Molnár Tamás, a Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség lelkipásztora.

Megnyitóbeszédében Rétfalvi Balázs, a KÉSZ szombathelyi csoportjának elnöke ismertette, hogy az Énekek Szent Márton püspök tiszteletére című kötet összefogás eredményeként jelent meg a 2016-os Szent Márton-év alkalmából, a Magyar Napló Kiadó és a KÉSZ szombathelyi szervezetének kiadásában. Az énekeskönyv munkálataihoz sikerült megnyerni a Liszt Ferenc Zeneakadémia, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az ELTE Savaria Egyetemi Központ tanárait és kutatóit, akik munkájukat önkéntes alapon vállalták. A kiadás költségeihez a Nemzeti Kulturális Alap, Szombathely Város Önkormányzata, a Szombathelyi Egyházmegye és az Emberi Erőforrások Minisztériuma járult hozzá. Az énekeskönyv valódi kincsestár, amely őseink töretlen Szent Márton-tiszteletét mutatja be – fogalmazott Rétfalvi Balázs. Hozzátette: a most közkinccsé tett énekek évszázadokat átölelve Szent Márton magyarországi tiszteletének bizonyítékai, ugyanis minden szent kultuszának központja és szíve ünnepnapjának liturgiája, amely a tiszteletére szóló ünnepi énekeket és imaszövegeket foglalja magában. A magyar nyelvű barokk népénekek külön értéke az is, hogy Szent Márton életét ismertetve következetesen szombathelyi születését említik. Mindez jól mutatja, hogy a 18. századi közbeszédben is Szombathelyt tekintették a szent szülővárosának.

A közelmúltban napvilágot látott énekeskönyvet Kővári Réka, az MTA Zenetudományi Intézetének munkatársa mutatta be. Elmondta: ha nem ismernénk Szent Márton püspök életrajzát, a gregorián énekekből és népénekekből akkor is kirajzolódna számunkra egy olyan kép róla, mely nagyrészt Márton egyik kortárs életrajzírója, Sulpicius Severus szerzetes műveiben maradt ránk. Ilyen például a Szent Márton, Isten szolgája kezdetű, himnuszból lett népének, mely a mezítelen felruházását, a halottak feltámasztását, a betegek gyógyítását, Márton térítéseit és az ördög kísértéseinek legyőzését emeli ki. Az énekeskönyvben a misetételek és a zsolozsmaanyag magyar fordítása is szerepel, hogy a latin nyelvben kevésbé járatosak is érthessék, mi hangzott el évszázadokon keresztül a templomokban. E középkori anyagon keresztül láthatjuk, milyen gazdag volt liturgiánk, mennyire fontosnak tartották a zsolozsma összeállítói, hogy milyen szövegek hangozzanak el az adott liturgikus napon. E könyv a középkori magyarországi liturgikus énekhagyomány, vagyis a gregorián közreadása mellett egyrészt válogatás a későbbi népénekanyag repertoárjából, másrészt gyakorlati jellegű kiadvány – fogalmazott Kővári Réka.

A jelenlevők válogatást hallhattak a kötetben szereplő darabokból – az ELTE Savaria Egyetemi Központ kórusa, továbbá a PPKE diákjaiból és Vas megyei iskolásokból alakult alkalmi kórus előadásában, Horváthné Csomó Orsolya és Medgyesy S. Norbert vezetésével.

Az ünnepi est a Szent Márton tiszteletére bemutatott latin nyelvű, gregorián püspöki szentmisével folytatódott, melynek főcelebránsa Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek-metropolita volt. Koncelebrált Székely János szombathelyi megyéspüspök, Haľko József pozsonyi segédpüspök, valamint több magyar és szlovák lelkipásztor. Jelen voltak a pozsonyi szeminárium kispapjai és a helyi magyar közösség ministránsai is. A liturgia zenei szolgálatát az ELTE Savaria Egyetemi Központ kórusa végezte.

Homíliájában Székely János püspök a szeretet nyelvére hívta fel a figyelmet, amely Szent Márton életét jellemezte, s amely termékennyé tette az európai kultúrát. A főpásztor prédikációjában az élet tiszteletben tartását hangsúlyozta a foganás pillanatától a természetes halálig, továbbá a hűséges, kitartó elköteleződés és a családokon belüli gyermekvállalás szerepét.

A szombathelyi megyéspüspök – személyes élményeit is felidézve – arról beszélt, milyen mély nyomot hagytak benne a gyermekkori adventi együttlétek családja körében: az adventi koszorú gyertyáinak fényénél összegyűlve gyakran egy órát is együtt énekelve készültek Jézus Krisztus születésének ünnepére; e pillanatokban Isten mintegy tenyerén hordozva őket az égi magasságokba emelte lelküket. Ma is fontos, hogy a családtagok találjanak időt Istenre és egymásra, s együtt éljék át Isten közelségét, áldást hozó jelenlétét. Tőle tanulhatjuk meg leginkább a szeretet nyelvét – hangzott el Székely János homíliájában.

Forrás és fotó: Pozsonyi Főegyházmegye

Magyar Kurír