Tizenkilenc sportoló tanúságtétele – Bemutatták a Sporttal Istenhez című kötetet

A könyv már a harmadik kötete annak a hitvalló sorozatnak, melyenek első két része a Természettudománnyal Istenhez és a Művészetekkel Istenhez címel jelent meg. Ezúttal világhírt szerzett sportolók, fiatal tehetségek, mozgássérült vagy szervátültetett versenyzők vallomásait olvashatjuk egy kötetben.

A könyvbemutatóhoz kíválóan megadta az alaphangot a helyszín, a templom áhítata, a megjelentek sokasága és Kiss Gy. László tárogatójátéka. Az érdeklődőket az újlaki egyházközség nevében Szaszovszky József köszöntötte. Az estet Legeza László régi jó barátja, Béres Klára, a Béres Alapítvány elnöke vezette, ő kérdezte a sokoldalú, mérnök-fotográfus szerkesztőt és beszélgetett a jelen lévő sportolókkal.

Legeza László a könyv megszületéséről elmondta: kellenek a példák, a hitvallók, hogy tudjuk, nem vagyunk egyedül. Megemlítette a már elhunytak közül Grosics Gyulát, a „fekete párducot” és Papp Lászlót, akik szintén vállalták hitüket, és ezzel irányt mutattak. A könyvben idézi Szent II. János Pál pápát, akiről köztudott, hogy síelt, úszott, kajakozott, focizott:

Adjunk hálát Istennek a sport ajándékáért, ami erősíti az ember testét, szellemét és akaraterejét, melyeket mind Teremtőnktől kaptunk.”

Beran Ferenc, a templom plébánosa is a szerzők egyike. Ő temette a sok világversenyt nyert atlétát, Kalocsai Henriket, aki a fontosabb távolugrások előtt keresztet vetett, amit fel is róttak neki. „Minden évben a halottak napja utáni időben az elhunyt sportolókért szentmisét mutatunk be a budapest-újlaki Sarlós Boldogasszony-templomban. Néhány éve a templom falára emléktáblát is elhelyeztünk” – mondta el Ferenc atya.

Bányai Miklós örökös magyar bajnok vízilabdázó vallja:

A véletlen Isten művészneve, és az ő kezében a sport is – sikereivel és kudarcaival együtt – csak egy eszköz, hogy egyénre szabott tervét megvalósítsa. Az isteni irgalmasság fényében minden a helyére kerül, az öngólok már nem is öngólok, hanem az egyéni tökéletesedés, azaz megistenülésünk földi állomásai.”

Bőhm Csaba 23 éves öttusázó vallásos családban nőtt fel, de csak a betegsége időszakában, amikor a legmélyebben volt, értette meg igazán a teremtői szándékot. A covidjárvány időszakában egy komoly rosszulléte utáni vizsgálatok során elvették a versenyengedélyét, és úgy volt, hogy talán nem is versenyezhet többet.

Kellett a mélypont, kellett a felismerés, hogy abszolút jelentéktelen vagyok, és hogy nem én irányítom a történéseket.

Isten kezébe helyeztem életemet, és azt mondtam, hogy ha kell, elengedem az öttusát. Néhány napra rá visszakaptam a versenyengedélyemet.”

Foltán László olimpiai bajnok kenus egyebek mellett arról beszélt: „Istenhez való viszonyod az embertársaiddal való viselkedésed tükrében látszik.” Isten ajándékának tartja egészségét és azt az energiát, amelyet a család ad számára.

Hargitay András világ- és Európa-bajnok úszó még kisgyermekként elvesztette édesapját, aki a mennyből, Isten mellől segítette őt. „Felálltam a rajtkőre. És akkor, ott megéreztem apukám jelenlétét. Mögöttem állt. »Ne félj! – súgta. – Veled vagyok.«” András úgy véli: „Bár a Teremtő mindenütt és mindenben jelen van, körülvesz bennünket, de mégis csak akkor tapasztalhatjuk, »láthatjuk«, ha hagyjuk megnyílni a lelkünket.”

Ivánka Mária nemzetközi sakknagymester nagyon hálás a Mindenhatónak a talentumaiért, melyeknek a sakk-karrierjét köszönheti.

Jónyer István világbajnok asztaliteniszező írásának címe: A Hit ereje. Már versenyzői pályafutása kezdetén sem volt kérdés számára, hogy Isten létezik, ami minden kritikus helyzeten átsegítette.

Makray Katalin olimpiai ezüstérmes tornásznő életének kerete az Isten–haza–család egysége. „Hinni Istenben, a jó cselekedetekben, szolgálni a családért, a hazáért, a mindennapokért, ameddig élek” – vallja.

Mihálffy Kinga para-asztaliteniszező, aki születése óta mozgássérült, eleinte azt a kérdést tette fel: Miért én? De immár azt vallja: „Istennek így van terve velem.”

Nedeczky Júlia hegymászó már vallomásának címében elmondja, miért indul el újra és újra: „Megérinteni az eget”.

Poós Gergely szervátültetett teniszező 17 évesen, sok kórházban töltött év után kapott új vesét és él teljes életet családjával. Az ő hitvallásának címe is sokatmondó: „Isten tenyerében”.

Regőczy Krisztina olimpiai ezüstérmes, világbajnok műkorcsolyázó így emlékszik vissza: „A magyar himnuszt hallgatva Édesanya büszkeséggel teli, örömkönnyektől csillogó szemét kerestem, mint mindig…, és lelkemben csordultig tele hálával és boldogsággal arra gondoltam: »Szépen, őszintén, alázattal kérj, és megadatik néked.«”

A jó hangulatú est végén sokan dedikáltatták a könyvet a sportoló szerzőkkel, akikkel még beszélgetni is volt idő.

A könyv szerzőinek teljes névsora: Balczó András, Bányai Miklós, Beran Ferenc, Bőhm Csaba, Ekler Luca, Fazekas-Gondos Flóra, Foltán László, Hargitay András, Ivánka Mária, Jónyer István, Kiszli Vanda, Makray Katalin, Mihálffy Kinga, Nedeczky Júlia, Poós Gergely, Regőczy Krisztina, Schmitt Pál, Szabadhegÿ Kristóf és Telek András.

Szöveg és kép: Sipos Kata

Magyar Kurír