Hatvanéves az országos papi otthon – KÉPGALÉRIÁVAL, VIDEÓVAL

Hazai – 2014. július 1., kedd | 10:28

Székesfehérvár egyik legszebb és legjelentősebb műemlék épületében működik az országos papi otthon, amelyhez a magyarországi karmelita rend egyik legszebb barokk temploma kapcsolódik. Az egykori rendházban kialakított szociális intézmény 60. évfordulóján ünnepi konferenciával és szentmisével emlékeztek meg a megalapításról, az idős papokat ellátó otthon történetéről.

Az országos hatókörű papi otthon jubileumán Bató András, az intézményt működtető Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója köszöntőjében elmondta: a katolikus Egyházban ez volt az első olyan intézménynyitás, amely nemcsak az idős szerzetesek minden szempontból megfelelő elhelyezését szolgálta, hanem világi papokét is; sőt az otthon néhány civilt is befogadott. Az alapítással megteremtették a lehetőségét annak, amit az egyházi törvénykönyv a megyéspüspököknek előír, hogy öregedő, beteg papjaikról gondoskodjanak. Az igazgató idézte Ferenc pápát, aki arra buzdította a híveket, hogy látogassák meg az idős szerzeteseket, papokat, hiszen jelenlétük által ezek az otthonok az életszentség és apostoliság kegyhelyei.

A jubileumra meghirdetett ünnepi konferenciát Spányi Antal székesfehérvári püspök nyitotta meg. „Az isteni Gondviselés rendelkezett úgy, hogy a fehérvári szeminárium bezárása után az épület papi otthonnak adjon helyet, amelyet Istent szerető lelkek imádkoztak át, szenteltek meg. Legendás hírű papok élhettek és tevékenykedhettek a ház falai között” – fogalmazott a főpásztor. Hozzátette: a Magyar Püspöki Konferencia az otthont nagy áldozattal felújította, modernizálta, kényelmessé, biztonságossá tette, és a szeretetszolgálaton keresztül gondoskodott a kiváló szakápolásról. Istennek hála, a papi otthon ma a szeretet, megbecsülés és egymást segítő jóság helyszíne lehet.

Az idősek gondozása az Egyházban címmel tartott előadást Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára. „Az Egyház küldetésének az egész társadalom számára nagyon fontos üzenete, hogy az idős ember méltósága korából adódó korlátai, nehézségei – akár a szellemi, akár a fizikai képességeinek leépülése – nem csökkenti az emberi méltóságát, azt a méltóságot, amely az istenképiségből fakad. Az ember önmagában, azért mert ember, szeretetet és tiszteletet érdemel. Ezt az Egyház azáltal is tanúsítja, hogy azokra a papokról, akik hosszú éveken keresztül szolgálták az Egyház küldetését, idős korukban gondoskodik, krisztusi szeretettel és megbecsüléssel áll mellettük.”

Mózessy Gergely gyűjteményigazgató, püspöki levéltáros az egykori karmelita rendház épületegyüttesének történeti funkcióváltozásait mutatta be. Előadásában ismertette, hogy a ház több történelmi fordulót vészelt át, és számos feladatot látott el: volt karmelitarendház, és hosszú évekig egyházmegyei szeminárium. Voltak köztes funkciói is, például katonai raktár, elemi iskola vagy menekültek átmeneti szállása. 1954 júniusa óta működik országos papi otthonként. Megalapításának közvetlen előzményei a szerzetesrendek működési engedélyének megvonásáig nyúlnak vissza. A szerzetes közösségek ugyanis hagyományosan gondozták, ápolták saját idős tagjaikat, a feloszlatással a gondoskodás e formái megszűntek. Ezt a nehézséget egy pannonhalmi, 1951-es alapítású, idős szerzeteseket befogadó otthon orvosolta, de az egyházmegyés papok számára nem volt hasonló intézet. Közben az egyházmegyéket a diktatúra újabb és újabb államosításokkal sújtotta, elvéve az idős papok gondozásának lehetőségeit is. Végül az Állami Egyházügyi Hivatal megértette azt a szándékot, amelyet szeretetszolgálat akkori igazgatója, Szörényi Gábor és a püspöki kar egyetlen hivatalában levő érseke, Czapik Gyula tolmácsolt. Így 1954-ben – a megelőző három évben katonai tiszti szállóként funkcionáló – volt szemináriumban rendezhették be az idős papok országos otthonát.

A konferencián még Soós Viktor Attila történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja is felszólalt, aki az otthon és az összes egyházi szociális intézmény 1956 utáni állami kontrolljáról beszélt. Az intézet néhány lakója, így pl. Legányi Norbert pannonhalmi főapát vagy Kiss István egri rektor személye nem volt közömbös az államvédelmi szervek szemében, de az otthon nem volt olyan koncentrált megfigyelés helye, mint hejcei, ahová püspököket is internáltak – mondta Soós Viktor Attila.

Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere is felszólalt a konferencián. Emléklapot és egy, a középkori Székesfehérvárt ábrázoló metszetet adott át a jubiláló intézmény vezetőjének, és köszönetét fejezte ki az Egyháznak, hogy a nehezebb időkben is őrizte, és ma is gondoskodó szeretettel fenntartja a fehérváriak számára igen fontos műemléképületet. A polgármester elmondta: „A város, a magyar nemzet szép és nehéz pillanatai kicsiben megtalálhatóak e ház történetében. Nagyon sok fehérvárit köt ide valamilyen emlék, élmény. Ez mutatja, hogy itt mindig élő, szolgáló közösség élt, amely mindig nyitott volt a polgárok felé.”

Az ünnepség szentmisével zárult. Spányi Antal megyépüspök megemlékezett azokról az elődökről, szerzetesekről, papokról, kispapokról, akik imáikkal vagy szenvedéseik elfogadásával, felajánlásával segítették Isten tervét megvalósulni, hogy az idős atyák életük utolsó szakaszában otthonra találjanak.

Fényképek: Simon Erika

Videó: Somogyi Tamás és BPK

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria