Újévi áldás – Korzenszky Richárdtól

Így áldjátok meg a népet! – olvassuk –: „Áldjon meg az Úr, és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr, és szerezzen neked üdvösséget!” (Szám 6,27).

Az evangélium elbeszélése szerint a pásztorok útra kelnek, félelmükön úrrá lesznek, és mindent úgy találnak, ahogyan az Isten hírnöke mondta nekik. Majd visszatérnek, és erről a tapasztalásról, a Jézussal való találkozásról nem hallgatnak: alighanem ez az élmény betöltötte egész életüket, és értelmet adott ahhoz, hogy megküzdjenek az életben mindenféle kísértéssel, és kiálljanak minden próbatételt.

Mennyire kívánjuk mindannyian, hogy fordítsa felénk az Úr az ő arcát, és szerezzen nekünk békességet! De vajon mi vesszük-e a fáradságot, úrrá leszünk-e önmagunkon, hogy elinduljunk az Isten felé?! Az Isten felé, aki az emberségen keresztül mutatta meg nekünk jóságát és emberszeretetét. Merünk-e kilépni önmagunkból, és merünk-e elindulni a másik ember felé?

Újév napja naptárfordító esemény. Karácsony titka ma is velünk van: ha le tudunk borulni mi is az értünk emberséget vállaló Isten előtt, akkor ez számunkra életfordító esemény lehet.

A szent életű Márton Áron püspök így ír: „A keresztény ember két világ polgára. Igazi hazája az égben van, de oda az út a földön át vezet. Ezért a világban nem turista, nem műkedvelő. Feladatot kell teljesítenie. Feladatot és szolgálatot szeretetből. A jámborság önmagában nem elég. A vallás nem menti fel az erőfeszítés alól, nem pótolja a szaktudást és a lelkiismeretes munkát. Mesterségét mindenkinek meg kell tanulnia, képességeit ki kell művelnie, és lelkiismeretesnek kell lennie. Ha képességeit kifejleszti, s az emberi tevékenység bármely területén szakértelemmel, lelki függetlenséggel, igazságszeretettel, felelősségtudattal dolgozik, valóságos apostoli munkát végez a világban” (Márton Áron: Az Egyház és a nevelés, in: Erdélyi Iskola, VII. évf. 1–2. sz. 1939/40.).

Igen, erre van szükség. Nem révedezésre, álmodozásra, az életből a vallásba való belemenekülésre, hanem éppen az Istenben való hitből fakad, hogy jelen legyünk az emberek között, jelen a társadalomban, és itt és most tudjunk megfelelni a kihívásoknak, amelyeknek középpontjában mindig az emberség, maga az ember, az emberi és emberibb élet áll.

Hadd folytassam egy jókívánsággal, Kányádi Sándor versével:

Csendes pohárköszöntő

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog,
érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre.
Tiszta szívből ezt kívánom!
Szaporodjon ez az ország
emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött,
soha-soha ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke,
gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

Ezek után mit is kérhetünk? A következőt:
„Áldjon meg az Úr és oltalmazzon!
Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos!
Fordítsa feléd arcát az Úr, és szerezzen neked üdvösséget!”

K. R.

Forrás és fotó: Korzenszky Richárd OSB Facebook-oldala

Magyar Kurír