Higgyünk az ima átfogó erejében!

Amikor életünk egy nehéz szakaszát éljük, ha a lelkünkben fájdalmas terheket cipelünk, ha úgy érezzük, töltődnünk kell, megszületik bennünk a vágy, hogy a hétköznapokból kiszakadva tegyünk is a lelkünk gyógyulásáért.  S az elhatározást tett követi: zarándoklatra megyünk.

Ennek a mostani útnak a különleges hívószavai – hálaadó nemzeti zarándoklat – sokakhoz elértek, s az üzenet példa nélküli találkozásokra adott lehetőséget. Autóbusszal, repülővel, személyautóval, de még motorral is több száz zarándok indult útnak, hogy képviselje a magyarokat Szent Péter utódánál. Más-más indíttatással keltünk útra, de a célunk közös volt: együtt imádkozni hazánkért, a magyarokért, és újra találkozni a Szentatyával, immár Rómában.

A három nap során három közös szentmisén vettünk részt: a Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyházban, a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában és a Szent Péter-bazilikában. Családok tinédzser gyerekeikkel, fiatalok baráti közösségükkel, idősek, házastársak vagy éppen egyedülállók, mind egy nagy családot alkottunk. S szívünkben magunkkal hoztuk az otthon maradottakat is. Az együtt ünneplés, a hálaadás és magyarságunk megélése a pápai és a magyar himnusz együtt éneklésekor is könnyeket csalt a szemünkbe. A zarándoklat legkiemelkedőbb eseménye volt, amikor a Vatikánban, a hatezer ember befogadására alkalmas hatalmas VI. Pál teremben Ferenc pápa magánkihallgatáson fogadta a magyarokat.

Tóth Krisztián, aki idén töltötte be a harmincadik évét, Győrből érkezett. Ferenc pápa személye már a megválasztásakor nagyon fontos volt számára, hiszen ez az esemény éppen a névnapján történt, amit hivatáskeresőként jelnek tekintett. Elmesélte, hogy először

2016-ban, az irgalmasság szentévében találkozott a Szentatyával, amikor egy rózsafüzért kapott tőle, a dobozán ezzel a felirattal: „A szív gyógyszere”.

Ettől kezdve még fontosabbnak érezte, hogy figyelemmel kísérje Ferenc pápa beszédeit, mint mondja, sokat merít belőlük a mindennapjaiban. 2016 nyarán Krakkóban, az ifjúsági világtalálkozón együtt virrasztottak vele, és nagyon megérintették a fiatalokhoz intézett, ott elhangzott szavai. „Szerettem volna újra átélni ezt az élményt, és képviselni a magyar fiatalságot a nemzeti zarándoklaton” – emlékszik vissza.

A Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában tartott szentmisén ő volt az egyik résztvevő, aki az egyetemes könyörgésben a magyar családokért és a fiatalokért imádkozhatott. „Ez a kivételes lehetőség újra megerősített abban, hogy jó úton járok” – mondja Krisztián.

Ferenc pápa az április 25-ei magánkihallgatáson többek között arról is beszélt, hogy tartanunk kell a kapcsolatot az idősekkel, segítenünk, támogatnunk őket. Ennek fontosságát meg is tapasztalhattuk a zarándoktársakkal való együttlétünk során.

Az idősebbekkel folytatott beszélgetésekből, az ő tapasztalataikat, életélményeiket hallgatva megértettem, hogy keresnem kell a válaszokat a kérdéseimre, de hagynom, hogy Isten válaszolja meg azokat.

Hazatérve a plébániámon, a közösségeimben élő fiataloknak is ezt fogom továbbadni. Folytassanak párbeszédet az idősebb generációkkal, legyenek nyitottak feléjük, hogy Isten rajtuk keresztül is megajándékozhassa őket” – meséli Krisztián.

Novák György és felesége, Zsuzsa friss nyugdíjasként keltek útra, Budaörsről. Mindketten a Szent István Lovagrend tagjai, amely a Szent István által Rómában is építtetett ispotályos és zarándokházak létrejöttével alakult meg. Ezért is érezték zarándokéletünk csúcspontjának a nemzeti zarándoklaton való részvételt.

Tisztelet az ősök iránt. Isten dicsőségének terjesztése a pápával, a zarándoktársakkal való találkozások alkalmával, hitünk mélyítése és magyarságunk megélése. Ezt jelenti nekem ez az út.

Megnyílt a szívem, itt újra erős hittel érzem, hogy vinnem kell tovább a zászlót” – fogalmazza meg György a hálaadó zarándoklattal kapcsolatos gondolatait. Zsuzsa még hozzáteszi: „Csodálatos élmény volt a pápával való személyes találkozás, az ő hitelessége, a közösség megélése, az, hogy ennyi magyar zarándokkal együtt adhattunk hálát a sok kegyelemért, amit kapunk.”

Tál Zoltán atya, a Keszthelyi Magyarok Nagyasszonya Plébánia plébánosa állandó diakónus barátja felkérésére vállalta az egyik csoport lelkivezetését. „Ahogyan lélekben készültem a nemzeti zarándoklatra, arra gondoltam, hogy Rómába számtalan imaszándékkal jövök: a munkatársaimért, családomért, édesanyám gyógyulásáért, testvéreim otthoni helytállásáért. Bennem és a hívekben is megfogalmazódott, hogy

imádkozzunk a békéért, amire nagy szükség van napjainkban

– gondoljunk csak Oroszország, Ukrajna vagy a Szentföld békétlenségére.”

A plébános arról is beszámolt, hogy úgy gondolja, sokan nagyon megerősödtek lelkükben a Szentatyával való találkozás által. De számára az egyik legfontosabb üzenet, amit magával visz a zarándoklatról, az, hogy hinni kell az ima átfogó erejében.

„XVI. Benedek pápa lelki végrendeletében is megfogalmazza az erős hit ajándékát. Az emberek imádkoznak, de vajon tényleg hiszünk-e abban, amit Jézus mondott: ahol ketten vagy hárman összejöttök, ott vagyok köztetek? Az Egyházban kis szigetek alakulnak ki hívők és vallásgyakorlók között. De itt most közösen imádkoztunk Szent Péter sírjánál, ennyi magyar együtt, és ez mindenkinek erőt adott.

Nagy bizalommal rábízni az Úrra imaszándékainkat, hivatásunkat, életünket – ez a lényeg”

– mondja Zoltán atya.

Nagy élmény volt számára az is, hogy a zarándoklaton együtt lehetett olyan pap kollégákkal, akikkel utoljára talán a szemináriumban találkoztak. „A szentmisék, az Eucharisztia összegyűjt bennünket. Az egység kifejezése, a sok száz magyar hívővel, a pap testvérekkel, a püspök atyákkal való közös imádkozás, az együttlét: örömforrás. El kellett jönnünk Rómába, hogy itt találkozzunk.”

Fotó. Merényi Zita

Ujváry-Radics Gabriella/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. május 12-i számában jelent meg.