A Nagybecskereki Egyházmegye hitoktatói találkoztak

Az összejövetel célja a ráhangolódás az új tanévre, amelynek keretében a szervező püspöki hivatal ismerteti a tervezett egyházmegyei hittanos programokat, s a hitoktatók számára az irodaigazgató ezen a napon osztja ki a minisztérium által jóváhagyott kinevezéseket.

A találkozó házigazdája Csipak Csaba irodaigazgató volt, aki a hitoktatók és plébánosok közötti együttműködést helyezte előadásának fókuszába.

Minden hitoktató plébániához tartozik, amely az egyházi struktúra legkisebb része. A plébánia a Katolikus Egyház Katekizmusa szerint a keresztény katolikusok élő közössége, amelynek valamennyien részei vagyunk. Esetünkben, amikor a hittantanárok több plébánia területén tanítanak, az iskolai hitoktatás révén aktív részesei annak a közösségnek is, ahol tanítanak – hangsúlyozta Csipak Csaba. Felhívta a figyelmet a hitoktató és a plébános közötti együttműködés fontosságára is.

A plébános és a hitoktató is elsősorban a püspök munkatársa, aki bíró, tanító és pásztor egy személyben. A plébános és a hitoktató életállapotuk szempontjából különbözőek, de kéz a kézben kell hogy vezessék, erősítsék a közösséget. Ez áldozatot és alázatot követel mindkettőjüktől.

A hitoktató feladata, hogy főpásztorát segítse tanítói hivatalában, s az Egyház tanítását közvetítse. Ehhez folyamatosan képeznie kell magát, s részt kell vállalnia az oktatás mellett a plébánia életében is.

„A Nagybecskereki Egyházmegyében az iskolai hitoktatás bevezetésével beengedtük Istent az iskoláinkba, ugyanakkor semmilyen rendelet vagy határozat nem született arról, hogy a plébániai hitoktatás ezzel egyidejűleg megszűnne. Ennek ellenére vannak közösségek, ahol a plébánián is elhanyagolják a katekézist. Szép az, ahol az iskolában és a plébánián is megmaradt a hittan. Ugyanis a plébániai hitoktatás révén megtanulnak a gyerekek közösségben élni és gondolkodni” – mondta az irodaigazgató, aki arra buzdította a jelenlévőket, hogy igyekezzenek a rájuk bízottak felé krisztusi módon, szeretettel fordulni.

A hitet nem lehet mérni. Ne feledjük, sem a plébános, sem a hitoktató nem törvényhozó. Legyünk megértők, ne zsaroljuk, hanem neveljük a gyerekeket – hangsúlyozta, s példaként a szaléziak nevelési módszereit említette.

Beszélt a hitoktatást érintő tervezett változásokról, új tankönyvek bevezetéséről is. „A feladatunk »könnyű«, mert hitünk tartalmilag nem változik. Azonban hitünk megélésében (az erkölcsi kérdésekben) egyfolytában meg kell újulni, és ha kell, új utakat és megoldásokat keresni, végrehajtani. Fontos, hogy kövessük az aktualitásokat. S fontos, hogy ne csak pedagógiai szinten, hanem teológiailag is képezzük magunkat. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a mai fiatalokat tanítjuk, akik nyitottak, érdeklődők. Adjunk válaszokat a kérdéseikre, mert meg tudjuk azokat válaszolni. Egyházunknak van válasza minden kérdésre.”

Csipak Csaba a hitoktatók munkájának az aktuális tanévtől történő értékeléséről is beszélt. Hangsúlyozta: a hitoktatók nem béresek, hanem olyanok, mint a jó pásztor. Munkájuk szolgálat, amelynek során gondját viselik a rájuk bízottaknak. Ezért törekedjenek önállóan, de a plébánossal együttműködve megszervezni a közösség életét. A plébános menjen el az iskolába, tartson ott néhány hittanórát; ugyanakkor a hittantanár is vegyen részt aktívan azon plébániaközösségek életében, ahol iskolai hitoktatást folytat.

A hittantanárok megkapták a 2018/19-es tanévre tervezett püspökségi szintű hittanos programok listáját, valamint ötleteket a hittanosokkal való foglalkozásokhoz a plébániaközösségben. A programok közösségtől, hittantanári és plébánosi nyitottságtól függően bővíthetők.

Valamennyi résztvevő megkapta a Közlemények augusztusi számát is, amelyben tételesen feltüntették a kritériumokat a hitoktatók munkájának pontozásával kapcsolatban.

Az összejövetel rendhagyó módon közös borozgatással és ebéddel zárult. Júliusban romániai magyar anyanyelvű hitoktatók látogattak az egyházmegyébe, többek között a székesegyházba is, hogy megismerkedjenek az egyházmegye hittantanáraival. Valamennyi hitoktató számára ajándékot (is) hoztak, s megadták elérhetőségeiket a további kapcsolattartás céljából. A nyári szabadságok miatt kevés bánáti hittantanár tudott részt venni az akkori összejövetelen, így az ajándékokat most, a hittantanárok találkozóján kapták kézhez, az ajándék borokat pedig közösen fogyasztották el.

Forrás és fotó: Nagybecskereki Egyházmegye

Magyar Kurír