Zenés dicsőítést tartanak május 27-én a Budapest Sportarénában

– A tűz a Szentlélek megjelenésének egyik szimbóluma. A zenei dicsőítést egy héttel pünkösd előtt tartják, feltételezem, tudatosan választották az időpontot.

– Ez így van, Lukács evangéliumában a 12. fejezet 49. versében mondja Jézus: „Azért jöttem a földre, hogy tüzet gyújtsak, mennyire szeretném, ha már fellobbanna.” Ezek a szavak ma is aktuálisak, Jézus kétezer évvel ezelőtt elküldte hozzánk a vigasztaló Szentlelket, és ma is várja, hogy a tűz fellobbanjon. A zenei dicsőítéssel ehhez szeretnénk hozzájárulni.

– Önök missziós lehetőségnek tekintik a rendezvényt. Mit jelent ez?

– Rendkívül fontos számunkra, hogy ne csak mi, hívők éljük át a krisztusi közösséghez tartozás élményét és örvendezzünk az Isten szeretetében, hanem mások is, akik esetleg nem hívők, csak érdeklődők. A mi hitünk nem belterjes, ezért is tartjuk a zenei dicsőítésünket egy jól ismert világi helyszínen. Szeretnénk só lenni ebben a világban.

– A rendezvény ökumenikus jellegű, ami megmutatkozik a fellépő zenekarok névsorában is.

– Több felekezetből is hívtunk fellépőket, mivel az evangelizáló zene területén kevés a valóban színvonalas együttes, évről évre vannak állandó előadóink, mint Pintér Béla, Csiszér László, Parzsák László. Ismert név az Ámen együttes vagy Gerendás Péter is. Mellettük figyeljük az új generációt is, és akikben a tehetség mellett érezzük a tüzet és a lélekben való elköteleződést, azokat meghívjuk a rendezvényünkre. Ilyen zenekar az Unless, akik dinamikus, kifejezetten az ifjúságot megszólító zenét játszanak, és idetartozik Durkó Heléna is. Külföldről is azokat hívtuk, akik küldetésüknek érzik, hogy Isten szeretetét továbbadják másoknak. Ausztráliából jön Hilsong dicsőítő csoportja, Írországból a Rend Collective, Amerikából egy fekete rapper énekes, Guvna B. Az Új Forrás együttes pedig etnorock zenét játszik. Rendkívül színes lesz tehát az idei program is. A legfontosabb, hogy érezzük: mindenki, aki eljön közénk, annak szívében ott van Istennek az üzenete, és azt adja át másoknak, amit ő legbelül megél a hitében.

– A Szentléleknek át kellene hatnia a mindennapjainkat, de a világban ez csak nagyon ritkán valósul meg. Mennyiben változtathat ezen egy ilyen zenei dicsőítés?

– Az előbb említettem, hogy szeretnénk a föld sója lenni. Hiszünk benne, hogy nemcsak a rossz hírek terjednek, hanem a jók is. Tele van a város most is plakátokkal, egymás torkának esünk, a rossz híreket is kampányszerűen terjesztik. Mindezekkel szemben mi a jó hírt terjesztjük, a legfőbb jót. Az evangélium üzenetében minden benne van, ami jobbá és szebbé teheti a világot. A zenei dicsőítésekkel az Istentől kapott jót ünnepeljük. Ez azonnal megmutatkozik, ha valaki belép az aréna területére, vidám emberek fogadják, nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy az önkénteseink egész lényükkel sugározzák azt az örömöt, amiben élünk a Léleknek köszönhetően. Végtelen szeretetet kaptunk Istentől, és mi azt szeretnénk, ha ez látszana rajtunk, s átragadna másokra is. Nyilván a tízezer emberből lesz legalább ezer olyan, aki még nem vett részt ilyen dicsőítésen, de ha már eljött, megvan az esélye annak, hogy megnyílik a szíve a Szentlélek befogadására. Lehet, hogy úgy jött el közénk, hogy nem ismerte Jézust, de talán úgy megy haza, hogy szeretné követni Őt. És akkor az egy éven át tartó szervezésnek megvolt az értelme.

A visszajelzések alapján elmondhatjuk: voltak olyan rendezvényeink, amelyeken több százan is visszatértek vagy eljutottak a hitre. Papi hivatások is születtek az itt átélt élmények hatására. Ezrekben mérhető azok száma, akik megismerték Jézust. Mi itt nem rejtvényekben énekelünk Jézusról, nem kell külön szótár ahhoz, hogy a jelenlévők rájöjjenek arra, hogy kiről van szó, egyértelműen és világosan dicsőítjük Krisztust, az Ő mindenkire kiterjedő szeretetét. Erről szólnak az elhangzó dalok és persze a megváltásról, a reményről, az üdvösségről. Minden egyes dal egy prédikáció, úgy is fogalmazhatnék, hogy ötven zenés prédikáció fog elhangzani, hangszeres kísérettel. Az az énekes, aki megírta a dalt, átélt valami csodálatos dolgot, és ezt az érzést át akarja adni másoknak.

– Reményeik szerint tehát egy kis területen, egy kis közösségben legalább egyetlen napra megvalósul a Szent Pál-i mondás: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem”?

– Érzésem szerint a rendezvényeinken mindig megvalósult ez, és reményeim szerint most is meg fog valósulni. Aki eljön, az megtapasztalja a közösség összetartó erejét is, azt, hogy számíthatunk egymásra. Amikor bejövünk, fáradtak vagyunk, foltos a lelkünk, gondokkal terhelt, de itt kiüresítjük magunkat, otthagyhatjuk az aréna betonpadlózatán a csomagjainkat, az énünket, az egónkat, a bánatainkat, az önzéseinket, a végén pedig úgy távozhatunk, mint egy nagy mosógépből, mert Isten tisztára mossa a lelkünket, és átjár minket tűzzel.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír