Tizenöt éve „Muzsikál az erdő” – Mátraverebély-Szentkúton adták át a jubileumi zenei pályázat díjait

Kultúra – 2018. július 20., péntek | 16:28

A „Muzsikál az erdő” rendezvénysorozat idén a 15. évadához érkezett. A jubileum alkalmából a Vox Mirabilis Közhasznú Kulturális Egyesület és a Muzsikál az Erdő Alapítvány zeneszerzői pályázatot írt ki. A győztes mű ősbemutatójára és a díjátadásra július 2-án került sor Mátraverebély-Szentkúton.

A Vox Mirabilis Kamarakórus az erdőben

A pályázat új kórusmű megalkotására szólt. Pályázni eddig be nem mutatott, Pászti Szabó Zoltán Zengjen a dal című versére komponált művel lehetett. A vers a „Muzsikál az erdő” – Mátrai Művészeti Napok 2017-es mátraalmási rendezvénynapján született a Vox Mirabilis Kamarakórus hangversenye közben a „Muzsikál az erdő” emlékfa tövében. A költő a kórust hallgatva kapott ihletet, s a verset fel is olvasta a helyszínen. A pár perc alatt született művet a közönség szeretettel fogadta. A műre jellemző az erdő természetes lüktetéséből eredő és az erdővel együtt lélegző emberekben szétáradó életöröm.

A vers bizonyíték a „Muzsikál az erdő” rendezvénysorozat alkotások megszületését ösztönző hatására: „A zene segít a környezetkultúra terjesztésében, az erdő pedig abban, hogy a művészetek mélyen megérintsék a résztvevők lelkét” – fogalmazott Szabó Lajos főszervező.

Koncert Mátraverebély-Szentkúton

A győztes kórusmű ősbemutatójára és az ünnepélyes eredményhirdetésre az idei rendezvénysorozat mátraverebély-szentkúti rendezvénynapján, július 2-án került sor a zsűri elnökének, Zemlényi Katica karnagynak, a Vox Mirabilis Kamarakórus vezetőjének a vezényletével. A győztes kórusmű osztatlan sikert aratott, a közönség kifejezte, hogy szeretné a művet ismét hallani akár más kóruskoncertek alkalmával.

A zsűri másik két tagja, Dobszay Péter és Dobszay-Meskó Ilona örömmel értékelte a beérkezett pályázatokat: gratuláltak a kifinomult, különleges hangulatokat megfogalmazó kórusművekhez, meghatónak találták a darabok természetességét, kedvességét. Jó művek készültek, formás, frappáns, tömör, igényes szólamvezetésekkel, kimondottan virtuóz zeneszerzői megoldások is születtek, amelyeket különösen is örömmel fogadott a két zsűritag.

A pályázat rendkívül sikeresnek bizonyult, hiszen 28 zeneszerző 31 kórusműve érkezett be. Invenciózus, átgondolt műveket ismertek meg az ítészek, egyéni és jól kiválasztott harmóniavilággal. A mezőny erős volt, így karakteresebb, egyénibb művekre esett most a zsűri választása. Solti Árpád nyertes műve igazán kifejezi az életörömöt, felemelő élmény énekelni! –összegezte tapasztalatait Zemlényi Katica.

A zenei pályázat különleges megjelenésű díjai

A zeneszerzői pályázatot tehát Solti Árpád nyerte, a második helyezett Magyaróvári Viktor lett, a harmadik helyen Megyeri Krisztina és Szalai Katalin osztozhatott.

Néhány mondat a díjazottaktól:

Solti Árpád: Az elmúlt években volt szerencsém professzionális kórusokkal dolgozni, ami hatalmas szabadságot adott a komponálás során, igazán elengedhettem a fantáziám. Amatőr kórusra írni azonban sokkalta nagyobb kihívás, hiszen amellett, hogy „jól kell, hogy szóljon” a tervezett kórusmű, befoghatónak kell lennie és az együttes számára könnyedén előadhatónak. Ez a kihívás és az, hogy a kiváló Vox Mirabilis Kamarakórus (melynek Zemlényi Katica a művészeti vezetője) szólaltathatja meg a darabomat, különösen inspirált a Zengjen a dal kórusmű megírásánál. Pászti Szabó Zoltán verse rendkívül lélekemelő, igazi öröm tiszta megjelenítése. Ehhez egy induló karaktert képzeltem el: az ének mellett tapssal és dobbantással ábrázoltam a versből sugárzó önfeledt boldogságot.

Magyaróvári Viktor: Élmény volt ismét zeneszerezni és hangcsinálni. Minden szép hang felfelé száll, főleg ha olyan ihletek jönnek, amik adják magukat. Remélem, hasonló felkérésnek is eleget tudok majd tenni a jövőben, akár a jelenlegi, akár más zenei kihívásokban.

Megyeri Krisztina: A Vox Mirabilis Kamarakórus pályázatára azért jelentkeztem, mert már dolgoztunk együtt 2016-ban, bemutatták egy művemet; már akkor megfogott a kórus telt, „napfényes”, dús, kiegyenlített hangzása és az a koncentráció, az az egység, amellyel színpadra állnak. A vers elsőre egyszerűnek, sőt „retrónak”, múltidézőnek tűnik, csak komponálás közben fedeztem fel benne a finoman felsejlő mélyebb érzelmeket, a személyesebb mondanivalót. Úgy érzem, ez a lekerekített, derűs és fényes hangvétel illik nemcsak a vershez, hanem a kórus saját karakteréhez is.

Szalai Katalin: Hogy őszinte legyek, magamtól nem választottam volna a verset, így kihívásként éltem meg a megzenésítését. A vers egyszerűségét, hangulatát igyekeztem egyszerűen, de nem igénytelenül visszaadni, és utólag én is megtapasztaltam a közhelyszerű igazságot: egyszerűen jót írni nem is olyan egyszerű!

Forrás és fotó: Vox Mirabilis Kamarakórus

Magyar Kurír

#kegyhelyek #kitüntetések #művészet

Kapcsolódó fotógaléria