Timothy Radcliffe domonkos szerzetes: Felszabadító szeretettel közeledjünk egymáshoz

A püspöki szinódus megnyitása előtt, szeptember 30. és október 3. között a Róma közelében található Sacrofanóban gyűltek össze a szinódus résztvevői, hogy felkészüljenek az egy hónapos munkára. Timothy Radcliffe domonkos szerzetes tartott lelkigyakorlatot a tanácskozás résztvevőinek. „Ahhoz, hogy a szinodalitásra képezzük magunkat, el kell engednünk az álarcokat és belépnünk a fénybe, mert csak így tudjuk közvetíteni Isten nem kisajátító szeretetét, amelyet mindannyiunk iránt táplál” – mondta Timothy Radcliffe atya.

*

Jézus és a szamáriai asszony találkozása a kútnál – ez az evangéliumi jelenet adta a témáját Timothy Radcliffe október 9-én, püspöki szinódus negyedik általános ülésén elhangzott elmélkedésének. A szinódusi munkadokumentum második, B része fölvet egy kérdést is: „Közösség, mely kisugárzik. Hogyan legyünk egészen jele és eszköze az Istennel való egységnek, valamint az emberi nem egységének?” – mutatott rá a domonkos szerzetes.

Elmélkedésében Jézusnak a szamáriai asszonyhoz intézett szavaiból indult ki, melyek megmutatják, hogy Isten úgy jelenik meg közöttünk, mint aki mindannyiunkra szomjazik. Ezért emberré lesz, és megszólítja az asszonyt. A Krisztussal folytatott beszélgetés során az asszony rádöbben, hogy a lelke mélyén arra az élő vízre szomjazik, amelyet Isten adhat neki, és amely örökre oltja szomját, ezért kér belőle. Eddig váltogatta a férfiakat, most pedig ráébred, hogy mindeddig őrá vágyott.

Sokszor bűneink, elbukásaink csupán téves kísérletek arra, hogy megtaláljuk azt, amire leginkább vágyunk – emelte ki a domonkos szerzetes. – De az Úr türelemmel vár minket a kútnál, hogy ráleljünk a valódi szomjúságra. Akkor építjük a sugárzó közösséget, ha megtanuljuk, hogyan érezzünk mélyebben szomjúságot és éhséget, kezdve a mindennapos vágyainkkal. Azért szigetelődünk el, mert fogva tartanak kis vágyaink, kis örömeink, holott az Úr nekünk akarja ajándékozni szeretete teljességét.

Timothy Radcliffe szerint a szinodalitásra nevelés azt jelenti, hogy megtanulunk szenvedélyes emberek lenni, akiknek mély vágyaik vannak. Emlékeztetett Pedro Arrupe SJ szavaira, aki így írt: „Mi sem praktikusabb annál, mint hogy megtaláljuk Istent, vagyis teljesen abszolút és végleges módon szerelmesek legyünk, mert amibe beleszeretünk, az tartja fogva képzeletünket, az befolyásol majd mindent, az dönti el, miért kelsz föl az ágyból reggel, mit csinálsz este, hogy töltöd a hétvégédet, mit olvasol, kiket ismersz meg, mi töri össze a szívedet, és mi tölt el örömmel és hálával.” De ahhoz, hogy az evangélium iránt lelkesedő személyek legyünk egy szinodális egyházért, el kell sajátítanunk a nem birtokló szeretetet – fejtette ki a domonkos szerzetes. – Azt a szeretetet, amelyik nem menekül el a másik ember elől, de nem is birtokolja őt, amely nem sértő és nem is hideg szeretet.

Visszatérve az evangéliumi jelenetre, valódi találkozásnak lehetünk tanúi: Jézus a maga valójában találkozik a szamáriai asszonnyal, egy olyan nővel, akinek öt férje volt már, és most találkozik egy újabb férfival, akihez azonban nem fűzi házastársi kötelék. Ennek üzenete számunkra az, hogy mélyen személyes találkozásokra kell törekednünk, melyekben kerüljük a beskatulyázást. Sokan kizárva érzik magukat a Katolikus Egyházból, mert elvont címkéket ragasztottunk rájuk: elváltak és újraházasodottak, melegek, többnejűek, menekültek, afrikaiak, jezsuiták stb. Ehelyett emberi mivoltukban kellene tekintenünk őket, és így fölfedezni bennük Krisztus arcát is.

Krisztus tudja, milyenek vagyunk a magunk gyengeségeivel, vágyaival, és segít, hogy felszabadító, ne pedig kontrolláló szeretettel közeledjünk egymáshoz

– mondta a szinódusi résztvevőknek Timothy Radcliffe domonkos szerzetes.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír