Tagle bíboros: Az irgalmasság szentéve a legjobb válasz az erőszakra

A szentévről kérdezte a Vatikáni Rádió Tagle bíborost a Nemzetközi Karitász székházában, melynek a főpásztor az elnöke.

A Fülöp-szigeteki bíboros elmondta, hogy nem érte meglepetésként a bejelentés a szentévről, mivel Ferenc pápa már péteri szolgálata megkezdésekor kiemelte a keresztény életnek ezt az aspektusát, vagyis Isten irgalmasságát. Az irgalmasság szentévének meghirdetése tehát egyfajta megerősítés volt a pápa lelki ösztönzésére, de egyben felhívás az egész egyház számára, hogy újragondolja spirituális, lelkipásztori és missziós életét, hogy eszközként szolgálhassák Isten irgalmasságának útját.

„A párizsi tragikus események után még nagyobb szükségünk van az irgalmasság szentévére, mivel minden erőszakcselekmény az irgalmasság hiányát bizonyítja. Ez az a misztérium, amely elnémít minket az erőszak láttán. Én személy szerint nem tudom fölfogni, hogyan képes egy ember, egy emberi lény ilyesmit tenni más ártatlan emberekkel. Nem akarok senkit elítélni, de számomra lehetetlen elképzelni – pusztán elképzelni is –, hogyan képes egy szív eljutni oda, hogy ilyen dolgokat tegyen… Milyen gondolatok és milyen lélek hatott erre a szívre?” – fogalmazott az interjúban Tagle bíboros, majd így folytatta: Egy szó jut ilyenkor eszembe: irgalom. Van-e irgalom ezekben a szívekben? A szentév válasz, világos válasz az irgalmatlan erőszakra mindenhol.

Ferenc pápa a Misericordiae  vultus („Az irgalmasság arca”) kezdetű bullájában, amellyel meghirdette a szentévet, hangsúlyozza, hogy a jubileum nyitva áll a zsidók és a muszlimok előtt is, mivel az irgalmasság Isten egyik fő ismertetőjegye számukra is. Tagle bíboros erre reagálva elmondta, hogy véleménye szerint nem pusztán a zsidókra és a muszlimokra igaz ez, ugyanis Ázsiában szinte valamennyi vallási hagyományban jelen van az irgalmasság. Gondoljunk a buddhizmusra, a hinduizmusra vagy a konfucianizmusra. A buddhista szerzetesek például minden reggel körbejárják a várost, és ételt, ruhaneműt kéregetnek – nem maguknak, hanem a szegényeknek. Ebédkor pedig mindenkit vár a buddhista szerzetesek nagy asztala. A szerzetesek esznek utoljára: ez az irgalmasság. A Fülöp-szigeteki bíboros reméli, hogy a szentévben a vallásközi párbeszéd nemcsak elméleti szinten, hanem a gyakorlatban is az irgalmasságra összpontosít majd.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír