Visszakerülhet eredeti helyére Kolozsvár legrégebbi szobra

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Kolozsvár régi épületei, nevezetességei között soknak egyházi vonatkozása is van. Ezek közé tartozik a ma a szentpéteri templom környékét díszítő fogadalmi kapu és oszlop. Mindkettőnek az 1738 és 1744 között a város lakosságát megtizedelő pestisjárványhoz van köze. A diadalkaput Bíró János plébános állíttatta 1747-ben, a barokk remekművön a pestis ellen oltalmazó szentek jól sikerült szobrai kaptak helyet – írja a város történetét, épületeit, műkincseit bemutató Kelemen Lajos. A kapu az 1899-es főtérrendezés, a járószint emelése nyomán, valamint a stílusegységesítés jegyében (a barokk kapu elfedte a gótikus templombejárat szépségét) került át a neogót stílusú szentpéteri templom elé, ahol ma is áll.

A fogadalmi kapu

A másik, a pestisjárványhoz kapcsolódó emlékmű a Mária-szobor, amely Erdély második legrégibb köztéri szobra, Kolozsvár legrégebbi szobra. Ma elrejtve, a tömbházrengetegben elveszve, a szentpéteri templom mögötti zöldövezeti részben áll. Gergely Balázs városi tanácsos úgy ítéli meg, hogy az egyházi vezetés közbenjárására kerülhetett az akkor védettnek számító helyre, ezt azonban nem kell lebecsülni, mert – bár ma méltatlannak ítéljük – így menekült meg az oszlop. Amikor készült, amikor állíttatták, nagy becsben állt, fogadalmi szoborként készült; a pestisjárvány elmúltakor, 1744-ben Kornis Antal főkormányszéki tanácsos és felesége, Petki Anna állíttatta saját költségén, hálaadományként. Az osztrák Anton Schuchbauer szobrászművész alkotása. Az oszlop tetején egy Mária-szobor áll, innen a neve: Mária-oszlop. A barokk stílusú fogadalmi szobor eredetileg a piarista templom előtti téren, a Beltorda (ma Egyetem) és Farkas (ma Kogălniceanu) utcák találkozásánál állt; az 1950-es években ideológiai megfontolásokból eltávolították onnan. A kommunista érában „zavaróan” hatott az egyetem előtt‚ a közlekedést is akadályozta‚ így – 1957-ben történt szakszerű restaurálás után – 1959-ben szétszedték, és a ferences templomban raktározták. Talapzata hónapokig a temető bejáratától jobbra lévő fás‚ ráccsal övezett utcai virágágyásokban hevert szétszedve.

A szobor 1961-ben került a szentpéteri templom mögé. Ma is ott áll. Mára szinte elfeledték. Elveszve, a tömbházak hátterébe beleolvadva áll a forgalom közepette. Állaga az utóbbi évtizedekben sokat romlott.

A Mária-oszlop a szentpéteri templom hátánál

Annak lehetőségéről, hogy a szobor a piarista templom elé visszakerüljön, Veres Stelian plébániai kormányzótól hallottam először. Nem sokkal új feladatköre átvétele után mesélt mindarról, aminek terhe most az ő vállára került. A Szent Mihály-templom felújításának ténye már ismert volt, de a térrendezés és oszlopköltöztetés lehetőségéről először hallottam. Kérdésemre elmondta: amióta a piarista templomban misézik, elkezdett a templom története iránt komolyabban érdeklődni, tájékozódott a múltjáról. A fogadalmi Mária-oszlop különösen is tetszett neki, mivel az egykori városlakók hitét fejezi ki. Azóta is lelkes híve annak, hogy ez az Istenbe vetett bizalmat kifejező emlékmű újra az eredeti helyére kerülhessen.

A lehetőség most még inkább adottnak látszik. Gergely Balázs számolt be erről: „A legutóbbi városi tanácsülésen az általunk, tanácsosok által előre nem ismert kiegészítő programpontok közt került szóba Kolozsvár központi részének, a Farkas utcának a rendezése, és hogy erre ötletpályázatot írtak ki. Ez tulajdonképpen már régebbi terv, hogy a Farkas utcát egészében sétáló utcává alakítsák. A tanácsülésen szót kértem, és elmondtam a Mária-oszlop történetét, javasolva, hogy a térrendezés során az is kerüljön méltó helyére egy alapos restaurálás nyomán. Meglepetésemre a polgármester nem tudott a Mária-oszlopról és annak történetéről. Nem zárkózott el az ötlettől, sőt, azonnal intézkedést kért, tájékoztatást a témában. Én úgy gondolom, a tapasztaltak nyomán, hogy az oszlop belátható időn belül visszakerülhet a méltó helyére.”

A történész-régész végzettségű Gergely Balázs április 26-án telefoninterjúban elmondta, nem volt nehéz elmondania a tanácsülésen a Mária-oszlop történetét és jelentőségét, mert mint lelkes lokálpatrióta mindig foglalkoztatta Kolozsvár története, ismerte ezt a műemléket is, és régi, dédelgetett vágya volt – sok egyéb mellett –, hogy ennek sorsát is egyengesse.

Kolozsváriként, Kolozsvárra látogatóként, istenhívőként, a történelem iránt érdeklődőként, a műkincsek csodálójaként sokakat tölthet el örömmel – felekezetre, nemzetiségre való tekintet nélkül –, hogy a város legrégibb köztéri szobra méltó helyre kerülhet.

Forrás és fotó: Bodó Márta/ Romkat.ro

Magyar Kurír